
Fotó: Borbély Fanni
Mit mondana Bach, ha ma besétálna Csíkszeredába? A Nagy István Művészeti Középiskola diákjai képben, hangulatban és humorban válaszolnak – a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként most kiállításon is láthatjuk Johann Sebastian Bachot, kicsit másképp.
2025. június 18., 17:182025. június 18., 17:18
2025. június 18., 17:212025. június 18., 17:21
Mit kezdene Johann Sebastian Bach egy korsó Csíki sörrel vagy egy borvizes medencével? Hol ülne le zenét írni, ha ma élne, és itt élne? Mihez kezdene a város zajával? Ezekre a kérdésekre keresték a választ a csíkszeredai Nagy István Művészeti Középiskola diákjai, akik egy egészen szokatlan szemszögből, kortárs képekkel idézték meg a barokk géniuszt. A Bach és zenéje Csíkszeredában című tárlat a Hargita Megyei Kulturális Központ felhívására készült, és egészen július 13-ig látható a Csíki Székely Múzeum dísztermében, a Csíkszeredai Régizene Fesztivál részeként.
Fotó: Borbély Fanni
A kiállított munkák túlmutatnak a puszta illusztráción: egy belső hallgatásból fakadó válaszok, zenei impressziók. A diákok nemcsak megértették Bach világát, de át is érezték – ahogy Nagy Edina, a Nagy István Művészeti Középiskola tanára fogalmazott, „a folyosón hallani lehetett, hol készülnek a pályaművek: ott szólt a barokk”.
Egy kávézóban ücsörög, sört kortyol, vagy épp a strandon lazít – ezek a jelenetek humorosak, de mély beleérzéssel születtek.
Tőke Sugárka és Nagy Edina
Fotó: Borbély Fanni
Ferencz Angéla, a Hargita Megyei Kulturális Központ igazgatója a megnyitón elmondta: régi vágyuk volt, hogy a fiatalokat is bekapcsolják a régizene világába. A mostani pályázat és az abból született kiállítás azt mutatja: van mit mondaniuk. És van hogyan. „Nem egyszerű egy iskola és egy közintézmény együttműködése, de ha sikerül, akkor ünnep születik.”
Zene, ami átírja a képet – kép, ami újrahangolja a zenét
A tárlatot megnyitó zenei betét is erről a szövetről szólt. Bács Anna és Sándor Krisztián a művészeti iskola növendékei egy Bach-művet adtak elő: hang és kép egymásra felelt a térben. Nagy Edina tanárnő úgy fogalmazott: „Kedvenc együttműködéseim azok, ahol többféle művészeti ág találkozik és kapcsolódik. Hálás vagyok, hogy a kezdeti bizonytalanságot végül az elmélyülés és átélés váltotta fel.”
Ferencz Angéla és Karda-Markaly Aranka
Fotó: Borbély Fanni
Egy kortárs párbeszéd: Bach és Csíkszereda
Tőke Sugárka, a kulturális központ munkatársa a kiállítás egyik legfontosabb értékének a sokszínűséget nevezte. A képek egy része városi részleteket emel be, mások kollázsszerűen sűrítik össze a zeneszerzőt, zenéjét és a város karakterét. Ezek a munkák nemcsak Bachot hozzák közelebb, hanem önmagunkat is: hogyan hallunk, mit érzékelünk, hogyan teremtünk kapcsolatot múlt és jelen, zene és látvány, ikon és ember között.
A korai felmelegedés idén gyorsan felébresztette a természetet, az utóbbi évekhez képest szokatlanul hamar. A tavasz érkezése számtalan apró jelből kiolvasható, ilyenkor még finom, szinte észrevétlen változások árulkodnak róla.
Önfeledt szánkózásra, netán kivágott tüzifa vagy az elejtett vad hazaszállítására használhatták? A Csíki Székely Múzeumban a februári hónap tárgya egy lócsontból készült szántalp a 17. századból.
A gyerekek digitális lábnyoma sokszor már azelőtt formálódik, hogy ők maguk beleszólhatnának. Mit jelent a tudatos megosztás, hol húzódnak a határok, és hogyan védhetjük jobban gyermekeinket az online térben?
A reggeli olvasás ritkán kér többet pár nyugodt percnél. Egy joghurtos smoothie ilyenkor nemcsak ital, hanem kísérő: krémes, friss és pont elég könnyű ahhoz, hogy ne vonja el a figyelmet a történetről.
Közös miniévadot szervezett a temesvári Csiky Gergely Állami Magyar Színház és a Temesvári Állami Német Színház: február 5-8. között a két intézmény előadásait tűzték műsorra, és megtartották a Nemzeti Kisebbségi Színházak Csúcstalálkozóját is.
Reggelire egy igazi desszert, ebédre egy bűntudatmentes lasagne, végül pedig egy könnyed, friss saláta vacsorára. A jól ismert fogások újragondolva jelennek meg, úgy, hogy közben ízben és élményben sem kell kompromisszumot kötnünk.
A korhelyleves a nevét onnan kapta, hogy a mulatozások, lakomázások után jólesik a gyomornak ez a savanykás ízű étel.
A torma nem divatfűszer, nem is finomkodik – csíp, könnyeztet, mégis kihagyhatatlan. Ez a túlélőnövény a zsíros, téli ételek legjobb társa, amely egyszerre hordoz ízt, emléket és karaktert.
Mi történik a testtel, amikor az idő nem múlik tovább? Mit őriz meg az arc, ha nincs történet? Verebes György kiállítása ott kezdődik, ahol a magyarázatok elfogynak.
szóljon hozzá!