Egy lengyel film, amely bármelyik székely faluban játszódhatna: Corpus Christi

A Corpus Christi (eredeti címén Boze Cialo) egy markáns, egyedi történettel és erős alakításokkal bíró alkotói film, ami, ha az Élősködők nem lett volna, magabiztosan seperte volna be az aranyszobrocskát az idei Oscar-díjátadón. A lengyel filmgyártás újabb mérföldkövének számító alkotással a lengyelek után talán mi magyarok tudunk a legjobban azonosulni, hiszen

Egy ilyen közösségbe kerül bele Daniel is, azonban nem kitaszítottként, hanem papként, akit megbecsülés övez. A kis lengyel falu papjának pedig kapóra is jön Daniel megjelenése, így a fiú hátterének leellenőrzése nélkül megbízza, hogy helyettesítse őt az egyházközségben. Daniel pedig ettől kezdve nem tud (és láthatóan nem is akar) megálljt parancsolni a helyzetnek, amit saját magának hazugsággal idézett elő, és

A magát lelki mentorának, Tomasz atyának kiadó Daniel története egyfajta moralizáló görbe tükör is az egyháznak, ami a becsontosodott egyházi szokásokat és az új, forradalmi, de a törvények és a közösség által el nem fogadható szemléletmódokat állítja szembe, illetve azt mutatja be, hogy

Merthogy az imposztor pap egy olyan közösségbe csöppen, ahol rendkívül mély sebek húzódnak egy korábban bekövetkezett autóbaleset miatt. A gyászoló hívek a maguk módján próbálják feldolgozni a felfoghatatlan tragédiát, ez azonban lelki segítség nélkül nem igazán megy. Itt jön a képbe a „papunk”, aki megpróbál tisztán látni a kérdésben, és kutakodni kezd, miközben

Daniel azonban nem várt akadályozó tényezőkkel szembesül, és meg kell vívnia a maga harcát azokkal az erőkkel, amelyeket nem irányíthat, de a maga módján „az orrukra koppinthat”.

A számos dilemmát és kérdést felvető alkotás megannyi értelmezési módnak nyit teret, az biztos, hogy