Hirdetés
Hirdetés

Amikor már a dal sem elég

Orfeusz, Eurüdiké, Csíkszereda, tánc, Vígszínház, Simkó Beatrix, Grecsó Zoltán, Orfeusz és Eurüdiké

Orfeusz és Eurüdiké történetének a 21. századi újragondolását láthatta a csíkszeredai közönség

Fotó: Dömölky Dániel/Csíki Játékszín

A meztelen test kiszolgáltatottsága, a dominanciaharc vesztese, a változás utáni szerelem. Orfeusz és Eurüdiké története aktuálisabb, mint hinnénk, főleg, ha az evilági pokol az arcunkba ordít. Két budapesti táncművész ezt mutatta be Csíkszeredában.

Nagy Lilla

2025. május 27., 18:012025. május 27., 18:01

2025. június 10., 10:362025. június 10., 10:36

A Csíki Játékszín nézőterén ülve egy ismert történet újrahangolására készültem. Azt hittem, hogy tudom, mire számítsak: egy mitológiai keretbe foglalt, szépen kidolgozott kortárs táncelőadásra, amely talán meghat, talán elgondolkodtat, talán nem ad semmi újat, maximum a látványt. De nem ez történt. Ehelyett valami sokkal mélyebb és nyersebb dolgot láttam. Simkó Beatrix Trisha és Grecsó Zoltán Orfeusz és Eurüdiké duója nemcsak a mítoszról rántotta le a leplet, hanem az én lelkemről is. Nézőként, emberként, szeretőként állított a színpad elé, és nem adott menekvést. Görbe tükörként állították a táncosok mindezt elénk. Vendégek voltak Csíkszereda színpadán, de előttünk mégis ismerősnek tűntek. Ez az az előadás, amivel a társulat 2018-ban elnyerte a veszprémi Tánc Fesztiválja fődíját.

A történet nem mesél a klasszikus értelemben. Nem követ sem kronológiát, sem cselekményt.

Hirdetés

A mítosz ismert: Orfeusz, a dal hatalmával lemegy az alvilágba, hogy visszahozza szerelmét. Itt azonban nem a halál a veszteség megtestesülése, hanem maga a világ, amiben élünk. A földi pokol, ahogy mondani szokták. Eurüdiké nem meghal, hanem meghal egy része. Egy új világba zuhan, ahol a régi érzések, szavak és dallamok értelmüket vesztették. Orfeusz utána megy, de nem talál kapaszkodót. Nem érti ezt a valóságot, az új ízlést, a gyors tempót, az ellentmondásokat, a zajt, a dalok instabil ritmusát. Próbál alkalmazkodni, de lassúbb, mélyebb lélegzetű. Másképp szeret.

Számomra ez a szembesítés volt az első igazi „aha-élmény”.

Az, ahogy a szeretet nem feltétlenül veszik el, csak egyszerűen nem talál többé otthont. Mert változunk. Mert az új énünk nem tud a régi testben maradni. És a régi szerelmek nem tudnak mindig fennmaradni.

Két ember lélegzete, mozdulata, ideje nem találkozik. Nem azért, mert már nem szeretik egymást, hanem mert másik világban, másképp léteznek.

Orfeusz, Eurüdiké, Csíkszereda, tánc, Vígszínház, Simkó Beatrix, Grecsó Zoltán, Orfeusz és Eurüdiké Galéria

Simkó Beatrix és Grecsó Zoltán duója a modern tragikus szerelmet hitelesen ábrázolta

Fotó: Dömölky Dániel/Csíki Játékszín

A mozdulatok nyelve mindezt olyan plasztikusan, olyan húsbavágóan mondja el, hogy sokszor úgy éreztem, nem is színházban vagyok, hanem valakinek a tudatalattijában. Vagy egy történetben, a szavak mögött, ahol már csak az érzelmek léteznek. A lassú mozgás, a mimikák apró rezdülései, a szemek játéka – nyitva, csukva, nézve és nem nézve – valami kimondhatatlan feszültséget közvetítettek.

Volt ebben a testek közeledésében valami ősi és állatias, de még inkább: fájdalmasan emberi.

Az erotika és az erőszak határai elmosódtak. Hol bizalomjáték volt, hol dominanciaharc a táncban. Volt egy pillanat, amikor Eurüdiké – Simkó Beatrix testében – meztelenül feküdt ki a színpadra, és mintha azt kérdezné: „Ezt akartátok? Nézzétek.” És én néztem. Zavartan, szégyenkezve, mintha valamit megszegtem volna. De nem tudtam elfordítani a fejem. Mert nem a meztelenség volt megrázó – hanem a kiszolgáltatottság. Az, ahogy a nő bábbá vált, akit mozgatni kell. Aztán újra úrrá lett a testén. A szerepek állandó átrendeződése – férfi-nő, erő-gyengeség, ragaszkodás-szabadság – mind fizikailag volt jelen. A táncosok közötti dinamika is ekképpen változott. Míg az előadás elején a férfidomanincia volt jelen, a végén a meggyötört, majd új erőre ébredt nő.

