
Például úgy, hogy elszegődünk magántanárnak, hamis diplomával
Fotó: Imdb.com
Hát úgy, hogy átverjük őket, befészkeljük magunkat a házukba, és kihasználjuk a naivitásukat. Persze nem ennyire egyszerű az Oscar-díjátadón taroló Élősködők témája, de a napjainkban egyre jobban tapasztalható, a technikával is elősegített „szegénylázadás” nagyon is ott van benne. Majdnem spoilermentes kritika.
2020. február 25., 18:292020. február 25., 18:29
A Élősködők gyakorlatilag mindent vitt az idei Oscar-gálán, hiszen a legjobb eredeti forgatókönyv, a legjobb rendező, a legjobb nemzetközi film, valamint a legjobb film díját is magkapta – ez azért is érdekes, mert ilyen még nem volt, hogy nem angol nyelvű film nyerje a legjobb film Oscarját is. Az Oscar és a cannes-i Aranypálma mellett azonban számtalan díjat nyert a film, amelynek rendezője tavaly arra kérte az újságírókat, hogy a kritikáknál ne menjenek bele a spoilerezésbe, így mi is ezt tesszük, csak sejtetni fogunk.
Van egy négytagú szegény család valahol egy dél-koreai nagyvárosban, akik egy pincelakásban abból élnek, hogy pizzásdobozokat hajtogatnak – nem tudott nem eszembe jutni Örkény drámájában, a Tótékban a dobozolós jelenet, de ez csak bevillant. Tóték nem lopták a wifit a szomszédtól és nem voltak kénytelenek végignézni, ahogy a részegek az ablakuk előtt vizelnek, és legfőképpen nem telepedtek rá senkire, hanem az őrnagy ült rájuk.
Dobozolunk, mint Tóték, de innen csak felfelé vihet az út
Fotó: Imdb.com
A Ki-taek család viszont nagyon összetartó, és ahhoz, hogy kimásszanak ebből a szuterén által szimbolizált életükből, az egyetlen esélyük az, ha egy gazdag famíliához csapódnak – először a fiú megy a Park család tinédzser lányához „angoltanárnak”, majd a lány „rajzterapeutának” a problémás gyerekhez, az apa sofőrnek az apához és az anya házvezetőnek az anyához. Mindezt úgy, hogy egy kivétellel igen trükkös és aljas módszerekkel kifúrják az újgazdagok alkalmazottait. Kíméletlenül, minden szemétséget bevetve.
• Videó: Mozinet
Ahogy Székelyföldön mondanánk, ez a szegény család élelmes, ügyes, talpraesett – nem mondjuk ki itt sem, még akkor sem, amikor megtudjuk, hogy
Bong Joon-ho fantasztikus jelenetekben mutatja meg, hogy milyen teljesen hitelesnek tűnő technikákkal, módszerekkel férkőznek be a kegyekbe.
Azonban nemcsak a Ki-taek családnak van pincéje (ők ott laknak igazából), hanem a Park családnak is, s egy hétvégi dorbézolás, valamint a szerencsétlen (vagy szerencsés) véletlenek miatt ez utóbbi ajtó feltárul. Az onnan egymást követő fordulatok elképesztőek és nagyon jól vannak felépítve – durvának is durvák, de nagyon szórakoztatóak, s valahogy végig ott lebeg valamiféle fekete humor. Több jelenet alatt finom, klasszikus zene szól, ami nem idegesítő, de mégis jön, hogy felpattanj a székedről. A szélhámos család igazi énje talán a dorbézolós, evős-ivós jelenetsornál jön ki: pitiánerségük, rosszindulatuk, önzőségük itt van a legjobban kidomborítva – illetve az, hogy a cél miatt egész egyszerűen semmitől sem riadnak vissza. De megtudhatjuk azt is, hogy mikor veszi át egy okostelefon a lőfegyver szerepét!
Van wifi! Van minden! Főleg, ha lopjuk a szomszédtól
Fotó: Imdb.com
Zseniális az a jelenetsor, amelyben a szélhámos család a luxusból kénytelen hazamenekülni az eső- és szennyvíztől közben megtelt pincelakásukba. De ott még nem ér véget semmi, sőt... Innen már nem spoilerezek tovább, de az Élősködők film egy nagyon emlékezetes alkotás, rengeteg csavarral, illetve azt is jegyezzük meg, hogy hosszasan zárul le, s amikor a stáblista fut, akkor is az az érzésed, hogy még ekkor is történik valami. A végén elég vastagon ömlik a vér, mint egy Tarantino-filmben , de ne ijesszen ez el (a trailerben is látszik, ahogy a terített asztalra fröccsen, szóval a no spoilernek megint eleget tettünk), ki lehet bírni.
Persze, hogy több film is eszembe jutott közben: ha már koreai és ilyen fordulatos, akkor az Oldboy (2003) mindenképpen, de ami a Park család házát és a „befogadást” illeti, akkor a 2013-as holland Borgman című film is, illetve a pincék, illetve a földalatti titkokról Emir Kusturica klasszikusa, az Underground (1995).
Se szeri, se száma azoknak az eseteknek, amikor üzletembereket, intézményvezetőket apró, kis trükkökkel kezdenek behálózni a csalók, illetve azok a nagyon mélyről jövő emberek, akik egy dolgot tudnak: lyukat beszélni a hasadba, és a kamudumán keresztül minden célt elérni az életben. Gátlástalanul, kíméletlenül, másokat átverve, felfelé nyalva, lefelé taposva. Hagyja abba most mindenki és gondoljon arra, hogy ismer-e ilyen embert a környezetében..? Na, ugye...?

Nagy meglepetésre az Élősködők (Parasite) kapta a legjobb filmnek járó díjat a 92. Oscar-gálán. A dél-koreai Bong Joon-Ho (Pong Dzsunho) filmje ráadásul úgy diadalmaskodott, hogy a legjobb idegen nyelvű film kategórájában is megkapta az aranyszobrot.
Sokan úgy vélik, hogy a szakadékok a nemzetek, a kontinensek, a kultúrák között vannak – azonban egyre jobban kezdünk rájönni, hogy közösségeken, társadalmakon, akár nemzeteken belül a szegények és a gazdagok között tátonganak az áthidalhatatlan szakadékok. Egy ilyen film pedig ezt a feltevést úgy mutatja be, hogy közben nem ítélkezik, csak megmutat, azt viszont nagyon pontosan, meglepetésekkel és tökéletes filmes megoldásokkal teszi. Óriási élmény megnézni, de nem a látvány és a képek, a fények, az akciójelenetek miatt – ilyenek ugyanis nem nagyon vannak benne, vagy ha vannak is, speciálisak. A lényeg a mondanivaló (ebben egy kicsit a tavalyi év másik legismertebb filmjéhez, a Jokerhez is hasonlít) és a film utáni családi vagy baráti beszélgetés. Mert attól talán mehet a világ előbbre és esetleg – romantikusnak hangzik, de miért ne? – a szegények és a gazdagok közötti távolságok is rövidülhetnek. Hogy ne legyünk így szétszakadva.
Élősködők (2019), dél-koreai dráma, 132 perc
Rendezte: Bong Joon-ho
Forgatókönyv: Bong Joon-ho és Jin Won Han
Producer: Young-Hwan Jang, Yang-kwon Moon, Kwak Sin-ae
Zene: Jaeil Jung
Operatőr: Kyung-Pyo Hong
Vágó: Jin-mo Yang
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
szóljon hozzá!