
Bereményi Géza a nagyapjával 1970 körül – róla mintázta az Eldorádó film Monori Sándorát
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
Egy kultikus mondat egy kultikus filmből: ezt mondja az Eldorádó című filmben a nagyapa, miután megmenttette unokája életét egy orvossal. A filmet Bereményi Géza rendezte 1988-ban, akinek néhány hónapja megjelent önéletrajzi regénye egyszerre leltár és összegzés. A Magyar Copperfield a gyerek- és tinédzserkoráról szól, arról, hogy milyen volt Budapesten felnőni az ötvenes-hatvanas években.
2020. szeptember 01., 15:212020. szeptember 01., 15:21
2020. szeptember 02., 17:412020. szeptember 02., 17:41
Bereményi Géza pályáját novellákkal kezdte a hetvenes években, és akkor azok az írások nem is maradtak visszhangtalanok. Kitűnő családregényt is írt (Legendárium), később pedig dráma- és forgatókönyvíróként, majd filmrendezőként is ismert lett – az Eldorádó és a Megáll az idő című filmeken kívül főleg a Cseh Tamásnak írt dalszövegek fűződnek. Ám ezt a könyvet olvasva mégsem a dalok mélységeire jövünk rá, ugyanis a négy év alatt elkészült önéletrajzi regény szálát tizenkilenc éves korában teszi le az író, amikor besorozták katonának.
A Teleki téri piac környéke és az ottani történések nagyon is valóságosak voltak az író-filmrendező életében. Az említett két filmből ismert, mára szállóigévé vált mondatok („Egy kiló aranyat adtam érted”, „Jó, hát akkor itt fogunk élni”) és más szentenciák tényleg elhangzottak Bereményi életének egy-egy fontos pillanatában, az Eldorádóban látott Monori házaspárt tulajdonképpen a nagyszüleiről mintázta.
Jobbra Bereményi nagyapa a Teleki téri piacon egy ismerősével
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A lapokon filmszerűen pereg negyvenes-ötvenes évekbeli Budapest világa – egy több mint hatszáz oldalas, vaskos kötetről van szó, ám a Magyar Copperfield egyetlen pillanatig sem unalmas. A könyv legnagyobb erőssége a meglepő részletessége: bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebb történetekre is.
Hogy csak egy példát említsünk: tízéves korában, 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűz után néhány perccel a lelőtt emberek között menekült haza. A szörnyű élmény életreszólóan megmaradt benne, ám a hosszú és regényes séták a Fiumei úti temetőben, a magyarság nagyjainak sírjai között szintén nagyon hatottak életére, érdeklődési köreire.
Jobbra Bereményi édesanyja, középen a felettese, bizonyos Fáskerti „elvtárs” – a név több Cseh Tamás-dalban is előbukkan
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A könyv utolsó része, a Balatonnál való nyári csavargás valódi kalandregény, a hatvanas évek elejének, a stabilizálódó Kádár-rendszernek a mindennapjait mutatja be. Nem tudom, hogy jelent-e meg ennyire életszagú irodalmi mű arról az időszakról: autóstop, hátizsák, rendőrségi kihallgatás, magnószalagról a Love Me Do, illetve a pápai fiúkollégium légköre, ahol Bereményi élete néhány évig zajlott. Persze az is benne van, hogy kicsit nem árt érdeklődni a kor iránt, hiszen végtére is időutazást teszünk az akkori Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy ez az ember, aki ezt a monumentális életrajz-regényt megírta, az akkori életnek talán a leghitelesebb láttatója – életének ez a periódusa adta a „muníciót” a Megáll az idő című filmhez, és akkor visszakanyarodhatunk a bevezetőben említett filmekre és dalokra. A könyvnek talán a legnagyobb erőssége a részletessége: egyszerűen bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebbnek tűnő történésekre is.
A kötet idén tavasszal jelent meg a Magvető kiadónál
Fotó: Katona Zoltán
Vannak nagyregények, amelyek nagy, igen nagy és erős, emlékezetes mondatokkal kezdődnek. A Magyar Copperfield ezzel a mondattal kezdődik: „A kezdet kezdetén magamban léteztem.”
Mint Esterházy a Harmonia caelestist vagy Nádas Péter a Párhuzamos történeteket.
Igen, olvasnám tovább.
A hawaii csirkemell egy igazi klasszikus: egyszerre sós a sonkától és a sajttól, és kellemesen édes az ananásztól. Ráadásul szupergyorsan elkészül, így tökéletes választás egy rohanós hétköznapra vagy egy lusta vasárnapi ebédre is.
Képzőművészeti gasztrosorozatunkban ezúttal olyan alkotásokat választottunk, melyek sokak számára ismerősek lehetnek – különösen azoknak, akik érték a ’70-es, ’80-as éveket.
Április 16-a 2001 óta a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapja. 1944-ben ezen a napon indult a gettósítás Északkelet-Magyarországon és Kárpátalján – a tragédia lenyomatai ma is ott élnek a lelkekben és a művészetben.
Április 23–29. között a Táncvilágnap Csíkszereda rendezvénysorozat pezsdíti fel a várost: előadások, workshopok, közösségi tánc és meglepetések várják az érdeklődőket, lelkes szervezők összefogásával.
A tavaszi csapadék áldása még mindig tart, kucsmagombák után kutatunk továbbra is – a hegyes kucsmagombák ritkább találatnak számítanak. Gombás ételekhez jól társítható ehető vadnövény a vadkomló, zsenge hajtásai begyűjtésének most van az ideje.
Gyermekek személyes hitélményei, díjnyertes színdarab és egy megrendítő dokumentumfilm találkozik A hit arcai című rendezvényen, amely pénteken egész napos kulturális és lelki programot kínál Csíkszentsimonban.
Egyszerű, laktató, és szinte bármilyen sült hús vagy pörkölt mellé tökéletesen illik a hagymás tört burgonya.
Elhatároztam,
hogy százéves koromban
kiadatok egy verseskönyvet,
száz válogatott versemmel...
A hónapos retek a tavasz egyik első, roppanós jelképe: nemcsak friss ízt visz az étrendbe, hanem élénkíti az emésztést, és a legegyszerűbb fogásoktól a kreatív konyhai megoldásokig sokféleképpen felhasználható.
Egy késő középkori nyúzókést választottak az áprilisi hónap tárgyának a Csíki Székely Múzeumban. A kés 2025-ben, az újrakezdett Csíkszentmihályi – Cibrefalvi régészeti kutatások során került felszínre.
szóljon hozzá!