Amikor a gyógypedagógus Goethe-hez nyúl

„A gitározás elmaradt, ez egy elég fájdalmas lemondás volt, de elengedtem a zenét. Gyógypedagógusként kezdtem dolgozni, és rá tíz évre – akkor már Bécsben éltem – elhoztam a gitáromat Udvarhelyről, mert arra gondoltam, hogy a gyerekeknek tudnék énekelni, gitározni. Ugyanakkor voltam egy nyári zene-mozgás (Eurythmia) kurzuson, amely annyira megmozgatott zenei téren, hogy amikor hazamentem, elővettem a gitáromat. Akkor találtam rá ismét a Goethe-könyvre is, nem is emlékeztem, hogy magammal vittem Udvarhelyről. Ez augusztus 28-án volt, és később derült ki számomra, hogy ez épp Goethének a születésnapja. Ahogy végiglapoztam, megláttam azokat az akkordokat a versek mellett, amelyeket még tizenévesen írtam oda, ezeket újra felidéztem, és pár hónapon belül megzenésítettem tizenkét verset. Lapoztam a könyvet, és amelyik megfogott, arra komponáltam zenét”– magyarázta.

Mindez tizennyolc évvel ezelőtt történt. Aztán tavaly döntött úgy, hogy valamit kezd ezekkel a versekkel, és dalokkal. Ekkor találkozott Hadnagy Árpáddal, aki szintén székelyudvarhelyi, jelenleg Bécsben vezet egy zenestúdiót. „Gyerekkorunk óta ismerjük egymást, érdekes szálak kapcsolódnak itt. Az egyik udvarhelyi rádiónál, még 2002 táján, csináltunk egy sima felvételt, és elküldtem Árpinak. Ő mondta, jó, és januárban elkezdtünk dolgozni. Most már nagyjából kész van, és eléggé kinőtte magát ez a projekt.

A két kórussal néhány hete vették fel a hanganyagot, mint mondta, mivel több nyelven is szeretné majd megjelentetni a lemezt, a kórusok nem szövegeket énekelnek, hanem zenei betéteket, mintegy a háttérben megtámasztják a zenét, bizonyos hangulatokat hangsúlyoznak ki. Mózes hozzátette, elsősorban a magyar nyelvű CD megjelenésére koncentrálnak, később német nyelven is kiadják. Mivel húsz éve német nyelvterületen él, jól beszéli a nyelvet, de a Goethe-versekhez magyarul tudott kapcsolódni.

„Elég érdekes alkotói folyamat volt. Előbb egy szál gitárral megcsináltam, aztán a stúdióban próbáltunk néhány dalhoz zongoraalapokat. Mindenképp szerettem volna, ha Goethéhez méltó a zene, ezért vontunk be vonósnégyest, hegedűt, van benne fuvola, harmonika. Nagy küzdelem volt, hogy kell-e dob, de az elviszi teljesen más irányba, más hangulatot ad. Volt olyan elképzelés is, hogy különböző népies motívumokat vigyünk be, két dalba be is van lopva a magyar népies hegedű, az otthoni ritmusok. Az alapdallam adott volt, és hogy azt hogyan lehet meghangszerelni, függött a zenészektől is, a ráhangolódásuktól.”

Mint mondta,

„Goethe a német kultúra egyik legfontosabb képviselője, egyik legkiemelkedőbb alakja. Vannak megzenésítve Goethe-versek, de klasszikus-zenei kísérettel, ez a schuberti vonal. Nagyon sok zeneszerző foglalkozott Goethével valamilyen módon. Maga Goethe is érdekes kísérleteket végzett zenei téren, mint zeneelmélettel foglalkozó és mint színházigazgató, próbálta a népies dolgokat a komolyzenébe bevinni. Rilke-versekre még találunk könnyedebb zenei feldolgozásokat, de Goethéhez nem nyúltak hozzá ily módon. Számomra ez az egész arról szól, hogy egy szélesebb rétegnek a goethei üzeneteket megelevenítsem, mert fontos, hogy értékeket közvetítsünk” – mesél céljairól  a zenésszé lett gyógypedagógus.
A megjelenő lemez bevételeit Foris Mózes karitatív célokra ajánlja majd fel, erdélyi gyerekeken próbál segíteni, ezzel szeretné támogatni a szülőföldjét.