
Bordás Mária diákjaival. Versenyekre, vetélkedőkre is készíti őket
Fotó: Facebook
Kémikusnak készült, de úgy látszik, Istennek más tervei voltak vele – a margittai Horváth János Gimnáziumban tanító Bordás Mária református vallástanár életútjáról, hivatásáról, a hitoktatás kihívásairól mesél az e heti Erdélyi Naplóban.
2019. október 03., 10:542019. október 03., 10:54
2019. október 03., 10:582019. október 03., 10:58
Éljünk bár a csodás technikai fejlettség korában, az ember Istenhez való viszonya mit sem változott, ugyanúgy szükségünk van rá, mint az előző korok embereinek. Sőt ebben a nagy szabadságban, amikor minden hagyományos értéket megkérdőjeleznek, még inkább. A heti egy vallásóra nem sok, a semminél viszont több. De mint minden nevelés, a vallásos nevelés is a családban kezdődik. A szülő példáján keresztül nevelődik a gyermek is, és nem is annyira a szavak, mint inkább a tettek maradnak meg benne.
Aki ilyen alapvetéssel érkezik az iskolába, nyitottabb, befogadóbb a vallásórán is – hangsúlyozza Bordás Mária, aki úgy tartja, hogy vallástanárként végzi a magvetés szolgálatát, de a növekedést Isten adja. Ugyanakkor a szülői nevelést nem pótolhatja semmi, tévedés azt hinni, hogy majd az iskolában megnevelik a gyermeket. A szülő által épített alaphoz rakják a pedagógusok hozzá a magukét sok türelemmel és szeretettel.
A cél az lenne, hogy a vallásóra ne csak olyan óra legyen, amin »legyünk túl«. Ha első óra, álmosak, ha utolsó, fáradtak, ha közben van, akkor megtörténhet, hogy valamilyen felmérőre kellene tanulni. Így aztán meg kell dolgozni a figyelmükért, az együttműködésükért. A kicsiket még könnyen el lehet varázsolni, ők játékosan hamar bevonhatók a tevékenységbe. A kamaszoknál kezdődik a kihívás.”
A teljes interjú a Székelyhon és a Krónika napilapok kiadványaként megjelenő Erdélyi Napló e heti kiadásában olvasható.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
A hatalmas kontyoktól és lakkozott hullámoktól hosszú út vezetett a mai könnyed, természetes menyasszonyi frizurákig. Császár Edith mesterfodrász szerint a modern menyasszony már önmagát szeretné látni a tükörben az esküvő napján is.
Az évnek ebben az időszakában igazán csábító a friss orda a piacon. Ha szeretjük az ordát és a pite jellegű süteményeket, ezt mindenképp próbáljuk ki. A fagyasztott gyümölcsnek pedig fogynia kell, mert lassan jön a friss.
Az átmeneti koranyári időszakban illatos mezei szegfűgombát gyűjthetünk, ha kiadós eső után gombásznánk a közeli legelőkön. A lucfenyő és más fenyőfélék is elkezdték már a friss hajtásaikat nevelni, desszerteket és szirupot is készíthetünk belőlük.
Ha idén szűkösebb a nyaralási keret, a közelben is találunk látványos úti célokat. Levendulamezők, jégbarlangok, vadregényes tavak és különleges természeti csodák várnak – csak fel kell kerekedjünk.
Frontemberváltás, friss dal és új lendület: a No Sugar Forog a kerék című száma egy korszaknyitás történetét meséli el. Szőcs Renátával beszélgettünk a változásról, az alkotásról és a zenekar jövőjéről.
A zöld és a fehér spárga nemcsak színében különbözik: termesztésük, ízviláguk és konyhai felhasználásuk is eltérő. Ez a szezonális zöldség egészséges, változatosan elkészíthető, és gazdag kultúrtörténeti múlttal rendelkezik.
Sérült, beteg és kidobott cicák százain segített már a csíkszeredai Garfield Cicamentő Egyesület. Salló Izabella, az egyesület elnöke szerint azonban a valódi megoldás nemcsak a mentés, hanem az emberek szemléletének megváltoztatása.
A savanykás datolya az egyik legtrendibb egészséges nasi, de nem kell vagyonokat költeni rá: otthon is könnyen elkészíthető. Édes, citrusos, enyhén ragacsos falat, ami egy könyv mellé egyszerűen „veszélyesen” jó.
szóljon hozzá!