A székely közbirtokosságok története és jogrendszere

A Tipographic kiadónál megjelent majd hétszáz oldalas kötet anyagát nyolc nagy fejezetre osztották: A földközösségi vagyonok keletkezése, A székely jog kialakulása és fejlődése, A Székely Oklevéltár, A székely falutörvények, A magyar jog kialakulása, A közbirtokosságokról, A telekkönyv rendszere és az ingatlan-nyilvántartás, A közbirtokosságok jelenlegi legfontosabb gondjai.

„A székely történelemmel már diákkoromtól foglalkozom, mindig is érdekelt. Gyerekkoromban kezdtem a legendákkal, diákként pedig volt egy tanárom, Antal Imre, aki a doktori dolgozatát a közbirtokosságokról írta. Kérte, hogy ha hozzájutunk régi aktákhoz, szóljunk neki, több alkalommal is sikerült elbeszélgetnem vele a témában, volt már egy alapom ilyen téren. Ugyanakkor szerencsém volt, mert össze tudtam gyűjteni és megmentettem pár régi könyvet. Akárhányszor Magyarországon jártam, próbálkoztam ezekből a könyvekből beszerezni. Eldugtam őket és féltve őriztem, nálam is volt házkutatás, láttam, hogy nagyon rámennek erre. Ma már egy száz kötetes könyvtáram van történelmi könyvekből” – magyarázta beszélgetésünkkor Kolumbán Tibor.

Kifejtette, 2000-ben, amikor megjelent az 1-es (föld)törvény, és lehetőség volt az 1948-ban államosított és gyakorlatilag megszüntetett közbirtokosságok újraalakítására, ő is tevékenyen kivette a részét a birtokosságok megszervezésében, a területek visszaszerzésében, mert ahol nem ment jóindulattal, más megoldás nem volt, bíróságon keresték az igazukat. A régi telekkönyvek és közbirtokossági iratok tanulmányozásakor pedig szükségét érezte, hogy megismerje ennek a vagyonközösségnek a történelmét, kialakulásának rendjét és az ezt szabályozó törvényeket, rendeleteket. Ekkor jött rá arra is, hogy a székely nép saját történetének ismerete nélkül csak hézagos ismereteket szerez, mert ahhoz, hogy mindezeket összességében tanulmányozza és megértse, ismernie kell a történelmi hátteret.

„Onnantól a tevékenységem nagyobb részét a közbirtokosságok kötötték le. Az első és legfontosabb a területek visszaszerzése volt, a másik úgy megszervezni a közbirtokosságokat, hogy gazdaságosan tudjanak működni, és a tagok is legyenek megelégedve a birtokosság vezetőinek a tevékenységével” – mutatott rá Kolumbán Tibor.

Mint mondta, nem volt gördülékeny ez az időszak, mert sok helytől érte támadás a közbirtokosságok vezetőségeit. És ő örömmel segített, mert látta, hogy ez egy közösségi vagyon, hogy ez Székelyföld legnagyobb gazdasági ereje, erre vigyázni kell, és nem lehet hagyni, hogy bizonyos okok miatt megbomlasszák, vagy az addig elért eredményeket eldobják.

„Jó pár esetünk volt. Ezeket nagyrészt sikerült kivédeni. A legkülönlegesebb esetem a gyergyóalfalvi közbirtokosság kapcsán volt, amely Székelyföld legnagyobb közbirtokossága. Ezt példaértékűnek tartottam, és úgy véltem, hogy ha ezt megbomlasztják, akkor ez példaként átterjed a többire is. Elég kemény, éveken át tartó harcok árán sikerült zöld ágra vergődni.

Kolumbán Tibor rámutatott, sokszor elhíresztelik, hogy ezekben a vagyonközösségekben rablógazdálkodás folyik, a közbirtokossági vezetők így vagy úgy, de meggazdagodnak. Úgy véli, vannak kirívó esetek, de a vezetőség 95 százaléka becsülettel végzi a feladatás.

„Ezért van a közösség, hogy figyel, és ahol szükség, változtat. De a közbirtokosságok nagy többsége jól működik. Székelyföld fontos gazdasági egységei ezek, komoly anyagi tőkével. Mindig minden tagnak lehetősége van, hogy megnézze a gazdasági nyilvántartást. Ez a nyitott jellege is megmaradt, akárki kifejtheti a véleményét, ugyanakkor ott van a valós gazdasági ereje is. Ezt elég eredményes tevékenységnek tartom, és remélem, hogy továbbra is így fog folytatódni. Mindig hangsúlyozom közgyűléseken is, hogy azon kell gondolkodjunk, hogy ne csak a fából éljünk meg. Annyi kincsünk van erdőn-mezőn, azokat is tovább kell fejleszteni, más ágazatokat is el kell indítani. Erre is van példa, például a gombafeldolgozás. Az eljövendő időszak egyik nagy lehetőségét látom például a gyógynövénytermesztésben” – hangsúlyozta az ügyvéd.