
Csernik Pál Szende 2007-ben hozta létre az egyszemélyes Lábita Színházat
Fotó: Forrás: Csernik Pál Szende
Csilingelő hangjával, csodás történeteivel, szeretett székely anyanyelvén mindenkit elvarázsol. Csernik Pál Szende a háromszéki Dálnokról hozott mesevarázst vitte egyik kontinensről a másikra – a vírus ennek ideiglenesen véget vetett. Ma sepregetésből él, de tudja, hogy soha nem veszíti el a mesemondói énjét. Vele olvashatnak interjút az Előretolt Helyőrség irodalmi-kulturális lap szeptemberi számában.
2020. szeptember 21., 10:582020. szeptember 21., 10:58
2020. szeptember 21., 10:592020. szeptember 21., 10:59
Csernik Pál Szende székely mesemondó, lábbábos 1977-ben született Sepsiszentgyörgyön. 2007-ben kezdte el a mesemondást és bábozást Magyarországon, majd létrehozta saját egyszemélyes stúdióját Lábita Színház néven. Azóta rendületlenül járja előadásaival a nagyvilágot.
Arra a kérdésre, hogy mesemondóként hogyan tartja féken a nagyobb létszámú, gyermekekből álló közönséget, leszögezte: laskasirítővel. „Volt olyan, hogy megemeltem, s mondtam, ügyeljenek, mert édesapám is azt szokta mondani, hogy csúf világ lesz, mikor rosszalkodtunk. Persze erre kacagnak, viszont rám figyelnek.
Hozzátette, rájött, hogy azért rosszalkodik, viselkedik kirívóan egy gyermek, mert figyelemhiánya van, nem kap elég szeretetet.
A mesemondót az élő közönség arca inspirálja
Fotó: Forrás: Csernik Pál Szende
Arról is beszélt, hogy családanyaként mennyire volt terhes számára a folytonos utazással, szervezéssel járó életmód, és hogy a vírushelyzet jót is hozott, mert végre lelassult, a családjával tud lenni. S noha próbálkozott online mesemondással, de az bevételt sem hozott és a közönséget sem látta, pedig a mesemondót az élő közönség arca inspirálja. Jelenleg egy gyümölcsfeldolgozó üzemben dolgozik, de tudja, hogy soha nem veszíti el a mesemondói énjét, mert „az együtt van azzal az egyszerű emberrel, aki én vagyok, aki sepreget.”
A teljes interjút az Előretolt Helyőrség legújabb lapszámában olvashatják.
A nagyböjti időszakban, amikor az egyszerűbb, húsmentes fogások kerülnek előtérbe, ez a fordított hagymás leveles tészta kiváló vacsora vagy reggeli lehet. A recept egyszerűsége illeszkedik a böjt csendesebb, letisztultabb étkezéseihez.
Valóban mindig a vesztes oldalon álltunk? Egy tavaly megjelent kötet elfeledett magyar győzelmeket idéz fel Erdélytől Itáliáig, a tatárjárástól 1944-ig. Udvardy Zoltán szerint nem a múltunk gyenge – csak nem tanították meg rendesen.
Nemcsak a hagyományos grafikai műfajok mestere, hanem a kortárs kifejezésmódokkal is bátran kísérletező alkotó. A Jelenlét első műsorában Túros Eszter művészettörténész Siklódy Ferenc grafikussal beszélgetett.
Gyors és egyszerű keksz készült A pszichológus konyhájában: a csokiba mártott kiflicskék az év bármely időszakában sikert aratnak.
Újabb nagylemezen dolgoznak az Ineffable tagjai: Shakespeare-szonetteket zenésítenek meg különböző stílusokban. A tíz éve alakult formáció pályafutását követtük az évek során – most az elmúlt időszakról beszélgettünk a zenekar menedzserével.
Újra télies arcát mutatja vidékünk, de a hótakaró alatt már ott rejtőznek a tavasz első hírnökei. Csak egy kis türelemre van szükség, és a fagyos napokat lassan felváltja az enyhülés.
Mi emelheti ki Az arany embert az ajánlott olvasmányok sorából? Ha nem romantikus kalandként, hanem a meghasadás történeteként olvassuk: önkéntes izolációról, kettős identitásról, és egy érzelmileg zárt férfi döntésképtelenségéről szóló regényként.
Az X-Faktor 11. évadának győztese, a 21 éves Solyom Bernadett nem lakik jól koncertnapon – inkább az adrenalin fűti. Kekszmorzsás csoki, mentolos cukorka és egy jó koncert utáni gyorsétterem: így néz ki nála egy igazi turnénap.
A dió nem csupán sütemények alapanyaga: sós krémekben, tésztákban, salátákban és mártásokban is megállja a helyét. Értékes tápanyagforrás, gazdag hagyomány és nemzetközi konyhák izgalmas receptjei kapcsolódnak hozzá.
A szerelmesek napján szinte kötelező a virág. Ezt diktálja a globális marketingpiac, és már-már azt hisszük, ha ilyenkor nem kapunk bár egy szál rózsát, akkor nem is szeretnek igazán. De tudjuk-e valójában, hogy az a szál rózsa milyen utat jár be?
szóljon hozzá!