A látványvilág letisztult, mégis pontosan vezetett volt: a színek – a hideg kékek, a nyugtalanító rózsaszínek – finoman rajzolták ki a lelkiállapotokat.

Az alulról megvilágított arcok, a szoborszerű pozíciók megragadtak. Egy-egy jelenet olyan volt, mintha álmodnám őket. De sokkal inkább tűnt rémálomnak, egy lázas téveszmének, mint pihentetőnek.

És akkor jött a hang. Gryllus Ábris zenéje nem csupán kíséret volt, hanem aktív része a történetnek. Monoton gépi zaj, technolüktetés, visszhangzó őrület – egyre mélyebbre vitték nemcsak a történetet, hanem a nézőt is. Az a jelenet, ahol Eurüdiké feketében, révületben mozog, már nem egyszerűen egy szórakozóhelyet idézett, hanem egy világot, ahol az önazonosság feloldódik. Kígyózó, csúszómászó testek – a drogok hatása alatt – már nem emberek, hanem ösztönlények.

És ebben a torz táncban nem lehet felismerni a másikat.

Orfeusz – Grecsó Zoltán – míg az elején az akaratot, a végén a biztonságot képviselte. Az emlékezést, az összetartozás vágyát. De mintha a világ le akarta volna rázni magáról. Egyre kétségbeesettebben kapaszkodott, és ez a kapaszkodás – akarat, vágy, remény – végül inkább eltaszított. Nincs már líra, ami megtart. A dal nem elég. A ritmus felbomlott, ami szép szimbóluma a lantos énje elvesztésének.

Orfeusz, Eurüdiké, Csíkszereda, tánc, Vígszínház, Simkó Beatrix, Grecsó Zoltán, Orfeusz és Eurüdiké Galéria

A táncosok akrobatikus mozdulatai eszeveszett rángatózásba torkolltak az előadás végére

Fotó: Dömölky Dániel/Csíki Játékszín

Az előadást nehéz volt nézni. De ez a fajta nehézség az, amiért érdemes színházba menni. Mert nem elaltatott, hanem felkavart. Nem megnyugtatott, hanem szembesített. Magammal is. Hány kapcsolatban játszottuk már Orfeuszt – vagy épp Eurüdikét? Hányszor próbáltunk visszahozni valakit abból a világból, ahová már nem tartozom, s saját elveinket vetítve rá gondoltuk úgy, hogy a másik sem?

Simkó Beatrix Trisha és Grecsó Zoltán duója nemcsak új értelmezést adott egy régi mítosznak, hanem új kérdéseket is felvetett.

Mit jelent ma szeretni? Mi van, ha már nem ugyanolyan ez a szeretet, mint ahogy azt a dalnokok megírták? Hol a határ az odaadás és a kontroll között? Meddig érvényes a múlt? És mit tegyek, ha a másik már nem hallja a hangom?

Ez az előadás fájt. De nem tudtam levenni róla a szemem. És voltak, akik szándékosan nem néztek oda. De ezen a ponton is elérte a darab a célját.

Az #Orfeusz #Eurüdiké című előadást 2016. októberében mutatták be a Vígszínházban. A koreográfiát a táncosok, Simkó Beatrix Trisha és Grecsó Zoltán rendezte. A jelmezért Földi Petra felelt. Az előadáshoz utólag egy előzetes kisfilmet is készítettek. Csíkszeredában május 24-én játszották, 51. alkalommal.

Hirdetés
szóljon hozzá! Hozzászólások
Hirdetés
Hirdetés
Hirdetés

A rovat további cikkei

2026. június 14., vasárnap

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere

Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.

Az életmentés nehéz, de gyönyörű hivatás | Mesterségem címere
Hirdetés
2026. június 14., vasárnap

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből

Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.

Múzeumi sztorik: egy gyerekszoba retró kincsei a 80-as évekből
2026. június 12., péntek

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás

Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.

Románia következő elnöke: társadalmi látlelet és személyes vallomás
2026. június 10., szerda

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében

Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.

Az arc mögött nincs algoritmus – Daniel Brici és a hiperrealizmus védelmében
Hirdetés
2026. június 06., szombat

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá

Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.

Életünk utolsó hét perce, avagy hogyan vált az Eufória egy véget nem érő lázálommá
2026. június 01., hétfő

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története

Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.

A hársfából születő Napbaöltözött Asszony regénybe szőtt története
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
Megfejteni a talányt: Lány zöld almával
2026. május 31., vasárnap

Megfejteni a talányt: Lány zöld almával

Hirdetés
2026. május 30., szombat

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben

A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.

Tupír, hajlakk, laza hullámok – így alakult át a menyasszonyi frizuradivat az elmúlt évtizedekben
2026. május 29., péntek

Szedres-ordás pite

Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.

Szedres-ordás pite
Szedres-ordás pite
2026. május 29., péntek

Szedres-ordás pite

2026. május 28., csütörtök

Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért

Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.

Lehajolni a mezei szegfűgombához, nyújtózkodni a fenyőrügyért
Hirdetés