Erdély, mint egy óriási terített asztal: a tudás átörökítésén dolgoznak a Hagyományok Házában

Mint mondta, 2017-ben a Hagyományok Háza Budapesten létrehozta a határon túli hálózatait, így Erdélyben is létrejött ennek egy előképe. „Ezek voltak az úgynevezett szamurájok. Erdélyben négy emberrel dolgoztunk akkor együtt: Marosvásárhelyen Kovács Annamáriával, Csíkszeredából Molnár Szabolccsal, Székelyudvarhelyen Orendi Istvánnal és még egy azóta a rendszerből eltávozott kollégával. Majd, amikor láttuk, hogy hogy ez a szamurájos rendszer kevés az előttünk tornyosuló feladatokhoz, úgy határoztunk, hogy Erdélyben külön alapítványt hozunk létre, amely irodákat működtet itt és gondoskodik arról, hogy a hagyomány továbbörökítése megtörténjen. Hiszen Erdély nagyhatalom a népművészetben és nagy hatással van mindenhol a magyar nyelvterületen. Ennek sok oka van, többek között a nemzeti sokszínűség is, ami Erdélyben évszázadok óta fellelhető, az egymásra hatása ezeknek a kultúráknak, a viszonylagos elzártsága Erdélynek, amely a Ceaușescu érában különösen erős volt.”

Az alapítvány elnöke úgy véli, nagyon sokat veszítenének nem csak az erdélyiek, hanem a teljes magyarság, hogyha Erdélyben a hagyományok nem maradnának meg. Kiemelte, Bartók Béla felfogásából indulnak ki, és

Kelemen László rámutatott, a táncház például egy nagyon jó bázis erre. De ugyanígy fontos a kézművesség, hiszen a régi mesterségek a maguk eredeti formájában lassan kipusztulnak, és nagyon fontos lenne, hogy ezek valamilyen formában tovább éljenek, vagy éppen az élőszavas mesemondás és a népdal. „Sok más területet is említhetnék, különösen ebben a nehéz helyzetben, amelyben most Európa van. Mondhatnám, hogy meg kellene tanulnunk szappant főzni újra, de sok minden mást is újra kellene tanulni, amelyek egy krízishelyzetben mind hasznos tudásnak bizonyulnak és segítik akár a túlélést is, nem csak a saját testünk és lelkünk épülését.”

Kérdésünkre, hogy van-e még, aki átadja a tudást, illetve van-e befogadó, aki átvegye, Kelemen László úgy fogalmazott, Erdélyben az „adatközlők” (gyakorlatilag egy-egy területnek a mesterei, akik nagyon jól tudnak énekelni, vagy táncolni, de akár gyékényt fonni, mesélni), még itt élnek közöttünk.

„Minden ifjúnak, tanítványomnak azt ajánlom, hogy nyugodtan keresse fel őket, és menjen el falura. Bartók nem csak azért nevezi a legszebb időszaknak a gyűjtési periódust az életében, mert felfedezte a régi magyar népdalokat, hanem azért is, mert beszívta azt a levegőt, megismerte azt a kulturális környezetet, amelyben ez a kultúra élt akkoriban, és egyes elemei ma is tovább élnek közöttünk.

„Összefogni, feltérképezni szeretnénk az ilyen típusú tevékenységeket, segítséget nyújtani, akár szervezésben, akár úgy, hogy szakmai, és ha tudunk, anyagi támogatást nyújtunk nekik. Azáltal, hogy a szakma képviselőit magunk köré szervezzük, próbálunk kapcsolatot fenntartani velük.

Kovács Réka elmondta, mindegyik területi irodának megvan a maga erőssége, Kolozsváron például a kézművesség van a fókuszban, a székelyudvarhelyi irodának a népzeneoktatás az erőssége, a csíkszeredainak a falvakon megszervezett, fiatalokat megszólító táncház, vagy éppen a legkisebbeknek szóló gyerekfoglalkozások. A vásárhelyi iroda tevékenységei között ott találjuk a népszerű levelező versenyt. Mind a négy iroda munkatársai kézművesfoglalkozásokat, népi gyerekjátékokat, élőszavas mesélést visznek el iskolákba, filmklubot működtetnek, táncot tanítanak, hangszeroktatást biztosítanak, vándorkiállítást hoznak létre. Az Erdélyi Hagyományok Háza Alapítvány honlapján az érdeklődők nyomon követhetik a szervezet programjait, közelgő eseményeit, valamint táncoktatáshoz használható zenei anyagokat is találnak.