Fotó: Babyteeth
Nem hiszem, hogy nagy túlzás lenne azt állítani, hogy a Babyteeth az a 2020-as filmgyártásnak, mint ami a Parasite volt a 2019-esnek. Ez a film az, ami idén letaglóz, földbe döngöl, fölemel, hogy aztán bevigyen még pár gyomrost. És ez az a film, ami után szem nem marad szárazon. Kritika.
2020. szeptember 16., 18:042020. szeptember 16., 18:04
2020. szeptember 16., 23:302020. szeptember 16., 23:30
A tavalyi Velencei filmfesztiválon bemutatott, nemrégiben a kolozsvári Transilvania Nemzetközi Filmfesztivál (TIFF) fődíját elnyerő ausztrál Babyteeth a minden szempontból rendhagyónak számító filmes év egyik kiemelkedő, ha nem a legkiemelkedőbb szerzőfilmes darabja az eddig mindössze sorozatepizódokat rendező Shannon Murphytől, ami
Fotó: Babyteeth
Nem árulok el azzal nagy fordulatot a filmből, hogy a Babyteeth egy halálos beteg lányról és diszfunkcionális családjáról szól, akiknek az életét fenekestül forgatja fel egy narkós fiatal, aki minden tinilány szülőjének a rémálma. Az a tipikus figura, akitől az ember a lehető legtávolabb akarja tudni a lányát, hogy nehogy belevigye a spirálként forgó, labirintusszerű önpusztításba, ám ahogy az lenni szokott, egy dolog az elképzelés és szöges ellentéte a valóság.
A főszereplő Milla ráadásul a legsebezhetőbb, legbefolyásolhatóbb, legkritikusabb időszakában van – a „nekem ne mondják meg a szüleim, hogy mit csináljak” periódusban –, amit ráadásul a betegsége is tetéz.
Fotó: Babyteeth
A két világ találkozása számos, előre nem látható fordulatot hoz, ugyanakkor tanúi lehetünk annak is, hogy Milla szülei sem álomszülők, hiszen nekik is megvannak a maguk problémái: apja életközépi válságban van, anyjának pedig gyógyszerekre van szüksége, hogy nyugodt és kiegyensúlyozott legyen, ezeket az állapotokat pedig fokozza a rendkívül sebezhető lányukért való aggódás és annak kényszere, hogy valamilyen formában boldoggá tegyék őt.
Fotó: Babyteeth
Az egyedülálló színes képi világgal, a rendkívül sok közeli kameraállásból felvett és több, meglehetősen intim jelenetet felvonultató film zenei téren is rendkívül erős, a rendkívül találó zeneválasztásnak köszönhetően már a moziból kijövet kerestem a Babyteeth Spotify-playlistjét, hogy még egy darabig ne essek ki abból a lelkiállapotból, amit a film idézett elő bennem.
Fotó: Babyteeth
A szereplőgárda mondhatni briliáns, a főszerepet játszó Eliza Scanlen újból bebizonyítja, hogy korunk egyik legtehetségesebb feltörekvő színésznője, akit láthattunk már a Kisasszonyok 2019-es, Greta Gerwig-féle feldolgozásában, de szenzációsan alakított a 2018-as Sharp Objects című limitált HBO-sorozatban, a Babyteethben nyújtott alakítása mellett pedig a Netflixen éppen mától elérhető The Devil All the Time című, ígéretesnek tűnő filmben is bizonyíthat egy kisebb szerepben.
Az életközépi válságban tengődő apa szerepére szintén telitalálat volt az eddig még szereppel soha mellé nem nyúló Ben Mendelsohnt választani, aki kiemelkedően játssza a látszólag mindent kézben tartó, de az események sodrásában megingó apát, de az irányítani képtelen anya szerepében megjelenő Essie Davis alakítására sem lehet panasz, a Mosest eljátszó Toby Wallace pedig Hollywood egyik új üdvöskéje is lehet, ha most, a piti drogos eljátszását követően a filmszakma is felfigyel rá, és nem hagyja elkallódni.
Fotó: Babyteeth
ami biztosan eljut a széles közönséghez is a járványhelyzet miatt átalakulóban levő filmforgalmazásnak is köszönhetően (amiben a legálisan, online is megnézhető filmekre nagyobb hangsúlyt fektetnek).
Aki egy igazán jó filmet akar látni az idei filmtermésből, az a Babyteeth-et semmiképp se hagyja ki. Lehet, hogy idén ennél jobb filmélményünk már nem is lesz.
Fotó: Babyteeth
Babyteeth (Amíg tart a nyár) – ausztrál filmdráma (2019)
Rendező: Shannon Murphy
Forgatókönyvíró: Rita Kalnejais
Producer: Vanessa Brown, Alex White
Executive Producer: Jan Chapman
Zene: Amanda Brown
Operatőr: Andrew Commis
Vágó: Stephen Evans
Szereplők: Eliza Scanlen, Toby Wallace, Essie Davis, Ben Mendelsohn
Az alkotást a Filmszereda – Székelyföldi Mozgókép Fesztiválon láttuk.
Márika néni, Fábián Mária 1934 szilveszterén született Kézdikőváron, amikor a harangok az ó- és újévet összekötötték. Azóta kilenc évtized telt el. De mindvégig őrizte a hitet, a szeretetet, és a múlt emlékeit ma is szívesen meséli tovább.
A vargabéles tökéletes választás, ha egy hagyományos, laktató és felejthetetlen desszertre vágysz!
Ha ősz, akkor befőzés. Szinte látom, ahogy ebben az időszakban hány nő logisztikázza a nemlétező szabadidejét a munka, háztartás, gyerekek mellett, hogy beleférjen egy kis zakuszkafőzés, vinetesütés, szilvalekvár, savanyú káposzta eltevése.
Siklódy Fruzsina gyerekkora óta a művészetek világában él, de csak később választotta hivatásának a grafikát. Fekete-fehér munkáiban az érzelmek intenzitása, a hiány lenyomata és a szakrális tér inspirálja. Új kiállítása ezt érzékenyen mutatja meg.
Egyszerűen elkészíthető, mégis ünnepi megjelenésű desszert, ami garantáltan a család kedvence lesz a hidegebb napokon.
A galagonya tavaszi és őszi felhasználását mutatjuk be, változatos módokon tudjuk vele támogatni az egészségünket. Terméséből ketchup-szerű szósz is készülhet, mutatjuk a receptet is.
A húsos raguk azért nagyon jók, mert bármilyen zöldséggel vagy akár gombával is gazdagíthatjuk a szaftos ételt.
A Pszichószereda idén is a lélek finom hangjaira hangol: előadások, workshopok és művészeti programok várják a közönséget, hogy közérthetően, mégis tudományos alapokon közelítsenek a mentális egészséghez – tabuk nélkül, nyitottan, emberközelből.
A sültkrumpli-leves krumplihéjcsipsszel nemcsak elképesztően finom, de egy olyan kreatív fogás, ami megmutatja, hogyan hasznosíthatjuk a konyhai maradékokat is.
szóljon hozzá!