Egy estére a színpad nemcsak tánctér lett, hanem emlékezet. Testek írta történetek, közösségi szívdobbanás. A Tóth Larisa Táncstúdió évzáró előadása nem pusztán bemutató volt – élmény, üzenet, és egy generáció mozdulatba foglalt önkifejezése.
2025. június 19., 15:062025. június 19., 15:06
2025. június 19., 15:072025. június 19., 15:07
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
Egy estére a színpad nemcsak tánctér lett, hanem emlékezet. Testek írta történetek, közösségi szívdobbanás. A Tóth Larisa Táncstúdió évzáró előadása nem pusztán bemutató volt – élmény, üzenet, és egy generáció mozdulatba foglalt önkifejezése.
2025. június 19., 15:062025. június 19., 15:06
2025. június 19., 15:072025. június 19., 15:07
Izgatott anyukák, akik kislányaik első fellépésére érkzetek. Apukák, kezükben egy csokor virággal. Barátok, akik már az előadás előtt az előadásról beszélnek. Sokan idegenként érkeztek, ismerősként távoztak.
Ezen az estén nem a szépségen vagy a látványon volt a hangsúly. Sokkal inkább arról, hogy igaz legyen mindaz, amit átadnak. Hogy amit látunk, annak súlya legyen – nem a színpadtechnikában, nem a díszletben, hanem a testekben, amelyek mesélnek. Mert meséltek. A Tóth Larisa Táncstúdió tanítványai nemcsak mozdulatokat mutattak, hanem azt is, hogy kik ők. Hol tartanak, mitől félnek, miben bíznak. És hogyan nőnek fel a színpadon, egymás mellett, egymásba kapaszkodva.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A legkisebbek, alig ovis balerinák, lágy esésű tütükben léptek színre, s bár a nézőtér felé sandított kereső tekintetük még anyát és apát kutatta, amikor megszólalt a zene, mozdulatuk hirtelen biztosabb lett. A hattyúk tava klasszikus balett részlete törékeny szépséget hozott a színpadra. A kislányok precíz mozdulatai mögött órák és hetek fegyelmezett gyakorlása rejlett, s mégis, nem fegyelmezettségük, hanem finom rezdüléseik, bizonytalan, mégis tiszta jelenlétük tette őket emlékezetessé. A táncukban a balett nem dísz vagy manír volt, hanem egy ártatlan világ nyelve.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A középhaladó csoport Convergence című jazzbalett-koreográfiája már egészen más világról beszélt – testek találkozásáról és távolodásáról, kapcsolatokról, belső feszültségekről. A mozdulatok egyszerre voltak kiszámítottak és ösztönösek. A táncosok nem játszották el a kamaszkort, hanem megélték, és ezt a néző is érezte. Volt benne bizonytalanság, lázadás, és volt benne rendkívüli belső koncentráció. Az arcokon, tekintetekben ott vibrált valami nagyon személyes, valami, amit nem lehet tanítani, de amit ki lehet csalogatni. És itt ki lett.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A Summer Flow hiphopja aztán felrobbantotta a színpadot. A lendület, az energia, a ritmusban élő szabadság érzete átragadt a nézőkre is. A táncosok kamaszok, fiatal felnőttek voltak, nem egyszerűen lépéseket hajtottak végre, hanem saját testükben fedezték fel a dinamika örömét. Volt, aki mosolyogva, más dacos elszántsággal táncolt, de mind hitelesen és önazonosan. A különbségek nem zavartak, sőt: egymást erősítették. Ez nem volt tökéletes. Ez valódi volt.