
Lou Ye egyik legnagyobb erénye: az abszurd és a melankolikus, a humor és a tragédia finom egyensúlya. Az An Unfinished Film ezt jól példázza
Fotó: Wikipédia
2020 januárja. Valahol Wuhan közelében egy kis stáb összegyűl, hogy befejezzenek egy félbeszakadt forgatást. A helyszín és az időpont baljós. Az emberek bezárulnak otthonaikba – és saját történeteikbe. Ez az An Unfinished Film.
2025. június 11., 17:462025. június 11., 17:46
Lou Ye An Unfinished Film című alkotása nem pusztán egy elbeszélés vagy eseménysorozat dokumentálása. Sokkal inkább érzéki lenyomata annak a kollektív tapasztalatnak, amelyet a COVID-19 jelentett – különösen a kínai társadalomban, ahol a pandémia történetét nem az emberek, hanem az állami narratíva írta. Lou Ye filmje ebbe a hiányba próbál beszivárogni. Halk, töredezett hangon, kerülve a nyílt politikai állásfoglalást, mégis világosan: az emberek felől, a fájdalom felől, a csend felől.
A film egyértelműen merészen használja azt, amit máskor giccsnek hívnánk: virális TikTok-slágerek, közösségi dalok, túlhasznált motívumok köszönnek vissza.
Akkoriban nevettünk rajta, később belefáradtunk. De Lou Ye kontextusba helyezi ezeket – és ezáltal újra működnek. Fájdalmasan, hitelesen, meglepően mélyen. Nosztalgikusan. A dalok úgy jelennek meg, mint egy kollektív fohász. A dal, amelyet milliók dúdoltak maguknak, miközben éheztek, sírtak, vagy épp nevettek a képernyő előtt. Ez a banális hang most emlékművé válik. Mert nem a dal változott meg – hanem mi.
Lou Ye nem először készít önreflexív, a filmkészítésről szóló alkotást. Itt azonban a „film a filmről” nem intellektuális játék. Nem formai kísérlet. Hanem egy mélyebb metafora része. A kényszer szimbóluma. A félbeszakadt forgatás – amely egy tíz évvel korábban leállított projekt újraindításaként indul – valójában a kínai társadalom félbeszakadt történeteinek metaforája. A COVID csak az egyik ilyen történet.
A kamera néha pásztáz, máskor mozdulatlan. A szereplők, színészek, stábtagok, civilek néha szerepelnek, máskor önmagukat játsszák. A határ fikció és valóság között folyamatosan elmosódik. Nem tudjuk, mikor vagyunk a filmben, és mikor a valóságban. De talán nem is fontos. Mert a lényeg az élmény. A kimondatlanság. Az elhallgatott fájdalom.
A moziban ülve nem csak a vásznon látjuk a történetet. Halljuk is – a nézők szipogásából, a mellkasból kiszakadó sóhajokból, abból a különös, töredezett, csendes együttlétből, amely csak a kollektív trauma feldolgozásának pillanataiban jön létre.
Ez a film nem mesél, nem magyaráz. Helyette sebeket mutat. De nem nyersen, nem hatásvadász módon. Hanem empátiával. Emberien. És talán ez az, amit a járvány éveiből mindannyian a leginkább hiányoltunk.
Fotó: Wikipédia
Az An Unfinished Film épp azért különleges, mert vállalja a töredékességet. De ezzel együtt hiányérzeteket is hagy maga után. A 2022-es kínai zárlat – amely sokak szerint még súlyosabb volt, mint a 2020-as – csak érintőlegesen jelenik meg. Pedig itt már éhezésről, kilátástalanságról, elfojtott dühökről van szó. És hiányzik a Fehér Papír Mozgalom is – az a halk, de erőteljes civil ellenállás, amely némán, A4-es lapokkal tiltakozott a hatalom cenzúrája ellen. Egy ilyen epilógus erőteljes szimbolikus gesztus lehetett volna. De talán épp a kihagyás maga a gesztus. Lou Ye filmje így is politikai: mert emberi. És a valódi emberábrázolás ma Kínában mindig politikai tett.
