
Gergely Zsolt és édesapja Gergely Gábor
Fotó: Gergely Botond
Negyedik éve rendeznek orgonakoncerteket kézdivásárhelyi Boldog Özséb-plébániatemplomban. A soron következő hangverseny előtt Gergely Gábor kántort kérdeztük a részletekről.
2023. január 19., 18:092023. január 19., 18:09
– Igaz, hogy minden egy hangszervásárlással kezdődött?
– 2019-ben vásároltunk egy Németországban elbontott hangszert. Ott ugyanis nagyon megcsappantak a katolikus hitközösségek, sajnos templomokat zárnak be, és hallottunk egy tervről, amely keretében orgonákat költöztetnek át. Felkerestük Pap Zoltán székelyudvarhelyi orgonaépítőt, aki már több hangszert hozott Erdélybe, így az év tavaszán került hozzánk a németországi Bottrop városából egy 22 regiszteres, 2 manuálos, Franz Breil orgonaépítő által készített pedálos orgona. Korábban új hangszer vásárlását terveztük, ám az rengeteg pénzbe került volna. Ezt a hangszert a ’60-as években építették, közben használták és karban volt tartva.
– Hogyan jött a koncertsorozat ötlete?
– Az volt az elképzelés, hogy ha már hangszert cserélünk, ne csak a liturgiának feleljen meg, hanem a város életébe vigyen új színt, ezért döntöttünk egy koncertezésre is alkalmas orgona mellett. Bár a templom tetőszerkezete elnyeli az akusztikát, a márvány padlózat ezt némiképpen kompenzálja. Nem volt negatív visszajelzés az orgonaművészek részéről emiatt, sőt, azt mondták, jobban oda kell figyelniük a játékukra, hiszen olyan, mintha egy szobában orgonálnának, itt nincs, ami az apró hibákat „takarja”.
Csengeri-Kostyák Zsuzsa kézdivásárhelyi koncertjén
Fotó: Gergely Zsolt
– Ki adta az első koncertet?
– Az orgonaépítő fia, Pap Attila akkor mesterizett a kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémián orgona szakon, és őt kértük fel, hogy a 2019. október 6-ai szentelés alkalmával adjon a szentmise alatt egy rövid koncertet. Őt személyes kedvencem, Kovács Szilárd Ferenc orgonaművész, zeneszerző, a Pécsi Tudományegyetem oktatója követte. Évente négy koncertet terveztünk, és bár volt olyan visszajelzés, hogy többre is lenne igény, úgy vélem, ennek akkor jön el az ideje, ha legalább ötven állandó érdeklődője lesz a hangversenyeknek. Jó irányba haladunk, folyamatosan tűnnek fel új arcok a koncerteken, van igény ezekre a koncertekre, ám egyelőre a közönségnevelési időszakban vagyunk.
– A közönségnevelés mellett célom, hogy a fiataloknak lehetőséget nyújtsak az orgonatanulásra, illetve koncertezésre. Megjegyzem, városunk szerencsés helyzetben van, hiszen a kantai Szentháromság- és a református templomban is van megfelelő hangszer a gyakorlásra. Zsolt fiam érdeklődött az orgona iránt, így felvettük a kapcsolatot Csengeri-Kostyák Zsuzsával, a kolozsvári Sigismund Toduță főgimnázium orgonatanárával (aki a tavalyi Őszi Sokadalom keretében a sorozat tizedik előadója volt – szerk. megj.), hogy egyetemi felvételire készítse fel őt. A fiam a felvételire készített programot adta elő, ami remek főpróba-lehetőségnek bizonyult, emellett a hangverseny hálaadás volt az őt támogató személyek irányába.
– Február 10-én, pénteken 18 órától Erich Türk orgonaművész, a Kolozsvári Gheorghe Dima Zeneakadémia orgona- és csemballótanárának koncertje lesz hallható.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!