Emberek a szerepek mögött

Függött ez persze attól is, hogy ki mennyire akart magából valamit megmutatni. De harminc percen keresztül nem lehet kitartani azt a fajta falat, valahol mindenki átbillent. És ezektől váltak bensőségessé a portrék. Tehát az elsődleges célunk az volt, hogy azáltal, hogy bemutatjuk őket, beszélgetünk velük, hogy ha adódik egy helyzet a színház körül, tudja a közönség, hogy ki mellett kell kiállni. Mert egy intézmény mellett sokkal nehezebb ezt megtenni, mint a személyek mellett” – magyarázta Csiki Zsolt.

A színház dramaturgja ebben az évadban lett állandó munkatársa a Csíki Játékszínnek. De csíkszeredaiként régóta ismerte a társulatot, és mint rendező több alkalommal dolgozott velük együtt. Veress Alberttel együtt a színház arculatán dolgoznak, megváltoztatták a plakátok stílusát, a meghívott rendezőkkel interjúkat készítenek, az előadásokhoz trailereket. „Már meg volt hirdetve az évad, amikor bekapcsolódtam a színház életébe, és igazából egyszerű dolgom volt, mert ilyen téren nem nagyon volt semmi. Ami eddig működött, az önszerveződéssel működött. Nagyon stabil közönsége van a Játékszínnek, ezért nem is kellett sokkal több, mint egy plakát, fotó stb. Ezen egy picit változtatni szeretnénk, el is indult ez a folyamat, elkezdtünk felépíteni egy nyelvet, amelyről azt gondoljuk, ez lehetne a kifele való kommunikációnak az iránya.”

És a teljes marketinganyag, ami idén kiment, az ennek a jegyében ment ki. ”

Hogy ebben a nagyon kreált világban, amit a színház csinál, ami a valóságnak a túlemelése, vagy még erősebben megmutatása, vagy a határok ide-oda tolása, az néha elengedi az embert. Túlságosan formális, túlságosan meg van csinálva a dolog. És mögötte emberek vannak, akikről az évek során pozitív, negatív elhangzott. Szakmailag kapott negatív visszajelzéseket is társulat, és ez a szakmának a sznobizmusa is valamilyen szinten, de nem csak. Elhangzik ezekben a videókban, hogy az a sokszínűség, ami megvan ebben a színházban műfajilag, az valójában fejleszti a színészt. Sokrétűbben tudnak létezni a színpadon. Azt gondolom, hogy apró kis dolgokkal kifele is meg lehet változtatni a véleményeket és befele is lehet változni” – mutatott rá a dramaturg.

Az első pár interjú volt a legizgalmasabb, mert akkor még nem terjedt el a társulaton belül, hogy mi fog történni. Utána már mindenki készült, akkor az volt az izgalmas, hogy hogyan lehet abból a készülésből visszavenni, hogy ne legyenek meg az előregyártott válaszok. A színészek is nyitottak voltak, mert különben nem ez lett volna ki a végeredmény.”

A húsz éves Csíki Játékszín egyfajta ajándékot is kínál a portréfilmek által a nézőknek, de maguknak a színészeknek is. Ugyanakkor készülnek egy másik filmmel is, amely a színház elmúlt húsz évéről, és a mindennapjairól szól. Arról, hogy hogyan működik, hogy milyen sok munka és hány ember dolgozik a háttérben ahhoz, hogy egy előadás létrejöjjön. Ezt a színház világnapján, március 27-én mutatják be.