
Bereményi Géza a nagyapjával 1970 körül – róla mintázta az Eldorádó film Monori Sándorát
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
Egy kultikus mondat egy kultikus filmből: ezt mondja az Eldorádó című filmben a nagyapa, miután megmenttette unokája életét egy orvossal. A filmet Bereményi Géza rendezte 1988-ban, akinek néhány hónapja megjelent önéletrajzi regénye egyszerre leltár és összegzés. A Magyar Copperfield a gyerek- és tinédzserkoráról szól, arról, hogy milyen volt Budapesten felnőni az ötvenes-hatvanas években.
2020. szeptember 01., 15:212020. szeptember 01., 15:21
2020. szeptember 02., 17:412020. szeptember 02., 17:41
Bereményi Géza pályáját novellákkal kezdte a hetvenes években, és akkor azok az írások nem is maradtak visszhangtalanok. Kitűnő családregényt is írt (Legendárium), később pedig dráma- és forgatókönyvíróként, majd filmrendezőként is ismert lett – az Eldorádó és a Megáll az idő című filmeken kívül főleg a Cseh Tamásnak írt dalszövegek fűződnek. Ám ezt a könyvet olvasva mégsem a dalok mélységeire jövünk rá, ugyanis a négy év alatt elkészült önéletrajzi regény szálát tizenkilenc éves korában teszi le az író, amikor besorozták katonának.
A Teleki téri piac környéke és az ottani történések nagyon is valóságosak voltak az író-filmrendező életében. Az említett két filmből ismert, mára szállóigévé vált mondatok („Egy kiló aranyat adtam érted”, „Jó, hát akkor itt fogunk élni”) és más szentenciák tényleg elhangzottak Bereményi életének egy-egy fontos pillanatában, az Eldorádóban látott Monori házaspárt tulajdonképpen a nagyszüleiről mintázta.
Jobbra Bereményi nagyapa a Teleki téri piacon egy ismerősével
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A lapokon filmszerűen pereg negyvenes-ötvenes évekbeli Budapest világa – egy több mint hatszáz oldalas, vaskos kötetről van szó, ám a Magyar Copperfield egyetlen pillanatig sem unalmas. A könyv legnagyobb erőssége a meglepő részletessége: bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebb történetekre is.
Hogy csak egy példát említsünk: tízéves korában, 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűz után néhány perccel a lelőtt emberek között menekült haza. A szörnyű élmény életreszólóan megmaradt benne, ám a hosszú és regényes séták a Fiumei úti temetőben, a magyarság nagyjainak sírjai között szintén nagyon hatottak életére, érdeklődési köreire.
Jobbra Bereményi édesanyja, középen a felettese, bizonyos Fáskerti „elvtárs” – a név több Cseh Tamás-dalban is előbukkan
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A könyv utolsó része, a Balatonnál való nyári csavargás valódi kalandregény, a hatvanas évek elejének, a stabilizálódó Kádár-rendszernek a mindennapjait mutatja be. Nem tudom, hogy jelent-e meg ennyire életszagú irodalmi mű arról az időszakról: autóstop, hátizsák, rendőrségi kihallgatás, magnószalagról a Love Me Do, illetve a pápai fiúkollégium légköre, ahol Bereményi élete néhány évig zajlott. Persze az is benne van, hogy kicsit nem árt érdeklődni a kor iránt, hiszen végtére is időutazást teszünk az akkori Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy ez az ember, aki ezt a monumentális életrajz-regényt megírta, az akkori életnek talán a leghitelesebb láttatója – életének ez a periódusa adta a „muníciót” a Megáll az idő című filmhez, és akkor visszakanyarodhatunk a bevezetőben említett filmekre és dalokra. A könyvnek talán a legnagyobb erőssége a részletessége: egyszerűen bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebbnek tűnő történésekre is.
A kötet idén tavasszal jelent meg a Magvető kiadónál
Fotó: Katona Zoltán
Vannak nagyregények, amelyek nagy, igen nagy és erős, emlékezetes mondatokkal kezdődnek. A Magyar Copperfield ezzel a mondattal kezdődik: „A kezdet kezdetén magamban léteztem.”
Mint Esterházy a Harmonia caelestist vagy Nádas Péter a Párhuzamos történeteket.
Igen, olvasnám tovább.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!