
Fotó: Universal Pictures
Újabb mesterművet tett le az asztalra korunk egyik legegyedibb, különleges víziókkal rendelkező filmese, Christopher Nolan, akinek az évek alatt sikerült felülkerekednie a stúdiók elvárásain, és gyakorlatilag arról és úgy rendez filmet, amiről és ahogyan akar. Az Oppenheimer a legutóbbi példája annak, hogy a rendező nem ismer megalkuvást, ha arról van szó, hogy valami egyedit meséljen el pazar szereposztással, és olyan látvány- és hangzásélménnyel, amihez hasonlót nem igazán tapasztalni a mostani filmfelhozatalban. Vélemény.
2023. augusztus 07., 15:092023. augusztus 07., 15:09
2023. augusztus 07., 15:202023. augusztus 07., 15:20
„Ez megterheli a szívet” – mondja J. Robert Oppenheimer, az atombomba „atyja” a Szentháromság-teszt robbantása előtt a róla készült Nolan-filmben. Nos, a háromórás opusz az agyat terheli meg, annál fogva, hogy
Cserébe viszont egy olyan élményt nyújt, amit a mostani filmek többsége már nem képes:
Még akkor is, ha a mellettünk ülő nézőtársunk – unalmában – épp a telefonját babrálja a film egy része alatt.
Fotó: Universal Pictures
Tendenciózus kijelentés, de az Oppenheimer nem a mostani mozibajárók többségének készült, és főleg nem a fiatalabb generációnak. A folyton világító telefonképernyők, pár másodperces Tik Tok videók, a csoportüzenetek és az állandó online jelenlét világában tényleg luxus három órán keresztül egy óriási vásznat bámulni, amin egy felejthetetlen történet bontakozik ki a történelem egyik legnagyobb tudósáról és ellentmondásos figurájáról, miközben a film rendezője, Cristopher Nolan és alkotótársai Hoyte Van Hoytema operatőr és Hans Zimmer Ludwig Göransson zeneszerző olyan audiovizuális élményben részesít, amire évek múlva is emlékezni fogunk, hogy mekkora élmény volt (és ez még csak nem is IMAX, hanem egy mezei vetítése a filmnek).

A Barbie és az Oppenheimer június 21-i premierje jelenséggé nőtte ki magát az interneten, az alábbiakban pedig összefoglaljuk azt, hogy mi is ez a Barbenheimer, és miért vannak megőrülve érte a filmrajongók. Képbehozó.
Biztosan rengetegen vannak, akik a Barbenheimer-jelenség és a filmet övező hype, valamint a megállíthatatlan mémáradat miatt ülnek be az Oppenheimerre, hogy aztán a végén egy követhetetlen és túlbonyolított filmnek titulálják, amiben „jók voltak a hangeffektek”. Ahogy már fentebb is írtam, az Oppenheimer megköveteli a néző figyelmét, hiszen
Fotó: Universal Pictures
Nolan az újabb technikai bravúr mellett egy úgynevezett „nehéz filmet” készített a Warner helyett ezúttal a Universal Studiosnál (ne feledjük, hogy többek között náluk fut a bonyolultsággal egyáltalán nem vádolható Fast & Furious-franchise is), aminek befogadása egy bizonyos mértékű általános műveltséget és történelmi ismereteket feltételez.
Ahogy az a filmből is kiderül, az atombomba „atyja”, J. Robert Oppenheimer egy meglehetősen ellentmondásos megítélésű, ugyanakkor rengeteget vívódó személyiség volt, akinek életébe visszaemlékezéseken keresztül kapunk betekintést, ezeket pedig két, nagyon fontos meghallgatás (tulajdonképpeni kirakatperek) keretezik. A látványos és hangzatos megoldásairól ismert Nolan ezúttal egy új történetmesélési eszközt is bevet a legújabb filmjében:
Fotó: Universal Pictures
Az Oppenheimert ellehetetleníteni akaró Lewis Strauss kongresszusi meghallgatását tehát úgy láthatjuk, ahogy az a valóságban is történt, nincsenek benne fikcióval feldúsított elemek, míg Oppenheimer visszaemlékezései sokszor eltérhetnek attól, ahogy ő és a körülötte levők élték meg a történéseket. És bár a cselekmény ezúttal lineáris,
Fotó: Universal Pictures
A filmben hatalmas információözön zúdul a nézőre, és ember legyen a talpán, aki első megnézéskor követni tudja a rengeteg szereplő nevét, főleg amikor nem mutatják őket, csak beszélnek róluk.
