Bereményi Géza a nagyapjával 1970 körül – róla mintázta az Eldorádó film Monori Sándorát
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
Egy kultikus mondat egy kultikus filmből: ezt mondja az Eldorádó című filmben a nagyapa, miután megmenttette unokája életét egy orvossal. A filmet Bereményi Géza rendezte 1988-ban, akinek néhány hónapja megjelent önéletrajzi regénye egyszerre leltár és összegzés. A Magyar Copperfield a gyerek- és tinédzserkoráról szól, arról, hogy milyen volt Budapesten felnőni az ötvenes-hatvanas években.
2020. szeptember 01., 15:212020. szeptember 01., 15:21
2020. szeptember 02., 17:412020. szeptember 02., 17:41
Bereményi Géza pályáját novellákkal kezdte a hetvenes években, és akkor azok az írások nem is maradtak visszhangtalanok. Kitűnő családregényt is írt (Legendárium), később pedig dráma- és forgatókönyvíróként, majd filmrendezőként is ismert lett – az Eldorádó és a Megáll az idő című filmeken kívül főleg a Cseh Tamásnak írt dalszövegek fűződnek. Ám ezt a könyvet olvasva mégsem a dalok mélységeire jövünk rá, ugyanis a négy év alatt elkészült önéletrajzi regény szálát tizenkilenc éves korában teszi le az író, amikor besorozták katonának.
A Teleki téri piac környéke és az ottani történések nagyon is valóságosak voltak az író-filmrendező életében. Az említett két filmből ismert, mára szállóigévé vált mondatok („Egy kiló aranyat adtam érted”, „Jó, hát akkor itt fogunk élni”) és más szentenciák tényleg elhangzottak Bereményi életének egy-egy fontos pillanatában, az Eldorádóban látott Monori házaspárt tulajdonképpen a nagyszüleiről mintázta.
Jobbra Bereményi nagyapa a Teleki téri piacon egy ismerősével
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A lapokon filmszerűen pereg negyvenes-ötvenes évekbeli Budapest világa – egy több mint hatszáz oldalas, vaskos kötetről van szó, ám a Magyar Copperfield egyetlen pillanatig sem unalmas. A könyv legnagyobb erőssége a meglepő részletessége: bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebb történetekre is.
Hogy csak egy példát említsünk: tízéves korában, 1956. október 25-én a Kossuth téri sortűz után néhány perccel a lelőtt emberek között menekült haza. A szörnyű élmény életreszólóan megmaradt benne, ám a hosszú és regényes séták a Fiumei úti temetőben, a magyarság nagyjainak sírjai között szintén nagyon hatottak életére, érdeklődési köreire.
Jobbra Bereményi édesanyja, középen a felettese, bizonyos Fáskerti „elvtárs” – a név több Cseh Tamás-dalban is előbukkan
Fotó: Forrás: Bereményi Géza Facebook-oldala az ő engedélyével
A könyv utolsó része, a Balatonnál való nyári csavargás valódi kalandregény, a hatvanas évek elejének, a stabilizálódó Kádár-rendszernek a mindennapjait mutatja be. Nem tudom, hogy jelent-e meg ennyire életszagú irodalmi mű arról az időszakról: autóstop, hátizsák, rendőrségi kihallgatás, magnószalagról a Love Me Do, illetve a pápai fiúkollégium légköre, ahol Bereményi élete néhány évig zajlott. Persze az is benne van, hogy kicsit nem árt érdeklődni a kor iránt, hiszen végtére is időutazást teszünk az akkori Magyarországon, azzal a különbséggel, hogy ez az ember, aki ezt a monumentális életrajz-regényt megírta, az akkori életnek talán a leghitelesebb láttatója – életének ez a periódusa adta a „muníciót” a Megáll az idő című filmhez, és akkor visszakanyarodhatunk a bevezetőben említett filmekre és dalokra. A könyvnek talán a legnagyobb erőssége a részletessége: egyszerűen bámulatos, hogy annyi év után az író mennyire pontosan emlékszik a legkisebbnek tűnő történésekre is.
A kötet idén tavasszal jelent meg a Magvető kiadónál
Fotó: Katona Zoltán
Vannak nagyregények, amelyek nagy, igen nagy és erős, emlékezetes mondatokkal kezdődnek. A Magyar Copperfield ezzel a mondattal kezdődik: „A kezdet kezdetén magamban léteztem.”
Mint Esterházy a Harmonia caelestist vagy Nádas Péter a Párhuzamos történeteket.
Igen, olvasnám tovább.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!