Az autóversenyzős játékok koronaékszerei – a Need for Speed Underground 1 és 2

Nem mellesleg pedig a sorozat első része a realitáshoz, a szimulációs élményhez hasonló játék volt, a folytatások viszont egyre inkább eltávolodtak ettől a vonaltól, a felhasználói élményt helyezve a középpontba. Az első rész sikere után nem volt kérdés, hogy készül-e hozzá folytatás, érkezett a Need for Speed 2, majd a Hot Pursuit, High Stakes, Porsche, majd a Hot Pursuit 2. Az imént felsorolt játékok egész szép rajongótábort gyűjtöttek a széria köré, de mint a legtöbb sikeres franchize, ez is kapott hideget és meleget az akkori szaksajtótól. Azonban az elvitathatalan, hogy akkortájt az autósjáték fogalmát sokan a Need for Speed szériával definiálták. 

Ezek után érkezett az Underground, amely több tekintetben hozott gyökeres változást a sorozat életében.

Noha a sorozat előző részeiben is volt erre lehetőség – igaz, jóval korlátozottabb formában –, itt mondhatni az egész játék erre az aspektusra épült. Rendkívül precízen szabhattuk formára verdánkat, kétségkívül ez volt a játék legszórakoztatóbb része. Egyszerű autóból agyontuningolt járművet varázsolhattunk, a fejlesztők pedig nagy szabadságot biztosítottak e téren, gyakorlatilag az autó minden részét kedvünk szerint alakíthattuk. A másik gyökeres változás az illegális utcai versenyek megjelenése. A játék számos ponton merített az akkor kezdődött Halálos iramban című filmből, amely akkoriban ténylegesen az utcai versenyek világából adott egy kis ízelítőt. A film számos jelenete köszöntött vissza a játékban, amely nyilvánvalóan meglovagolta a közismert franchise népszerűségét. Szót kell ejteni ugyanakkor a zenékről is, számomra az egyik legemlékezetesebb az első részből Lil Jon Get Low című dallama, amelyig a játéknak is köszönhetően vonult be az örök klasszikusok listájára.

Ezek mellett grafika terén is jelentős ugrás történt az előző részekhez képest,

kár, hogy nem volt nyitott világú. Ezt viszont már orvosolta a második rész.

Riders on the Storm – sokaknak csenghet ismerősen ez a dallam, amit számomra nehéz nem énekelve olvasni. Igen, ez volt a 2004-ben megjelent Need for Speed Underground 2 beköszönő dallama (feldolgozva persze a The Doors szerzeményét), és kis túlzással élve egy játékos generáció kedvenc zenéinek egyike. Na de, hogyan is jellemeznénk a második részt az előzőhöz képest? Egyszerűen minden tekintetben több és jobb lett. A lineáris versenyeket felváltotta a nyílt világ, a grafika szebb lett, a zenék pörgősebbek, a tuningolás pedig még sokoldalúbb.

számomra legalábbis egyértelműen. Őt követte a sorban a Carbon és a Most Wanted részek, amelyek szintén instant klasszikusként vonultak be az autósjátékok történelmébe, azt követően pedig elkezdődött a sorozat hanyatlása. 

Noha azóta számos rész látott napvilágot, az előbb felsoroltakhoz képest nem sikerült igazán időtálló klasszikust alkotni. Persze idővel, amikor már a videójátékok képesek lettek egyre komplexebb élményt nyújtani, háttérbe kerültek az autóversenyzésre kihegyezett alkotások. Meg kell említeni azonban, hogy noha mai napig készülnek rendkívüli minőséget képviselő játékok a kategóriában, népszerűségük már korántsem a régi.