Aki mindig ad(ott) valami újat – 55 éve hunyt el Füst Milán

Az is tény, hogy művei megjelenésükkor nem arattak osztatlan sikert, Füst Milán csak idősebb korában lett ünnepelt és elismert író, addig könyvei, drámái nem feltétlenül kaptak jó kritikákat, utólag az irodalomtörténészek úgy vélik, hogy egyszerűen nem volt felkészülve rá az olvasóközönség és az akkori irodalom- és színházkritikusok. A drámaírásból elege is lett, viszont az 1942-ben megjelent regényét ő is élete fő művének tartotta. Hét évig (!) írta úgy, hogy gyakorlatilag nem vett tudomást a világról.

Naplóját (ami tulajdonképpen egy szellemi utazás) negyven éven át (1914 és 1944 között) írta, de a fennmaradt kéziratokról mindig nagyon furcsán beszélt, elvileg megsemmisült egy része, de nem zárható ki, hogy ő tette ezt meg – körülbelül egyharmada jelent meg eddig az irodalmi szakma szerint. Volt ebben az emberben valami nagyon különleges és megfoghatatlan, hiszen elképesztő műveltsége volt, írásaiban rengeteg bölcselet van, nagy idézeteket lehet kiszakítani a műveiből, főleg a naplóiból. Írásművészetéről disszertációk születtek-születnek, művei nagyon magas színvonalúak. 

A hatvanas években már csak kerekesszékkel tudott közlekedni, állandóan beteg volt, pedig ebben az időszakban a drámáit is sorra bemutatták a budapesti színházak. 1967. július 26-án hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben van.

korábban írtuk

Konvenció és szépség: Enyedi Ildikó legújabb alkotása nem egy divatos filmes bravúr, de jó nézni

Enyedi Ildikó legújabb alkotása, A feleségem története egy mély, mondhatni hagyományos kosztümös dráma, mely nincs teljesen összhangban az aktuális filmes trendekkel, ennek ellenére igencsak szerethető.

Egy film és a könyvek a polcon

Fő művét még Huszárik Zoltán is szerette volna megfilmesíteni a hetvenes években, ám akkor nem volt elég pénz rá, még nemzetközi koprodukcióban sem, ám Enyedi Ildikó már a nyolcvanas évek végén írt egy első forgatókönyvet a regényből – nagyon nem lehetett egyszerű már az sem, de 2021-ben végül elkészült a filmje, Störr kapitányt a holland Gijs Naber, Lizzyt a francia Léa Seydoux alakítja.

Majdnem háromórás, a magyarországi mozikban tavaly ősz óta látható – ahogy az várható volt, nem ömlenek a tömegek a moziba rá, de ha valami különleges élményre vágyunk, és van rá lehetőségünk, nézzük meg.

No de ott vannak Füst Milán könyvei, ezeket néha vegyük le a polcról, mert akár egy szabadverset (a magyar irodalomban az egyike volt a szabadvers meghonosítóinak), akár egy kisregényét olvassuk, Füst Milán írásművészete igen magas minőség – ha nem jön be, természetesen tegyük le, de később, pár év múlva vegyük elő megint, hiszen tipikusan az az író, aki mindig képes meglepetést okozni. Kétségtelenül A feleségem története a legjelentősebb, annak igen kifinomult nyelvezete miatt is, és habár egy kapcsolat története, ami banálisnak tűnik, a regény igen mélyre visz. Többször elolvasva még több dolgot fedezhetünk fel benne, igen nagy hatással lehet olvasójára.  

A csajunknak, barátnőnknek, feleségünknek ajándékba ne vegyük meg A feleségem törtnetét, rossz ómen lehet. De a könyvespolcon legyen ott!