
Például úgy, hogy elszegődünk magántanárnak, hamis diplomával
Fotó: Imdb.com
Hát úgy, hogy átverjük őket, befészkeljük magunkat a házukba, és kihasználjuk a naivitásukat. Persze nem ennyire egyszerű az Oscar-díjátadón taroló Élősködők témája, de a napjainkban egyre jobban tapasztalható, a technikával is elősegített „szegénylázadás” nagyon is ott van benne. Majdnem spoilermentes kritika.
2020. február 25., 18:292020. február 25., 18:29
A Élősködők gyakorlatilag mindent vitt az idei Oscar-gálán, hiszen a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendező, a legjobb nemzetközi film, valamint a legjobb film díját is magkapta – ez azért is érdekes, mert ilyen még nem volt, hogy nem angol nyelvű film nyerje a legjobb film Oscarját is. Az Oscar és a cannes-i Aranypálma mellett azonban számtalan díjat nyert a film, amelynek rendezője tavaly arra kérte az újságírókat, hogy a kritikáknál ne menjenek bele a spoilerezésbe, így mi is ezt tesszük, csak sejtetni fogunk.
Van egy négytagú szegény család valahol egy dél-koreai nagyvárosban, akik egy pincelakásban abból élnek, hogy pizzásdobozokat hajtogatnak – nem tudott nem eszembe jutni Örkény drámájában, a Tótékban a dobozolós jelenet, de ez csak bevillant. Tóték nem lopták a wifit a szomszédtól és nem voltak kénytelenek végignézni, ahogy a részegek az ablakuk előtt vizelnek, és legfőképpen nem telepedtek rá senkire, hanem az őrnagy ült rájuk.
Dobozolunk, mint Tóték, de innen csak felfelé vihet az út
Fotó: Imdb.com
A Ki-taek család viszont nagyon összetartó, és ahhoz, hogy kimásszanak ebből a szuterén által szimbolizált életükből, az egyetlen esélyük az, ha egy gazdag famíliához csapódnak – először a fiú megy a Park család tinédzser lányához „angoltanárnak”, majd a lány „rajzterapeutának” a problémás gyerekhez, az apa sofőrnek az apához és az anya házvezetőnek az anyához. Mindezt úgy, hogy egy kivétellel igen trükkös és aljas módszerekkel kifúrják az újgazdagok alkalmazottait. Kíméletlenül, minden szemétséget bevetve.
• Videó: Mozinet
Ahogy Székelyföldön mondanánk, ez a szegény család élelmes, ügyes, talpraesett – nem mondjuk ki itt sem, még akkor sem, amikor megtudjuk, hogy
Bong Joon-ho fantasztikus jelenetekben mutatja meg, hogy milyen teljesen hitelesnek tűnő technikákkal, módszerekkel férkőznek be a kegyekbe.
Azonban nemcsak a Ki-taek családnak van pincéje (ők ott laknak igazából), hanem a Park családnak is, s egy hétvégi dorbézolás, valamint a szerencsétlen (vagy szerencsés) véletlenek miatt ez utóbbi ajtó feltárul. Az onnan egymást követő fordulatok elképesztőek és nagyon jól vannak felépítve – durvának is durvák, de nagyon szórakoztatóak, s valahogy végig ott lebeg valamiféle fekete humor. Több jelenet alatt finom, klasszikus zene szól, ami nem idegesítő, de mégis jön, hogy felpattanj a székedről. A szélhámos család igazi énje talán a dorbézolós, evős-ivós jelenetsornál jön ki: pitiánerségük, rosszindulatuk, önzőségük itt van a legjobban kidomborítva – illetve az, hogy a cél miatt egész egyszerűen semmitől sem riadnak vissza. De megtudhatjuk azt is, hogy mikor veszi át egy okostelefon a lőfegyver szerepét!
