Dézsi Szilárd: A játék szeretete minden gyerekben ott van

Nagyon fontos a hátrányos helyzetű gyerekek számára ez a program, de minden ehhez hasonló pedagógiai programra szükség van, ami ezeknek a gyerekeknek segít, úgy Magyarországon, mint Erdélyben.

Mivel élményoktatással foglalkozom, eddig a dráma és a képzőművészet eszközeit használtam, ami most kiegészült a cirkuszpedagógiával is. Az a legizgalmasabb számomra, hogy a cirkuszművészettel együtt a cirkuszpedagógia is folyamatosan változik, gazdagodik, különböző utakat jár be. A maga eszköztárával élve a szociális cirkuszon át az állatasszisztált cirkuszpedagógia módszertanáig (az utóbbit, kolléganőm Petró Eszter vezeti), rengeteg lehetőség rejlik benne.

– Hogyan készülsz fel ezekre a rendhagyó órákra?

– A cirkusznak kétféle oktatási, cirkuszpedagógiai programja is van, amelyekben részt veszek. Vannak rendhagyó órák, amelyek mindig az adott előadáshoz kötődnek, tulajdonképpen annak a levezetései. Ezekre az órákra általában egész osztálycsoportok jönnek. Az előadás után szorosan annak a gondolatiságához kapcsolódóan tartok foglalkozást. Ilyenkor kiderül, hogy a gyerekeknek milyen saját történeteik vannak, amelyek sok esetben kapcsolódnak a cirkuszhoz, a látott műsorszámhoz is.

Ezek mind olyan képességek és készségek, amelyeket ugyan az artisták magas szinten művelnek, de az alapjai mindannyiunkban ott vannak, csak a gyakorláson múlik, hogy ezt minél pontosabb vagy magasabb szintre tudjuk fejleszteni.

– Te is kipróbáltad ezeket a tevékenységeket?

– Az első három hónap nekem is arról szólt, hogy megtanuljam a zsonglőrködést, a tányérpörgetést és a tanuló dróton való egyensúlyozást. A Tanulj cirkuszt! két kollegámmal vezettük, Turóczi Leventével és Hornyák Istvánnal. Az én feladatom elsősorban az volt, hogy szabály- és élményjátékokat tettem hozzá a foglalkozáshoz, drámapedagógiai módszerekkel színesítettem. A szakmai részét ők képviselték, viszont én is tanultam tőlük a gyerekekkel együtt.

– „Egyetlen nézetben érdemes a dolgokat vizsgálni, […] és ez a nézet a művészeteké.” Ezt a gondolatot Polgár Kristóf A porondmester naplójából című verseskötet egyik kritikájában olvashatjuk. Azt hiszem, a te missziód, hitvallásod szerint is valahol ez az az út: a művészetek felől közelítve tekinteni a világra. Ez miért van így?

– Tudjuk, hogy a játékossággal, örömmel végzett tevékenység mindig jobban motivál, ehhez egy gazdag eszköztárat kínálnak a különböző művészetek. Az önkifejezési, alkotási vágy minden gyermekben ott van. Mindenki jó valamiben, már csak az eszközt kell felkínálni számukra, ami hozzájuk a legközelebb áll, amiben a legjobban ki tudnak teljesedni, meg tudják mutatni magukat, meg tudják fogalmazni a gondolataikat az őket körülvevő világról.