
Fotó: Borbély Fanni
Mit mondana Bach, ha ma besétálna Csíkszeredába? A Nagy István Művészeti Középiskola diákjai képben, hangulatban és humorban válaszolnak – a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként most kiállításon is láthatjuk Johann Sebastian Bachot, kicsit másképp.
2025. június 18., 17:182025. június 18., 17:18
2025. június 18., 17:212025. június 18., 17:21
Mit kezdene Johann Sebastian Bach egy korsó Csíki sörrel vagy egy borvizes medencével? Hol ülne le zenét írni, ha ma élne, és itt élne? Mihez kezdene a város zajával? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola diákjai, akik egy egészen szokatlan szemszögből, kortárs képekkel idézték meg a barokk géniuszt. A Bach és zenéje Csíkszeredában című tárlat a Hargita Megyei Kulturális Központ felhívására készült, és egészen július 13-ig látható a Csíki Székely Múzeum dísztermében, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként.
Fotó: Borbély Fanni
A kiállított munkák túlmutatnak a puszta illusztráción: egy belső hallgatásból fakadó válaszok, zenei impressziók. A diákok nemcsak megértették Bach világát, de át is érezték – ahogy Nagy Edina, a Nagy István Művészeti Középiskola tanára fogalmazott, „a folyosón hallani lehetett, hol készülnek a pályaművek: ott szólt a barokk”.
Egy kávézóban ücsörög, sört kortyol, vagy épp a strandon lazít – ezek a jelenetek humorosak, de mély beleérzéssel születtek.
Tőke Sugárka és Nagy Edina
Fotó: Borbély Fanni
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a megnyitón elmondta: régi vágyuk volt, hogy a fiatalokat is bekapcsolják a régizene világába. A mostani pályázat és az abból született kiállítás azt mutatja: van mit mondaniuk. És van hogyan. „Nem egyszerű egy iskola és egy közintézmény együttműködése, de ha sikerül, akkor ünnep születik.”
Zene, ami átírja a képet – kép, ami újrahangolja a zenét
A tárlatot megnyitó zenei betét is erről a szövetről szólt. Bács Anna és Sándor Krisztián a művészeti iskola növendékei egy Bach-művet adtak elő: hang és kép egymásra felelt a térben. Nagy Edina tanárnő úgy fogalmazott: „Kedvenc együttműködéseim azok, ahol többféle művészeti ág találkozik és kapcsolódik. Hálás vagyok, hogy a kezdeti bizonytalanságot végül az elmélyülés és átélés váltotta fel.”
Ferencz Angéla és Karda-Markaly Aranka
Fotó: Borbély Fanni
Egy kortárs párbeszéd: Bach és Csíkszereda
Tőke Sugárka, a kulturális központ munkatársa a kiállítás egyik legfontosabb értékének a sokszínűséget nevezte. A képek egy része városi részleteket emel be, mások kollázsszerűen sűrítik össze a zeneszerzőt, zenéjét és a város karakterét. Ezek a munkák nemcsak Bachot hozzák közelebb, hanem önmagunkat is: hogyan hallunk, mit érzékelünk, hogyan teremtünk kapcsolatot múlt és jelen, zene és látvány, ikon és ember között.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!