Van wifi! Van minden! Főleg, ha lopjuk a szomszédtól
Fotó: Imdb.com
Zseniális az a jelenetsor, amelyben a szélhámos család a luxusból kénytelen hazamenekülni az eső- és szennyvíztől közben megtelt pincelakásukba. De ott még nem ér véget semmi, sőt... Innen már nem spoilerezek tovább, de az Élősködők film egy nagyon emlékezetes alkotás, rengeteg csavarral, illetve azt is jegyezzük meg, hogy hosszasan zárul le, s amikor a stáblista fut, akkor is az az érzésed, hogy még ekkor is történik valami. A végén elég vastagon ömlik a vér, mint egy Tarantino-filmben , de ne ijesszen ez el (a trailerben is látszik, ahogy a terített asztalra fröccsen, szóval a no spoilernek megint eleget tettünk), ki lehet bírni.
Persze, hogy több film is eszembe jutott közben: ha már koreai és ilyen fordulatos, akkor az Oldboy (2003) mindenképpen, de ami a Park család házát és a „befogadást” illeti, akkor a 2013-as holland Borgman című film is, illetve a pincék, illetve a földalatti titkokról Emir Kusturica klasszikusa, az Underground (1995).
Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor üzletembereket, intézményvezetőket apró, kis trükkökkel kezdenek behálózni a csalók, illetve azok a nagyon mélyről jövő emberek, akik egy dolgot tudnak: lyukat beszélni a hasadba, és a kamudumán keresztül minden célt elérni az életben. Gátlástalanul, kíméletlenül, másokat átverve, felfelé nyalva, lefelé taposva. Hagyja abba most mindenki és gondoljon arra, hogy ismer-e ilyen embert a környezetében..? Na, ugye...?

Nagy meglepetésre az Élősködők (Parasite) kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán. A dél-koreai Bong Joon-Ho (Pong Dzsunho) filmje ráadásul úgy diadalmaskodott, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategórájában is megkapta az aranyszobrot.
Sokan úgy vélik, hogy a szakadékok a nemzetek, a kontinensek, a kultúrák között vannak – azonban egyre jobban kezdünk rájönni, hogy közösségeken, társadalmakon, akár nemzeteken belül a szegények és a gazdagok között tátonganak az áthidalhatatlan szakadékok. Egy ilyen film pedig ezt a feltevést úgy mutatja be, hogy közben nem ítélkezik, csak megmutat, azt viszont nagyon pontosan, meglepetésekkel és tökéletes filmes megoldásokkal teszi. Óriási élmény megnézni, de nem a látvány és a képek, a fények, az akciójelenetek miatt – ilyenek ugyanis nem nagyon vannak benne, vagy ha vannak is, speciálisak. A lényeg a mondanivaló (ebben egy kicsit a tavalyi év másik legismertebb filmjéhez, a Jokerhez is hasonlít) és a film utáni családi vagy baráti beszélgetés. Mert attól talán mehet a világ előbbre és esetleg – romantikusnak hangzik, de miért ne? – a szegények és a gazdagok közötti távolságok is rövidülhetnek. Hogy ne legyünk így szétszakadva.
Élősködők (2019), dél-koreai dráma, 132 perc
Rendezte: Bong Joon-ho
Forgatókönyv: Bong Joon-ho és Jin Won Han
Producer: Young-Hwan Jang, Yang-kwon Moon, Kwak Sin-ae
Zene: Jaeil Jung
Operatőr: Kyung-Pyo Hong
Vágó: Jin-mo Yang
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
Egy esküvői fotó néha többet mesél, mint a családi legenda. A menyegző az emberi élet kitüntetett eseménye, és a vágy, hogy maradandó vizuális emléket szerezzünk róla, szinte egyidős magával a fényképezéssel.
Ez a recept biztos siker, ha valakit szeretnél lenyűgözni. A legényfogó csirke nemcsak egyszerűen elkészíthető, hanem annyira finom, hogy biztosan újra és újra az asztalra kerül.
szóljon hozzá!