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A koreográfiák mögött Gábor Tóth Larisa és Nagy Katinka munkája áll – nemcsak mint koreográfusoké, hanem mint nevelőké, kísérőké, tanúk és társak azokban a folyamatokban, amelyek egy-egy mozdulat mögött rejtőznek. Egy hajlítás, egy tartás, egy tekintet mögött ott van az a hónapokon át tartó munka, amely egyszerre technikai és lelki természetű. „Látni, ahogy a gyerekek hétről hétre megnyílnak, bátrabbak lesznek. Ez a legnagyobb ajándék” – mondja Gábor Tóth Larisa. És valóban: ez az este erről az ajándékról szólt.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A Tóth Larisa Táncstúdió nemcsak egy tánciskola. Ez egy bizalmi tér, ahol a gyerekek és fiatalok mozdulatokban tanulnak meg beszélni a világról és önmagukról. Ahol nem a színpad a cél, hanem a növekedés terepe. A színpad csak tükör. De amit visszatükröz, az egy sokszínű, fejlődő, nyitott közösség képe.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A nézőtéren ülők – szülők, testvérek, barátok, kíváncsi idegenek – ennek a közösségnek néhány percre maguk is részesei lettek. Mert nem csak néztünk. Átéltünk valamit. Egy közös ritmust. Egy mozdulatba sűrített pillanatot, amit nem visz el az idő. Mert vannak táncok, amelyek nem érnek véget a színpadon. Ott maradnak bennünk. Mozdulatként. Emlékezetként. És biztos vagyok benne, hogy az ifjú táncosoknak örökre nyomot hagy ez az élmény. Anno bennem is azt hagyott.
Fotó: Hátszegi Ákos / Tóth Larisa Táncstúdió
A benti falmászás sokaknak látványos sport, valójában azonban jóval több ennél: fejlesztő és akár terápiás eszköz is lehet. A fal különböző nehézségű útvonalakat kínál, így kezdők és haladók egyaránt megtalálják benne a kihívást.
Kívül ropogós, belül szaftos és fűszeres: ez a házi tavaszi tekercs garantált siker. Frissen sütött tésztalapokba töltött, illatos húsos-káposztás raguval készül, és tökéletes választás egy hangulatos estére vagy vendégváró falatként.
Bolygónk 71 százalékát víz borítja és csupán 29 százaléka szárazföld. Ennek az óriási víztömegnek viszont csupán 3 százaléka édesvíz. Amikor megszületünk, a szervezetünk 72 százaléka szintén víz. A víz tehát az egyik legfontosabb eleme az életnek.
Egy eltűnőben lévő művészeti korszak kel új életre: az AnnART Archívum több száz performansz dokumentumát menti meg, miközben a rendszerváltás utáni szabadság és kísérletezés történetét is újraírja a köztudatban.
Nem kell keleszteni, nem kell órákat várni rá, és szinte elronthatatlan – ez a desszert garantáltan a család kedvence lesz.
„A színház, mint összművészeti forma a történetmesélésen, a látványon, a nyelven, a mozgáson, a téren keresztül képes megmutatni nekünk, milyen volt, milyen most és milyen lehetne a világunk” – írta Willem Dafoe a színházi világnapi üzenetében.
Márton Árpád festőművész életművében a kenyér vezérmotívumként jelenik meg. Ezúttal a Csíki Székely Múzeumban őrzött egyik kenyeres képét választottuk gasztrosorozatunkhoz, amely reprezentatív példája annak, ahogy a kenyér megjelenik a művészetében.
Demeter Arnold csíkszentkirályi költő Búzaköd című kötetének bemutatójára készül. A pályája kezdetén lévő alkotó számára ez egy alapkő, amihez vissza-vissza tér majd.
A vadonban sokféle izgalmas fűszernövény megterem, a zellerfélékhez tartozó podagrafüvet érdemes a tavaszi időszakban megismerni. A piros árvacsalánt gyakran mellőzzük erős illata miatt, de a növény legszebb részeit bátran felhasználhatjuk.
Burkolt jelenlétek, hideg emlékek, szakrális betontömbök: Siklódi Fruzsina Erzsébet festményei a hiány eszméjét jelenítik meg. Erős színekkel, kontrasztokkal, de mindenek előtt emlékekkel dolgozik, nosztalgiába csomagolva a felejtést.
szóljon hozzá!