Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

13:23

Hajrágóllal zsebelte be a pontokat a Marosvásárhelyi ASA

13:06

Autó gyulladt ki Héjjasfalvánál

13:04

Székely sikerek a hazai jégen: Csíkszeredában rendezték az országos bajnokságot

13:00

A megítélés súlya – Veress Gábor Hunor kettős mércéje

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Etikai panasz az onkológián: nyílt levélben kritizálják a főorvos hozzáállását

Ennyivel lett olcsóbb a gázolaj a jövedéki adó csökkentése nyomán

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Betörések Csíkdánfalván: a nyitva hagyott ajtókon jutottak be a házakba, volt ahol leszerelték a térfigyelő kamerát is

Utcai politizálásból pofozkodás Sepsiszentgyörgyön

Így emlékszik vissza a sepsiszentgyörgyi incidensre az áldozat és az egyik résztvevő

Orbán Viktor videóüzenetben szólította meg a határon túli magyarokat

Újra benőtte a nád és a bozót az egykori Suta-tavat, miközben még mindig várat magára a felújítás

Közel 500, feketén foglalkoztatott alkalmazottat azonosított a munkaügy

Dézsi Szilárd: A játék szeretete minden gyerekben ott van

Dézsi Szilárd

Fotó: Magyari Lukács

Új utak keresése, a cirkusz iránti vonzódás, az élménypedagógia és a művészetek világa – ilyen sokrétű Dézsi Szilárd színházrendező élete, aki egy éve dolgozik a budapesti Fővárosi Nagycirkuszban. Persze nem artistaként van jelen, de mára már ő is tud tányért pörgetni, három labdával zsonglőrködni és egyensúlyozni a tanuló dróton. Azt viszont ő is mondja: azóta is tanulja a cirkuszt.

Ilyés Krisztinka

2025. január 26., 16:132025. január 26., 16:13

– Kezdjük rögtön azzal, hogy alig egy éve vagy a Fővárosi Nagycirkusz munkatársa. Kicsit mesélj erről kérlek, hogyan kerültél kapcsolatba a cirkusszal?

– Nagyjából tíz éve már, hogy foglalkozom alternatív oktatással. A Kreatív Partnerséggel is volt szerencsém együtt dolgozni, amit Németh Szilvia vezet. Ott három projektem volt, s miután ezek kifutottak, szükségem volt munkára, ezért megkerestem a főigazgató urat, Fekete Pétert. Ő említette, hogy a Fővárosi Nagycirkuszban több éve fut egy nagyon sikeres cirkuszpedagógiai program, aminek Sándor András a vezetője, és esetleg csatlakozhatnék hozzájuk. Azóta is tanulom a cirkuszt. Persze tudat alatt már gyerekkorom óta vonzódtam a cirkuszhoz, ahogy valószínűleg minden gyerekben ott motoszkál a csodák világa iránti vágyakozás. És természetesen rám is nagy hatással voltak a Cirque du Soleil előadásai és Federico Fellini filmjei.

– Ezelőtt a gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház rendezője voltál. Mennyivel más tapasztalat az, amit most csinálsz?

– Az alkatomból adódóan nagyon kíváncsi, kísérletező típusú ember vagyok. A színház mellett ott van a pedagógia is, ami fontos számomra. Tulajdonképpen két lábon állok, de jelenleg az élmény- és reformpedagógia az, ami leginkább izgat. Ahogyan a színházban is, a pedagógiában is új utakat keresek.

A Kreatív Partnerséggel való együttműködést először Gyergyóremetén kezdtem el, ami egy szenzációs kaland volt, nagyon sokat tanultam belőle.

A gyerekek kíváncsiak és nyitottak az újdonságokra, és ebből a szempontból nincs különbség a budapesti és a remetei diákok között, mint ahogyan Magyarország más településein élő gyerekek között sem. A játék szeretete minden gyerekben ott van.

Korábban több meseelőadást is rendeztem, az egy más fajta találkozás a gyerekközönséggel. A drámával, cirkusszal való oktatásban fontos a részvétel, ők maguk alakíthatják a saját tapasztalatuk szerint a történeteiket, a közös gondolkodás, az együttműködés kerül előtérbe.

– Több helyen is a következőket olvashatjuk, ha a rákeresünk a nevedre az interneten: „rendezéseiben, darabválasztásaiban a kirekesztett, az élet perifériájára szoruló emberi sorsok, helyzetek érdeklik, a kevesebb eséllyel élők küzdelmei”. Ez a fajta érdeklődés hogyan tud megmutatkozni – illetve egyáltalán megmutatkozik-e – a cirkuszi feladatköreidben?

– A Tanulj cirkuszt! programunk által találkoztam hátrányos helyzetű településekkel, iskolákkal és hátrányos helyzetű gyerekekkel. Minden munkámban felhasználom a korábban szerzett tapasztalataimat – ennek értelmében pedig az idézett gondolat mai napig érvényes rám.