Az alkotás technikai megvalósításáról tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni, és Nolannek ezúttal is sikerült felülmúlnia önmagát. Az, hogy nem használt CGI-t (Computer-Generated Imagery – számítógépen létrehozott kép) a filmben, csak még lenyűgözőbbé teszi az összképet, hiszen itt tényleg egy „kézzel készített” művet látunk, ami az egyre inkább kivesző, hagyományos filmkészítés eszközeivel állt össze, ráadásul filmre forgatva, aminek IMAX-ban való megnézése sajnos nem a tömegek, hanem a kevesek kiváltsága. Aki viszont hajlandó ezért a filmért sokat utazni, hogy filmes IMAX-ben láthassa (ami az eredeti formátuma annak, ahogy látni kellene az alkotást), az biztosan hatalmas filmrajongó, aki
Fotó: Universal Pictures
Az Oppenheimer az a film, amiből tízévente egy készül, és a jelenlegi mozis trendeket látva nem biztos, hogy készülni fog ehhez hasonló, vagy ekkora kaliberű alkotás az elkövetkező tíz évben – hacsak épp a film által hozott bevételi adatok nem ösztönzik arra a stúdiókat, hogy

Ki gondolta volna évekkel ezelőtt, hogy 2023 egyik legnagyobb filmes szenzációja és jelensége a a múlt század közepétől gyártott, rózsaszín, sztereotíp játéknak indult, rengeteg kislány gyerekszobájában helyet kapó Barbie élőszereplős adaptációja lesz?
Az Oppenheimer mondhatni jókor volt jó helyen, és végeredményben nem a köréje felépített marketingkampány, hanem az általa is generált internetes jelenség csábította moziba a nézői többségét. És bár a vele egy napon bemutatott Barbie már túl van az egymilliárd dolláros bevételen, Nolan háromórás történelmi filmjének sincs oka a szégyenkezésre, hiszen túllépte már az 500 milliós bevételi határt, ami elképesztő teljesítmény ahhoz képest, hogy nem egy egyszerű, lebutított üzenettel bíró közönségfilmről van szó (ráadásul idén sorra buktak meg a nagy bevételekre számító blockbusterek, legutóbb épp az Indiana Jones, csakis anyagi megfontolásokból elkészült ötödik része, amihez képest szárnyal az Oppenheimer a bevételek tekintetében).
Fotó: Universal Pictures
Ami pedig a pályafutását illeti, az Oppenheimer biztosan ott lesz a jövő évi filmes díjszezonban,
Sőt, azon sem lennék meglepődve, ha végül az Oppenheimer lenne a legjobb film a 2024-es Oscar-díjátadón (ehhez azonban lesz még egy-két szavuk az év második felében érkező szerzői filmeknek).
Fotó: Universal Pictures
Aki tehát a mémek és a Barbenheimer-jelenség következtében ül be az Oppenheimer vetítésére, az nagy valószínűséggel csalódni fog. Akik pedig egy újabb, nagyszerű Nolan-filmre vágytak, azok mindezt megkapták az Oppenheimer révén. Merthogy ez tényleg a film, amiért tényleg megéri moziba menni, mert ad valamit a rászánt időért cserébe.
Nagybetűs moziélményt, amiből sajnos egyre kevesebb részünk van mostanában.
Kívül aranybarna és ropogós, belül pedig puha a klasszikus magyar házi konyha egyik legegyszerűbben elkészíthető fogása. A fokhagymás tejföllel kínált tócsni különösen népszerű, hiszen az ízek tökéletes harmóniát alkotnak.
Erősen, üresjáratok nélkül indult a Trónok harca első előzménysorozatának, a 2022-ben indult Sárkányok házának legújabb, harmadik évada. Spoileres epizód-áttekintő.
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
szóljon hozzá!