A film egyik legerősebb jelenete a szilveszteri videóhívás. A stábtagok a hotelben rekedve ünnepelnek. Semmi nem működik. Nincs közös koccintás, nincs ünnepi hangulat. Csak kényszeredett nevetés, üres pezsgőspoharak, és egyetlen kamera, amelyen keresztül próbálják elhitetni egymással, hogy minden rendben. Groteszk és szívszorító. De ismerős. Ez Lou Ye egyik legnagyobb erénye: az abszurd és a melankolikus, a humor és a tragédia finom egyensúlya. A film nem patetikus. Nem didaktikus. Annál mélyebb.
Az An Unfinished Film nem klasszikus értelemben vett remekmű. De annál fontosabb. Dokumentuma annak, amit nem lehetett elmondani.
Ez a film nem ad válaszokat. De kérdéseket igen. És teret a gyásznak, a visszaemlékezésnek, az együttérzésnek. Lou Ye egy olyan mesét mesél, amit félbeszakított az élet. De lehet, hogy épp így, félbehagyva tudott a legőszintébben szólni hozzánk.
Elkezdődött a 17. dráMA Kortárs Színházi Találkozó Székelyudvarhelyen, amelyen kizárólag kortárs magyar és román drámaszövegekre épülő produkciókat láthat a közönség. A nyitónapon a 6. dráMÁzat drámapályázat eredményeit is ismertették.
Megjelent Vajda Attila első szerzői albuma, a The First Step, amely hat saját kompozíción keresztül mutatja meg, hogyan gondolkodik a székelyudvarhelyi jazzmuzsikus a kompozíció és az improvizáció kapcsolatáról. A lemezbemutató koncert Budapesten lesz.
Minden előzetes promózás nélkül, szeptember 14-én elérhetővé vált Romániában is az Apple streamingplatformja, a 2019-ben indult Apple TV. Kipróbáltuk.
Elnyerte az idei Kaszás Attila-díjat Bartha Boróka, a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház színművésze. A közönség szavazatai alapján odaítélt elismerést csütörtökön adták át a budapesti Vígszínházban.
Sokunk kedvence a Witcher 3 ismét aktuális lett, ennek apropóján válogattunk össze hasonló játékokat az elmúlt időszakból. Ajánló.
Dél-koreai idegeninváziós sci-fi, parasztlázadást feldolgozó kosztümös dráma, Cristian Mungiu Arany Pálmát nyert filmje, Tom Cruise visszatérése és Anne Hathaway idei ötödik filmje is megtalálható az ősz első felét felölelő moziajánlónkban.
A nassolásról sokáig úgy gondoltuk, hogy az egészséges életmód egyik legnagyobb ellensége. Már azonban tudjuk, hogy a megfelelően megválasztott falatok nemcsak finomak, hanem támogatják a szervezet működését, az energiaszintet és akár a fejlődést is.
Tíz év alatt a Tumblr helyét átvette a TikTok, de a tinédzserek célja nem változott: ruháikkal szeretnék megmutatni, kik is valójában. Szülőket, kamaszokat és turkálós eladókat kérdeztünk a mai iskolai divatról.
Épségben és sok tapasztalattal gazdagabban érkeztek haza nemrégiben a Székelyek a magasban expedíció tagjai az Alpokból, ahol hat négyezer fölötti csúcsot gyűrtek maguk alá: negyvenes éveikben járó, kezdő magashegyi mászókként.
Charles Dickens és John Steinbeck klasszikusai is sorozatfeldolgozást kapnak, folyatódik a hírhedt sorozatgyilkosokat bemutató Monster-antológia, de felnőtt-animáció és újabb presztízssorozatok is érkeznek a képernyőre. Ajánló.
szóljon hozzá!