Ott hasznosítom a megszerzett tudásomat, tapasztalatomat, ahol kell, ahol szükségét érzem.

Nagyon fontos a hátrányos helyzetű gyerekek számára ez a program, de minden ehhez hasonló pedagógiai programra szükség van, ami ezeknek a gyerekeknek segít, úgy Magyarországon, mint Erdélyben.

Fotó: Magyari Lukács

– Hogyan tudsz kapcsolódni a cirkuszi létformához?

– Annak ellenére, hogy a Fővárosi Nagycirkusz hagyományos, klasszikus értelemben vett cirkusz, mindig nyitott az újdonságokra, az új utakra. A budapesti cirkusznak elengedhetetlenül fontos, hogy bevonja a társművészeteket, hiszen a cirkusz egy folyamatosan megújuló műfajnak számít. A cirkuszművészetet ma már egyenrangú művészeti ágként tartják számon a táncművészettel, színházzal, operával, vagy bármely más előadóművészettel.

A szakmai múltamból adódóan mindent a színházhoz csatolok vissza, a cirkuszművészet is hasonlít a színházhoz, de mégiscsak más, elvontabb, más asszociációs folyamatokat, költői képeket generál a nézőben. Nagyon be tud szippantani ez a világ!

Mivel élményoktatással foglalkozom, eddig a dráma és a képzőművészet eszközeit használtam, ami most kiegészült a cirkuszpedagógiával is. Az a legizgalmasabb számomra, hogy a cirkuszművészettel együtt a cirkuszpedagógia is folyamatosan változik, gazdagodik, különböző utakat jár be. A maga eszköztárával élve a szociális cirkuszon át az állatasszisztált cirkuszpedagógia módszertanáig (az utóbbit, kolléganőm Petró Eszter vezeti), rengeteg lehetőség rejlik benne.

– Hogyan készülsz fel ezekre a rendhagyó órákra?

– A cirkusznak kétféle oktatási, cirkuszpedagógiai programja is van, amelyekben részt veszek. Vannak rendhagyó órák, amelyek mindig az adott előadáshoz kötődnek, tulajdonképpen annak a levezetései. Ezekre az órákra általában egész osztálycsoportok jönnek. Az előadás után szorosan annak a gondolatiságához kapcsolódóan tartok foglalkozást. Ilyenkor kiderül, hogy a gyerekeknek milyen saját történeteik vannak, amelyek sok esetben kapcsolódnak a cirkuszhoz, a látott műsorszámhoz is.

Ezen az órán lehetőségük adódik, hogy kipróbálják a cirkuszi eszközöket, mint például a zsonglőrlabdát, a tányérpörgetést és végén pedig a saját történeteiket belefűzhetik egy mikro előadásba, így mutathatják meg a kreativitásukat.

A másik, már említett Tanulj cirkuszt! program. Ez kilencven perces foglalkozásokból áll, három alkalommal utazunk az adott településre – első nap a háromlabdás zsonglőrködést tanítjuk meg nekik, a második nap a tányérpörgetéssel folytatjuk, a harmadik nap pedig már a tanuló dróton való egyensúlyozást próbálhatják ki.

Ezek az oktatási programok a készségfejlesztésről szólnak.

Ezek mind olyan képességek és készségek, amelyeket ugyan az artisták magas szinten művelnek, de az alapjai mindannyiunkban ott vannak, csak a gyakorláson múlik, hogy ezt minél pontosabb vagy magasabb szintre tudjuk fejleszteni.

– Te is kipróbáltad ezeket a tevékenységeket?

– Az első három hónap nekem is arról szólt, hogy megtanuljam a zsonglőrködést, a tányérpörgetést és a tanuló dróton való egyensúlyozást. A Tanulj cirkuszt! két kollegámmal vezettük, Turóczi Leventével és Hornyák Istvánnal. Az én feladatom elsősorban az volt, hogy szabály- és élményjátékokat tettem hozzá a foglalkozáshoz, drámapedagógiai módszerekkel színesítettem. A szakmai részét ők képviselték, viszont én is tanultam tőlük a gyerekekkel együtt.

– „Egyetlen nézetben érdemes a dolgokat vizsgálni, […] és ez a nézet a művészeteké.” Ezt a gondolatot Polgár Kristóf A porondmester naplójából című verseskötet egyik kritikájában olvashatjuk. Azt hiszem, a te missziód, hitvallásod szerint is valahol ez az az út: a művészetek felől közelítve tekinteni a világra. Ez miért van így?

– Tudjuk, hogy a játékossággal, örömmel végzett tevékenység mindig jobban motivál, ehhez egy gazdag eszköztárat kínálnak a különböző művészetek. Az önkifejezési, alkotási vágy minden gyermekben ott van. Mindenki jó valamiben, már csak az eszközt kell felkínálni számukra, ami hozzájuk a legközelebb áll, amiben a legjobban ki tudnak teljesedni, meg tudják mutatni magukat, meg tudják fogalmazni a gondolataikat az őket körülvevő világról.

Interjú