Barátok közt után díszpolgár: Domokos László

Eléggé borzasztó állapot, nem is buszoztam egy ideig. Aztán volt, hogy egy hétig nem voltam képernyőn, és a kutya sem ismert meg. Ennyi. Ez ilyen. Azok betegednek bele ebbe a dologba, főleg a fiatalok, akik elhiszik, hogy ez jelent valamit, hogy ez mérföldkő az életükben.”

Ez a kellemetlenebb része, de volt kellemes is. A mai napig a gyomrom összerándul, amikor a határon megyünk át. Amikor annak idején Ildikónak udvaroltam, és jártam ki hozzá, nagyon nehezen lehetett átjutni. Három éve viszont, amikor mentem át, a román vámos megnézte az útlevelemet, rám nézett, megint az útlevélre, megint rám, és mondta: »Attila!« Kérte, hogy adjak autogramot. Kiderült, hogy magyarul kell tanuljon, és a magyartanárja ajánlotta, hogy nézze a sorozatot. Ő nézte is, és nagy rajongóm lett”– mesélte kacagva.

Tizenkét év Barátok közt

És ha már a Barátok közt szóba került, óhatatlanul visszakanyarodunk a kezdetekhez. Amikor 2008-ban elvállalta a sorozatban való szereplést, Domokos László sok pályatársában megvolt az a félelem, hogy egy ilyen jellegű szerep bélyeg. Korábban a Honvéd kamaraszínházban játszott, díjnyertes előadásokat hoztak ott létre, de a Barátok köztre úgy tekintett, mint egy lehetőség.

Akkor kezdett megváltozni az a világ, amivel Cserhalmi a kilencvenes években nagyon-nagyon küzdött, amikor az egyik banknak elvállalta a reklámját, és a szakma nagyon csúnyán kikezdte. 2008-ban kezdett fordulni afelé a világ, hogy színészeket kezdtek tévésorozatokban használni. Ma már az, hogy egy színész ismertebb a televízió által, előnyére válik egy előadáson is.”

De az évek alatt olyan rutinra tehet szert – ami néha káros színészként –, amivel az optimális jót ki tudja hozni magából. Ez egy csapatjáték, körülbelül nyolcvanan dolgozunk egyszerre. Ezért kell egy profi stáb, mert az nem lehet, hogy valaki rosszul érzi magát, és nem sikerül a produkció. Ha visszatekintek az elmúlt tizenkét évre, nagyon kellemes együttlét volt a kollégákkal a Barátok köztben.”

A főzés szeretete

Domokos László egyik nagy szenvedélye a főzés, az egyik magyarországi kereskedelmi tévécsatorna főzőműsorában is láthattuk, szurkolhattunk neki. „Harminc éve én főzök otthon, nap mint nap. Évekig nem mertem elmenni a Konyhafőnökbe versenyezni, hogy nehogy beleessek abba, hogy »na, oda is elment«, mivel nekem szentség volt a főzés. Viszont nagyon kellemeset csalódtam. Ennek a versenynek köszönhetően készülhettem a Gundelben három hónapon keresztül. Mondhatni elvégeztem egy tanfolyamot, és a végén szerződést ajánlottak fel, hogy maradjak. Nagyon megszerettek a séfek, de ehhez kellett a harminc év háttér és a kíváncsiság. Imádok főzni, így kapcsolok ki.”

A közösség vigyázó szeme

László idén nyáron díszpolgári kitüntetést vehetett át Csíkszentkirályon. Hangsúlyozta, nagyon büszke rá, hogy a közösség, amelyből vétetett, ilyen elismerésben részesítette. „Nagy büszkeséggel tölt e, hogy itt van ez a közösség, amely őrzőangyalomként vigyázta a lépéseimet, az öregasszonyok, akik bábáskodtak a születésemnél, ahogy az életemet végigkövették és végigféltették, imáikkal és mindenfajta energiájukkal segítették. Hiába vagyok lassan ötvenéves, most is Lacika vagyok nekik.

Ahogy eddig is, a hírét fogom vinni, hogy itt a világ legszebb helyén, milyen csodálatos, óriás lelkű, hatalmas szívű emberek élnek. És tőlük egy ilyen díjat kapni életem legnagyobb megtiszteltetése.”