„Mikor lesz már végre vége...?!” Nyugaton a helyzet változatlan

Ez azonban nem baj – a hangsúly nem azokon a gondolatokon van, amelyeket Remarque írt le a háború után, hanem a nyers csatajeleneteken, hiszen a film forgatókönyvírói (a rendező mellett két amerikai író dolgozott rajta) nem ragaszkodtak, sőt

A lelkesedő, énekelve masírozó német legényekről a mi ük- és szépapáink juthatnak eszünkbe, akik már 1914-ben a „Megállj, megállj, kutya Szerbia!” kezdetű nótákkal pattantak fel a vagonokba azért, hogy elmenjenek, és közülük kevesen térjenek vissza…

A film emléket állít annak a német politikusnak, Matthias Erzbergernek, aki német részről a compiègne-i erdőben, a nevezetes vasúti kocsiban aláaláírta a francia Foch marsall-lal a fegyverszünetet. Erzbergert a legnagyobb német sztárszínész, Daniel Brühl alakítja, ez pedig ad egyfajta rangot a filmnek, mint ahogy az is, hogy Németország ezt az alkotást nevezte az Oscarra. Amúgy az 1921-ben meggyilkolt Erzberger egyik gyilkosát a későbbi magyar miniszterelnök, Gömbös Gyula rejtegette nagytétényi házában.

Ez persze mellékes, a filmben nem is említik, a végén sem, amikor általában, ha másképp nem, akkor feliratokból megtudja a néző, hogy kivel mi lett. Nem lövöm le a végét, hogy ki hal meg és ki nem, de annyit mindenképpen kiemelnék, hogy a Paul Bäumert alakító Felix Kammerer elképesztően jól játszik, nagyon hiteles, akárcsak a bajtársát, Stanislaus Katczinskyt alakító Albrecht Schuch. Kettejük párbeszédei a legjobbak a filmből: míg Paul tanulni vágyó fiatal, Kat egy egyszerű cipész, akinek az olvasás is nehezen megy, ám megállapításai szerfölött kemények és sokatmondóak.

Ő üvölti bele az erdő melletti dombokon azt is, hogy „Mikor lesz már végre vége...?!”, holott pont ott és akkor éppen nincsen harc… A legnegatívabb, a regényben szintén nem szereplő német tábornok figurája klisészerű (Devid Striesow), az alkotók mintha az ilyen egyéneknek szeretnék a nyakába varrni a háborút, holott arról a politikusok mellett még igen-igen sokan tehettek és tehetnek.

Hogyha a klasszikus vagy néhány éve készült, a második vagy az első világháborúba beleláttató háborús filmeket (mondjuk a Ryan közlegény megmentése, az Ellenség a kapuknál, A fegyvertelen katona, vagy legutóbb az 1917, amelyről itt írtunk), akkor mindenképpen meg kell nézd ezt a filmet is – habár a történet nagyon-nagyon le van csupaszítva, a látvány nem mindennapos. Tulajdonképpen a mai technikával előállított háborús jelenetek és a színészek (főleg a főszereplő) játéka fog meg a legjobban benne, másképp egy tucatfilm lenne néhány rövid, de jó párbeszéddel. Hosszú is, de a látvány megtölti tartalommal. 

Pár évvel ezelőtt, amikor az első világháború százéves évfordulója volt, több ilyen jellegű film is készült, például az említett 1917, és a kérdés az, hogy ez az alkotás tud-e ezekhez még hozzáadni. Szerintem tud, és nem is keveset.