Bordás Attila: kitágítja önnön határainkat a tánc

Hangsúlyozta, akár gyerekelőadásról, akár felnőtt előadásról van szó, nagy kihívás a színházi alkotóknak, hogy lépést tudjanak tartani azokkal a látványvilágokkal, impulzusokkal, ami nap mint nap körülvesz. „A színházi alkotóknak el kell gondolkodni azon, hogy konkrétan mi a színház feladata, és a hogyanokkal miként operál. Ebben az előadásban a nézőt rengeteg impulzus éri nagyon rövid idő alatt, és egy gyerekelőadásnak minimum ezt a fajta ritmikát kell hoznia annak érdekében, hogy a nézői figyelem ne lankadjon. Az előadást ritmikusra próbáltuk megalkotni, lekottáztuk és teletűzdeltük rengeteg apró pici játékkal, és az én feladatom, mint mozgásművész erről is szólt, hogy nem koreográfiabetéteket csinálok, hogy valamivel még töltsük ki az energiát, hanem teletűzdeltem a színészeket mozgásokkal, és a koreográfiabetétek alatt is inkább karakterekből próbáltunk dolgozni, inkább egy dramaturgiát próbáltam én megerősíteni, mint táncbetéteket gyártani. Nagyon pontos koreografikus kottája van, a mozgás végig jelen van az előadásban.”

Csíkszeredában műhelymunkát is tartott a Tóth Larissa táncstúdióban, ahol kortárstánc technikákat sajátíthattak el a résztvevők. „Mivel már volt egyfajta balett, hip-hop, valamint jazzbalett tapasztalatuk, tempósan, kellően profi módon lehetett haladni velük. Megpróbáltam minél több anyagot hátrahagyni nekik, amit bármikor fel tudnak használni jövendőbeli koreográfiák keretében. Olyan koreográfiát adtam át, amelyből akár elemenként szétszedve, egyéni úton tovább tudnak haladni, de akár csoportosan is tudnak belőle alkotni, szerkeszteni, továbbgondolni bizonyos dolgokat.”

A fiatal koreográfus úgy látja, nem csak a nagyvárosokban, a székelyföldi városokban is megteremtődött az igény, hogy kortárs táncműhelyek jöhessenek létre, amelyek nem csak előadásokban gondolkodnak, hanem workshopokat, táncórákat is tartanak az érdeklődőknek. Csíkszeredában példaként Tóth Larissát és Zaiba Anikót hozta fel, akik már kineveltek az évek során egy olyan táncos közeget, egy olyan generációt, amely nyitott a kortárs tánc minél elmélyültebb megismerésére. Ugyanez a helyzet Sepsiszentgyörgyön is, ahol – az M-Stúdiónak köszönhetően is – van igény arra, hogy kortárs tánckurzusokat szervezzenek.

A színházi társulatoknál véleménye szerint megoszlik a nyitottság egy társulaton belül a mozgás, az újabb táncnyelvek elsajátítása iránt. „Szüksége lenne a társulatoknak, színházaknak, hogy időről időre meghívjanak olyan szakembereket, akik picit feltréningezik a társulatot a mozgáskultúra szempontjából, és egy olyan frissességet hoznak be, amely segíti az alkotószellemet, a szakmaiságukon emel, és összehozza őket mint csapat. Most már egyre több helyen látok erre jó példát. Fontos, hogy ne mindig csak abból dolgozzunk, amit hozunk az egyetemről színészként, hanem mindig egyet lépjünk, egyet tágítsunk magunkon.”

Bordás Attila több alkalommal is hangsúlyozta, hogy „táncolni mindenki tud”. De mit tud nyújtani egy-egy tánckurzus? Elsősorban közösségi élményt, ezen túl pedig, az, hogy valakik együtt alkotnak, együtt jutnak el A-ból B-be, terápiajellegű is – véli.