Rovatok

Szolgáltatások

Médiatár

Bejelentkezés

Bejelentkezés Facebook-fiókkal

Bejelentkezés Google-fiókkal

vagy

E-mail-cím

Jelszó

Elfelejtette a jelszavát?

Regisztráció

Beállítások

Olvasási mód:

Betűméret:

a a

22:34

Nicușor Dan: Románia 3-4 éven belül teljesítheti az euró bevezetéséhez szükséges feltételeket

22:24

Volt csíki műkorcsolyázó képviselte Magyarországot sífutásban az olimpián

22:20

Hazahozzák a pontokat a gyergyóiak Bukarestből

21:24

Megdolgozott a győzelemért a Corona az Ágyúsok ellen

» MÉG TÖBB FRISS HÍR

Luxusautók frontális ütközése: egy üzletember életét vesztette, egy terhes nőt helikopterrel vittek kórházba

Tragikus hirtelenséggel elhunyt Kontra György, az M1 híradósa

Feltakarítják a traktor után a sarat az aszfalton, de a gazdának kell kifizetnie

Nem volt józan a balesetet okozó fiatal remetei sofőr

Fúrják, robbantják a hegyet, hogy autópálya haladhasson át rajta

Tánczos Barna szerint a magyar közösséget jobban tudják segíteni a kormányon, mint ellenzékben

Kolbászkészítés: ahány ház, annyi szokás – videó

Megváltozhat-e az Octavian Goga sétány és főgimnázium neve egy törvény miatt?

Ötödik alkalommal is halasztott az alkotmánybíróság a bírák és ügyészek nyugdíjazásának ügyében

Bolojan szerint egységes bértörvényre van szükség, akár bércsökkentéssel is

Black Mirror – tényleg félnünk kell a jövőtől?

Fotó: Netflix

Korunk egyik legnagyszerűbb antológia-sorozata a Black Mirror (Fekete Tükör). A disztópikus jövőképet, alternatív valóságokat bemutató széria egyedülálló a maga nemében, a nemrég megjelent negyedik évada pedig azt bizonyítja, hogy tud még újat hozni az ember és a modern technológia vívmányainak egyre sötétedő kapcsolatáról.

Tamás Attila

2018. január 11., 15:342018. január 11., 15:34

Elgondolkodtunk már valaha azon, hogy milyen lenne, ha a technológia segítségével tovább élhetne a tudatunk? Vagy azon, hogy milyen lenne, ha egy algoritmus sorsolna össze az életünk párjával, aki így tényleg a nagy Ő lenne számunkra? Esetleg azon, hogy mit mondanánk annak az embernek, akivel halála után ismét találkozhatnánk?

Fotó: Netflix

Nos, a Black Mirror készítője, Charlie Brooker elgondolkodott, és

sorozatával a legrosszabb rémálmainkká teszi a technológia lehetséges fejlődésének képzeletbeli vívmányait, hogy többé ne akarjunk ilyeneken gondolkodni.

A Black Mirror szerint a jövő technológiája alapvetően rossz és elhibázott, de tulajdonképpen mi, emberek vagyunk, akik ilyenné tesszük.

Fotó: Netflix

Ki ne rettegett volna egy nagy Rendszertől, ami minden lépésünket megfigyeli, és tulajdonképpen játékosokként kezel minket?

Amikor mindenkinek meg kell legyen a helye a kerek egészben, és nincs kitörési lehetőség, ha pedig ezt valaki megpróbálná, azt kegyetlenül megtorolnák. Ilyen és ehhez hasonló fiktív jeleneteket vázol fel korunk egyik, immár legismertebb antológia-sorozata, amely egy brit tévéadón kezdte a pályafutását, majd a Netflixnek hála új „lehetőséget” kapott, és most világszerte készteti szörnyülködésre és elgondolkodásra a nézőket.

Fotó: Netflix

Az antológia-sorozat lényege, hogy teljesen különálló, egymástól független részekből épül fel, tehát bárhol be lehet kapcsolódni és nem szükséges a korábbi epizódok ismerete. A Black Mirror is ilyen, bár a legutóbbi, december végén kijött negyedik évad utolsó része, a Black Museum egy kissé összeköti a részeket, és megerősíti azt a rajongói teóriát, miszerint a sorozat összes nem túl távoli, vagy épp nagyon távoli jövőben játszó része egy alternatív univerzum részét képezi, amelynek középpontjában az emberi társadalom és a modern technológia legújabb vívmányainak szoros kapcsolata áll.

Milyen lenne, ha valaki az engedélyünk nélkül a saját tudatunk másolatát kényszerítené rabszolgasorsra? – ezt a helyzetet vázolja fel két epizód is: a második évad karácsonyi különkiadása (White Christmas) és a negyedik évad első része (USS Callister) is. Utóbbi egy, a sorozattól nem annyira megszokott könnyedebb rész, amelynek a végén még a happy end is nyomokban fellelhető. A Star Trek sorozat előtti tisztelgésnek, de ugyanakkor annak paródiájaként is felfogható részben

számos etikai és morális kérdés felmerül, legfőképpen az, hogy szabad-e az embernek istent játszania?

Fotó: Netflix

De ott van az Emmy-díjat nyert San Junipero című epizód, amely szintén eltér a sötét jövőt lefestő történetfüzér többi részétől, és amelynek negyedik évados „verziója” a Hang the DJ címet kapta és az internetes párkeresők egy ijesztőbb alternatíváját mutatja be, nem kis csavarral a végén.

A többi rész pedig szinte kivétel nélkül

sötét jövőképeket fest le, úgy az internetes bűnözésről, mint az okoskütyük térnyeréséről, vagy különböző politikai és társadalmi játszmákról, amik emberek életét befolyásolják.

Fotó: Netflix

A nagy „gonosz” pedig mindig valamilyen eszköz, amit az ember vagy nem rendeltetésszerűen használ, vagy pedig a használat miatt fordul az ember ellen.

Természetesen ez a fajta fikció is eléggé sarkított, és

nem kell azon aggódnunk, hogy bármelyik lehetséges forgatókönyv is megvalósul a közeljövőben.

Fotó: Netflix

Azonban több esetben is kísérteties hasonlóság van a már ma használt technológia és a Black Mirrorban bemutatott között: elég csak a közösségi oldalak osztályozási rendszerére gondolni a Nosedive, a már létező robotkutyák a Metalhead, vagy éppen a virtuális valóság (VR) a Playtest című részekben való továbbgondolása miatt.

A Black Mirror tehát jön, láttat és megborzongat.

Fotó: Netflix

Nem hagyományos értelemben vett sorozat, mivel a történetei sorozatrésznyi hosszúságban mondhatni filmként is megállják a helyüket. Ha egy kis szörnyülködésre vágyunk, netán szeretjük a disztópikus sci-fiket, akkor érdemes bepróbálni.

Amikor pedig letudtuk, akkor érdemes megnéznünk az arcunkat az előttünk levő televízió, laptop, vagy telefon fekete tükrében…