
Fotó: Hulu
Modernkori szenvedéstörténet, öncélú borzongatás, vagy eltúlzott világkép? A Szolgálólány meséjének második évadára mindegyik jelzőt rá lehet aggatni, azonban kár lenne ennyivel leírni napjaink egyik legnagyszerűbb tévésorozatát. Kritika.
2018. július 31., 15:262018. július 31., 15:26
2018. július 31., 20:022018. július 31., 20:02
„Hú, micsoda utazás volt!” – kiálthattunk volna fel a Szolgálólány meséje második évadának végén, ha épp nem lett volna összeszorulva a gyomrunk a főszereplő által meghozott döntés, és az évad során lejátszódó újabb borzalmak láttán. Merthogy
Fotó: Hulu
Bár a történet alapjául szolgáló regény már az első évaddal „elfogyott”, a Margaret Atwood által teremtett kegyetlen disztópia kibővítése adott volt, hisz ki ne lenne kíváncsi, hogy miként folytatódik a nőket kizsákmányoló diktatúra története, vagy éppen arra, hogy egészen pontosan milyen folyamatok vezettek a sorozatban megjelenített önkény kialakulásához. Adott volt tehát, hogy mind a múltat, mind a jövőt mélyítsék tovább a készítők, ennek pedig maradéktalanul eleget is tettek, így újabb tizenhárom részen keresztül láthattuk, hogy mi történik June (Offred) közvetlen környezetében, illetve
Fotó: Hulu
És micsoda utat jártak be a szereplők… Az első évad, viszonylag lassú, építkezős részei után felpörögtek az események és nézőként csak kapkodtuk a fejünket a sok váratlan fordulat láttán. Az évad megrázó cold-opennel veszi kezdetét:
Szívszorító zenei aláfestés kíséretében látjuk a félelem megtestesülését azokban a keserves percekben, amelyek többszöri újranézést követően is heves érzelmi reakciókat váltanak ki belőlünk.
Természetesen nem a halál az engedetlenség büntetése, mivel Gileád társadalmában túl értékesek a termékeny nők, azonban a megleckéztetések tárháza, mint kiderül, nem ismer határokat. A lázadókat könyörtelenül megbüntetik, azonban a már megfogant élet mindent felülír, és a várandós szolgálólány egyfajta „védelmet” élvez mindaddig, amíg életet ad az erőszak által megfogant emberi lénynek. June az évad során többször is ezt a helyzetet fordítja előnyére, és próbálja kiharcolni mindazt, amit szeretne, így
Fotó: Hulu
A szezon maga több rövid fejezetre tagolódik, amelyeket rövid, időben való ugrás tagol több részre, így akár mindegyik ilyen fejezet utolsó része felér egy mini-évadzáróval, amelyek legtöbbször

Letaglóz, elborzaszt és nem ereszt, mégis kíváncsian várjuk, hogy mi fog történni. Nyilván nem ez a legjobb ajánló egy tévésorozathoz, azonban ahogy a filmek között is vannak megrázó történetek, úgy a tévésorozatok világában is van, amit nem könnyed kikapcsolódási szándékkal nézünk meg.
Megtudhatjuk, hogy miként lehet szökést tervezni, vagy épp nyíltan szembeszegülni az elnyomók akaratával, de arról is képet kapunk, hogy mi történik, amikor a diktátorok a „szabad világba” látogatnak és szembesülnek azzal, hogy mit gondolnak a rendszeren kívül élők az ő világrendjükről. Ha pedig azt gondoltuk volna, hogy az első évad borzalmait nem tudják fokozni, nagyobbat nem is tévedhettünk volna, hiszen mint kiderül, a rendszerben nincs helye a másságnak, viszont teljesen elfogadott a kiskorúak házasságba kényszerítése, aminek ráadásul megvan a maga közösségi szertartása is.
Fotó: Hulu
De mint minden elnyomás, Gileád is „kitermeli” a maga forradalmárját, aki társak nélkül, végső kétségbeesésében drasztikus eszközhöz folyamodik, és sok ember életét próbálja kioltani, mindezt azért, mert elege van az elnyomásból. A „terrorcselekmény” újabb offenzívát von maga után, amely révén az elnyomást megtestesítő Fred is megszabadul a rendszerét belülről bomlasztó tényezőktől, hogy utána még keményebben érvényesíthesse akaratát.
Fred, ebben a férfiak által uralt elnyomó társadalomban nem tűri meg a más véleményeket, azonban időnként hajlandóságot mutat a kompromisszumra, nyilván önös céloktól vezérelve, ez pedig nagyban előmozdítja a cselekményt és váratlan fordulatokat eredményez, például, amikor megengedi June-nak, hogy láthassa a tőle elszakított lányát, ami végül beláthatatlan következményekkel jár.
Fotó: Hulu
A Szolgálólány meséjének második évada betekintést enged a Gyarmatokon zajló mindennapokba, ahol a világháborús munkatáborokhoz hasonlóan a lassú halálra ítélt nők hiábavaló küzdelmeit látjuk.
A szélmalomharcot vívó főhős legmegrázóbb pillanatai, amikor teljesen egyedül, magára utalva látjuk egy kilátástalanságot kimaxoló epizódban, amit aztán egy gyerek születése fordít át rendkívül csodálatos és megható percek sokaságába.
Fotó: Hulu
Sajnos az évad nem tökéletes, mint ahogy azt az első esetében megfogalmaztam: elsikkad például az első szezon végén Kanadába szökött Luke (June férje) és Moira (June legjobb barátnője) történetszála, emellett visszatekintésekből is kevesebbet kapunk az előző évadhoz képest, holott sok esetben ezek adtak igazán jelentőségteljes keretet a történetnek. Ezek az apróságok azonban nem rontják a nézői élményt, csupán apró hiányérzetre adnak okot a függőben hagyott, nem túl részletesen kibontott mellékszálak nézése közben.
És, hogy mennyire hatással van a sorozat nem csak a nézőkre, hanem a színészekre is, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a Fredet alakító Joseph Fiennes elérte, hogy kivágjanak egy erőszak-jelenetet, ami már neki is túl soknak bizonyult. Az ominózus jelenetben az elnyomó hatalom megtestesítője és vezéralakja a feleségét kellett volna megerőszakolja, azonban Fiennesnek ez már túl sok volt és végül lebeszélte a készítőket a jelenet felhasználásáról.
Fotó: Hulu
különleges történetével elérte, hogy nagyon várjuk a már beígért, de még nem tudni, hogy mikor érkező folytatást.
Addig viszont van időnk elgondolkodni a látottakon, hogy aztán újabb adagban kapjuk meg a történet folytatását. Biztosan az is nem mindennapi utazás lesz.
Fotó: Hulu
A zene, a vers szeretete hozta őket össze, s noha volt idő, hogy nem zenéltek együtt, évek múltán is elő tudtak húzni egy-egy dalt a „bőröndből”. A Bőröndös zenekar tagjaival, Bíró Hunorral, Székely Norberttel és Moldován Balázzsal beszélgettünk.
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
szóljon hozzá!