Az év legjobb filmje itt volt az orrunk előtt, és nem is tudtunk róla

Napjainkban egyre több olyan film készül, amelynek valamelyik szereplője siket, ezáltal a jelnyelv is hangsúlyos szerepet kap a történet elmesélésében és átadásában. Ilyen például John Krasinski immár második részt is kapó meglepetésfilmje, A Quiet Place, amiben hanggal tájékozódó idegen lények pusztítják el az emberiséget, a túlélőknek pedig síri csendben kell létezniük, ha nem akarják, hogy ők is áldozatokká váljanak. Ebben kapott főszerepet a siket Millicent Simmonds, aki egy hang nélkül volt képes lehengerlő alakítást nyújtani mindkét alkotásban, de ott van még a Metál csendje (Sound of Metal), amiben egy hallását elveszítő dobos kálváriájába kapunk betekintést.

korábban írtuk

A CODA lett a legjobb film az Oscar-díjátadón, Sipos Zsuzsanna is díjat kapott

A CODA kapta a legjobb film díját, Jane Campion pedig a rendezői Oscart vehette át A kutya karmai közt című filmjéért vasárnap este a 94. Oscar-díjátadó ceremónián Los Angelesben. A díjátadónak magyar vonatkozása is volt.

De van már siket szuperhős is, hiszen az Eternals hangsebességgel „közlekedő” Makkariját a szintén nemhalló és rendkívül elbűvölő Lauren Ridloff alakítja (korábban már a Walking Deadben is játszott egy szintén siket karaktert), de a Marvel sorozatos vonalát is erősíti már egy siket karakter, hiszen a Hawkeye sorozatban mutatkozott be az indián származású, szintén nemhalló Alaqua Cox, Maya Lopez, vagyis Echo szerepében, és a tervek szerint a jövőben már saját sorozatot is kap.

Most pedig itt van a hosszú utat bejárt CODA (a tavalyi Sundance filmfesztiváltól az Oscar-gáláig), ami egyébként a nemhalló szülők gyerekének betűszavát takarja – child of deaf adult(s) –, és ami pontosan erről szól: Ruby Rossi az egyetlen a családjából, aki hallóként született, ezáltal pedig nem csak jelnyelven kommunikál a világgal, ráadásul ő a család „hangja”, vagy ha úgy tetszik, időnkénti tolmácsa, holott

A halászatból meglehetősen nehezen megélő Rossi család második és egyetlen halló gyerekének ének és zene iránti vonzalma ráadásul egyfajta ék, hiszen pont a család többi tagja az, akik nem érzékelhetik, és ezáltal nem értékelhetik a lány csodálatos hangját. Ezt hivatott bemutatni az az abszurd jelenet is, amikor vacsora közben Ruby bátyja Tinderen mutogatja a csajokat a szüleinek, akik arckifejezésükkel és gesztikulálva „értékelik” őket, és amikor

A hallás-nemhallás ellentétje adja a film gerincéül szolgáló konfliktust, ugyanis Rossiék megelégelik, hogy halbizniszüket folyamatosan szipolyozzák a viszonteladók, és a hatóságok is inkább hátráltatják, mint segítik őket, meghozzák a döntést, hogy saját erőből próbálják értékesíteni az általuk kifogott halmennyiséget, ehhez azonban szükségük van a kommunikációs segítségre, amit lányuk nyújthat. Eközben

A készítők a cselekményt hol harsány humorral tűzdelt jelenetekkel, hol pedig rendkívül érzelmes szekvenciák váltogatásával teszik gördülékennyé,

De ott van a szintén szenzációs siket színésznő, Marlee Matlin által játszott édesanya is, aki próbálja megérteni a lányát és annak zene iránti rajongását, de ebbe igazából nem akar mélyen belegondolni, mert

Ruby iskolai koncertjén keresztül a nézők is megtapasztalják, hogy milyen is lehet siketnek lenni: egy adott pillanatban Rossiék szemszögéből, vagyis

Ezt mi sem érzékelteti jobban, minthogy az apa nemegyszer nyilvánítja ki az unalom és a közömbösség jeleit, míg párja őszinte érdeklődéssel figyeli, miként szerepel lánya a színpadon, amikor pedig látja, hogy mindenki tapsolni kezd, ő is lelkesen üti össze a tenyereit elismerése jeléül.

A CODA egy igazi feelgood film, olyan, amit az ember hol könnyek között, hol a hasát fogva a nevetéstől, hol pedig fülig érő szájjal néz, hiszen

Sian Heder rendező filmje elvitathatatlanul az év egyik legjobbja (mi sem bizonyítja jobban, hogy elnyerte a legjobb filmnek járó Oscart, és mindhárom jelölését díjra váltotta) annak ellenére is, hogy