A Picture Lock és Karcsi esete: hogyan született a Székelyhon-reklámfilm?

Nagyszabású nyereményjátékot hirdetett meg a Székelyhon napilap. A Lapozni főnyeremény játékban egyszerű részt venni: legkésőbb december 10-ig félévre vagy egy évre elő kell fizetni a lapra, és a mindennapi friss olvasnivaló mellett nagy értékű nyereményeket lehet nyerni. Az akció résztvevői között egy páros wellness hétvégét, egy fűnyírótraktort és egy vadonatúj Toyota Corolla személyautót sorsolnak ki. A nyereményakció népszerűsítésére reklámfilmet is forgattak, amely székelyudvarhelyi Picture Lock filmes műhely révén valósult meg.

Ibolya már korábban is részt vett filmes projektekben, és mint rendező, több dokumentumfilmet is jegyez. „A volt férjem, Bálint Arthur, amikor együtt éltünk, már elismert neves alkotó volt operatőrként és rendezőként is. Én időnként elkísértem a forgatásokra, és úgy éreztem, hogy nekem is lenne mondanivalóm, ötleteim, és az ő segítségével ezeket kezdtem megvalósítani. Készítettem néhány dokumentumfilmet, majd felvételiztem az egyetemre, és ott találkoztam Barnival, jó barátok lettünk, és közös munkáink is voltak már akkor. Az egyetem elvégzése után kicsit szétszéledtünk, Budapestre költöztem, majd Barni is, de külön utakon jártunk. Budapestről egy szerelem hozott haza, itthon pedig megkeresett Barni, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a stúdióhoz” – mesélte a kezdeteket Ibolya. Hozzáteszi, a reklámfilmeket közösen készítik ugyan, de mindkettőjük életében megmaradt a külön alkotás is, most is folyamatban van az egyik dokumentumfilmje készítése.

De ugyanígy László Barnának is. A keresztúri származású fiatalember – az édesapjának, László Csabának köszönhetően – mintegy a Pipacsok néptáncegyüttesben nőtt fel. Most is, ha készül egy előadás, ott van, összeáll a csapat, és ő is táncol. De mint mondja, nem táncosból lett filmes, a kettő nem függ össze teljesen. Talán csak olyan szempontból, hogy vannak olyan témák, amelyeket filmesként feldolgoz, és a táncról szólnak.

„Az én filmes utam később kezdődött, mint az Ibolyáé, mert amikor ő már dokumentumfilmeket készített, én még »pólyás« voltam. 2010-ben felvételiztem a Sapientia egyetemre, imádtam ott lenni,

A stúdió mintegy tíz reklámfilmet készített, forgatott eddig – köztük a Székelyhonét is –, és látva a munkáikat, egyre több megrendelő kéri fel őket újabb reklámfilm-készítésre. Van, aki már konkrét ötlettel érkezik a Harghita Business Centerben levő irodájukba, van, aki úgy, hogy szeretne egy reklámfilmet, de nincs elképzelése, hogy az milyen legyen. A két rendező között van egy megállapodás: mindig csak egyikük rendezi az adott filmet, megvan a projekt felelőse, a másik pedig besegít, de mindent megbeszélnek, az ötletelés, terepezés, forgatás közös munka.

A Picture Lock tagjai év végén egy bemutatkozó estet is tartanak majd, amely keretében megmutatják az eddigi munkáikat, és bepillantást nyújtanak abba a folyamatba, amely során elkészül egy reklámfilm. Úgy látják, sok embernek fogalma sincs arról, hogy mennyibe kerül egy reklámfilm, és azt gondolják, hogy két ember kimegy, letesz egy kamerát a földre, felveszi a jelenetet, és kész. De ez nem így működik. Sok munka van a szervezés mögött, komoly felszerelés és technikai tudás kell, elég komplex folyamat, hogy elkészüljön a reklámfilm – mutatnak rá.

A Székelyhon nyereményjátékát népszerűsítő film projektjét Barni vezette. A székelyhonos kollégák konkrét elképzelésekkel érkeztek a Picture Lockhoz: egyfajta „antireklámot” szerettek volna az előfizetési akciónak, azaz, hogy az olvasó „ne fizessen elő a lapra.” Barni ehhez találta ki a szituációt. „Láttam a Székelyhon székelyudvarhelyi székhelyét, nagyon vagánynak találtam. Eszembe jutott a Birdman című film, újra is néztük Ibolyával a snitteket, hogy egy kicsit kapjuk meg a film stílusát. Látható, hogy egy elég kreatív kameramozgás van benne, valahogy azt éreztük, hogy az iroda, a sztori adja azt, hogy egy hasonló stílusú reklámfilm készüljön, mint az Oscar-díjas Birdman, csak székelyudvarhelyi és reklámfilmes változatban.”

A forgatás három helyszínen zajlott, a park melletti sportpályán, a Székelyhon székhelyén, valamint az irodaépület előtt egy autóban. A reklámfilm főszereplőjének pedig Dunkler Róbertet, a székelyudvarhelyi Tomcsa Sándor Színház színészét kérték fel. „Vicces figura kellett nekünk, gondolkodtunk egy másik emberben is, de amikor elkészült a forgatókönyv, akkor őt láttuk megfelelőnek erre a szerepre. Az első próba után éreztük, hogy rendben lesz. Voltak csiszolnivalók a játékán, a kameramozgáson, a világításon stb, de úgy éreztük, hogy ő lesz a megfelelő ember. Az is jó volt, hogy ő maga is udvarhelyi, könnyebb volt az egyeztetés, leszervezés.

Mivel jól ki volt találva a forgatókönyv és a forgatás menete, nem kellett a végeredményhez sok nyersanyag. Olyan snittek voltak, amelyeket egyszer kellett felvenni, de ezek nagyon jól megkoreografált és sokszor elpróbált jelenetek voltak. „A Székelyhon reklámfilmje is egy olyan forgatás volt, ahol nem voltak feszültségek, nem volt nagy probléma. Természetesen minden forgatáson vannak kisebb gondok, de ezeket hamar megoldottuk. Ez annak is köszönhető, hogy mi is megismertük a technikát, összeszoktunk Ibolyával, a többi munkatárssal, és emiatt volt egy jó folyamata ennek az egésznek. A próbák is sokat hozzátettek, hogy ez ilyen formában el tudjon készülni. Meg voltunk elégedve ezzel a projekttel, azt éreztük, hogy beletettük azt, amit akartunk” – összegzett László Barna.