
Volt ebben az emberben valami nagyon különleges és megfoghatatlan
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Az író, akinek szövegei soha nem lesznek elavultak, mert mindig mást és mást fedez fel bennük az ember, pontosan ma ötvenöt éve halt meg Budapesten. Füst Milán a magyar irodalomtörténet egyik legkülönlegesebb alakja, akinek legismertebb regényéből nemrég film is készült.
2022. július 26., 17:282022. július 26., 17:28
2022. július 26., 22:412022. július 26., 22:41
Vannak a világirodalom remekművei között nagyon emlékezetes első mondatok vagy első néhány mondatok. Hirtelen a 22-es csapdája („Meglátni és megszeretni egy pillanat műve volt.”) vagy a Száz év magány („Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe.”) jut eszembe, de Füst Milán főműve, A feleségem története így kezdődik: „Hogy a feleségem megcsal, régen sejtettem. De hogy evvel… Hat láb és egy hüvelyk magas ember vagyok s kétszáztíz font, tehát valóságos óriás, ahogy mondani szokták, ha ráköpök erre, meghal.”
Eredetileg Fürst volt a vezetékneve, igen szegény zsidó kispolgári családba született 1888-ban, nyolcéves korában veszítette el édesapját, nagyon szegényen éltek édesanyjával, ennek ellenére jogi és kereskedelmi egyetemet is végzett, tanítani kezdett, elképesztő előadó volt a visszaemlékezések szerint.
Verseivel a Nyugatban jelentkezett, 1913-ban jelent meg az első verseskötete, majd ezt Az elmúlás kórusa (1921) és Válogatott versei (1934) követik, utóbbiban már átdolgozott, átírt versek is vannak, Újak és Régiek címekkel osztja kétfelé ezeket a verseket, amelyekhez 1948-ban még jött a Szellemek utcája. Nagynevű kortársai és barátai, Kosztolányi, Karinthy és Babits nagyjából egy évtizede elhunytak már, pedig a harmincas években Füst Milán velük számított egy írógenerációnak, a Nyugat akkori nemzedékének.
A feleségem története kétségtelenül a legjobb és legnagyobb jelentőségű műve, de azt tudni kell, hogy Füst Milán mindent írt, mai megfogalmazással élve mindent IS – viszont a verseit, kisregényeit, egyáltalán a műveit még életében, a későbbi kiadások alkalmából javította, javítgatta, ugyanakkor rostálta is. Az újabb kötetekhez írt előszavaiból lehet ezt tudni, azt vallotta, hogy az olvasó és a mű megérdemel annyit, hogy a szerző csiszolgassa azokat – egyébként Faludy György is ezt vallotta, ahogy a legújabb, róla készült monográfiából is kiderül.
A híres kezdőmondat
Fotó: Katona Zoltán
Az is tény, hogy művei megjelenésükkor nem arattak osztatlan sikert, Füst Milán csak idősebb korában lett ünnepelt és elismert író, addig könyvei, drámái nem feltétlenül kaptak jó kritikákat, utólag az irodalomtörténészek úgy vélik, hogy egyszerűen nem volt felkészülve rá az olvasóközönség és az akkori irodalom- és színházkritikusok. A drámaírásból elege is lett, viszont az 1942-ben megjelent regényét ő is élete fő művének tartotta. Hét évig (!) írta úgy, hogy gyakorlatilag nem vett tudomást a világról.
– mondta később erről az időszakról, majd azt is elmondta, hogy a rengeteg felgyűlt papírral, mintegy negyvenezer oldalnyi vázlattal és jegyzettel hat hétig fűtötte fürdőkályhát.
Sajnos Budapest ostromakor több kész kézirata is megsemmisült, ezek egy részét újra tudta írni a háborút követően – habár 1948-ban az elsők között kapta meg az akkor alapított Kossuth-díjat, a Rákosi-rendszerben nem jelenhettek meg a munkái. 1955, illetve az 1956-os forradalom után, a hatvanas években,
Még az 1919-ben viselt dolgai miatt (szerepet vállalt a Tanácsköztársaságban, az Alkotó Művészek és Tudományos Kutatók Szövetségének volt a vezetője) a húszas-harmincas években nem volt könnyű publikálnia, az a rendszer ugyanis nem nézte jó szemmel azokat, akik a vörösök (rém)uralma alatt valamilyen szerepet vállaltak, még ha később meg is bánták azt.
Otthonában, 1963-ban
Fotó: Fortepan / Hunyady József
Naplóját (ami tulajdonképpen egy szellemi utazás) negyven éven át (1914 és 1944 között) írta, de a fennmaradt kéziratokról mindig nagyon furcsán beszélt, elvileg megsemmisült egy része, de nem zárható ki, hogy ő tette ezt meg – körülbelül egyharmada jelent meg eddig az irodalmi szakma szerint. Volt ebben az emberben valami nagyon különleges és megfoghatatlan, hiszen elképesztő műveltsége volt, írásaiban rengeteg bölcselet van, nagy idézeteket lehet kiszakítani a műveiből, főleg a naplóiból. Írásművészetéről disszertációk születtek-születnek, művei nagyon magas színvonalúak.
A hatvanas években már csak kerekesszékkel tudott közlekedni, állandóan beteg volt, pedig ebben az időszakban a drámáit is sorra bemutatták a budapesti színházak. 1967. július 26-án hunyt el, sírja a Farkasréti temetőben van.

Enyedi Ildikó legújabb alkotása, A feleségem története egy mély, mondhatni hagyományos kosztümös dráma, mely nincs teljesen összhangban az aktuális filmes trendekkel, ennek ellenére igencsak szerethető.
Fő művét még Huszárik Zoltán is szerette volna megfilmesíteni a hetvenes években, ám akkor nem volt elég pénz rá, még nemzetközi koprodukcióban sem, ám Enyedi Ildikó már a nyolcvanas évek végén írt egy első forgatókönyvet a regényből – nagyon nem lehetett egyszerű már az sem, de 2021-ben végül elkészült a filmje, Störr kapitányt a holland Gijs Naber, Lizzyt a francia Léa Seydoux alakítja.
Majdnem háromórás, a magyarországi mozikban tavaly ősz óta látható – ahogy az várható volt, nem ömlenek a tömegek a moziba rá, de ha valami különleges élményre vágyunk, és van rá lehetőségünk, nézzük meg.
Naplójának hátsó borítóján a fényképen nem tűnik betegnek, pedig egész életében az volt...
Fotó: Katona Zoltán
No de ott vannak Füst Milán könyvei, ezeket néha vegyük le a polcról, mert akár egy szabadverset (a magyar irodalomban az egyike volt a szabadvers meghonosítóinak), akár egy kisregényét olvassuk, Füst Milán írásművészete igen magas minőség – ha nem jön be, természetesen tegyük le, de később, pár év múlva vegyük elő megint, hiszen tipikusan az az író, aki mindig képes meglepetést okozni. Kétségtelenül A feleségem története a legjelentősebb, annak igen kifinomult nyelvezete miatt is, és habár egy kapcsolat története, ami banálisnak tűnik, a regény igen mélyre visz. Többször elolvasva még több dolgot fedezhetünk fel benne, igen nagy hatással lehet olvasójára.
A csajunknak, barátnőnknek, feleségünknek ajándékba ne vegyük meg A feleségem törtnetét, rossz ómen lehet. De a könyvespolcon legyen ott!
Hamar, könnyen, olcsón elkészíthetjük a csokis sült zabkását – ha a végén egy kevés mézet is csurgatunk rá, még gazdagabb és édesebb lesz a végeredmény.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
szóljon hozzá!