A Moszkvától az Anna and the Barbies menedzseléséig: Dénes Adél

A Moszkva elsőéves koromban indult 2010-ben azzal az előzménnyel, hogy imádtunk koncertekre járni, jó zenéket hallgatni, jó filmeket nézni, és azt akartuk, hogy létrehozzunk egy olyan helyet, ahol emberek összegyűlnek, kialakul egy közösség, akiknek meg tudjuk mutatni azt a sok mindent, amit mi szeretünk. Magunk festettük ki, rendeztük be, az első félévben még a báros is én voltam. Ebből nőttük ki magunkat Erdély egyik legfontosabb koncerthelyszínévé, szóval jó kis sikersztori lett belőle. Elképesztően szabad és boldog időszaka volt az életemnek, bár nagy munka volt benne. Épp ezért rettenetesen fájt elengedni a kezét, azt hittem, nem is tudom megtenni ezt a lépést, hiszen nem is tudtam már magamat meghatározni a Moszkva nélkül, viszont azt éreztem, hogy a személyes életemben nem vagyok boldog, mert egy idő után egy adott város nem tud több lehetőséget kínálni, bennem pedig erősebb volt a kényszer és annak a vágya, hogy fejlődjek – és ez tovább mozdított ebből.

– Hogy kerültél Budapestre és a zeneipar közvetlen közelébe?
– Már a Moszkva révén sok magyarországi zenekart, menedzsert megismertem, sokat jártam ki koncertekre is. Ezek miatt lett ez a célállomás, amikor egyszer csak azt éreztem, hogy muszáj lépni, eladni mindenemet, albérletet keresni Budapesten.

Csak szakmai kapcsolataim voltak, sem rokonok, sem barátok, így egyedül kellett felállni, ami kisebb trauma az ember életében, de izgalmas dolgok sülhetnek ki belőle. Egyik barátnőm zenekarokkal foglalkozott és egy kiadónál dolgozott, így úgy volt, hogy én is ott leszek alkalmazva, végül nem jött össze, de nem is jött be annyira az a stílus, amit ők képviseltek. Aztán a Szigetnek dolgoztam, mindenféle rendezvényszervezésbe belekezdtem – egyik sem volt az igazi, elég kemény három hónapja volt az életemnek. Egyszer csak csengett a telefonom, Anna hívott, akivel egyszer futólag találkoztam a Moszkvában, hogy szüksége lenne egy kreatív emberre, aki az álmait tető alá hozza, és hogy ő látja ezt bennem, szeretne velem dolgozni – és ezzel el is indult azonnal a lavina.

– Tudtommal nem volt ez ilyen „száraz” találkozás…
– Az úgy volt, hogy volt nekem egy turkálószerű butikom a Moszkva, konkrétan a zenekarok öltözője mellett, mert Váradon is folyton keresgéltem magamat. A Köntös használt, de különleges holmikkal volt tele, amiket Anna kiszúrt, amikor ott koncerteztek. Hívtak, menjek, nyissak ki, én meg depiztem, már nem érdekelt semmi, mert másnap költöztem volna Budapestre. Csak rávettek, és amikor Anna meglátott, rögtön rákérdett, miért vagyok elkámpicsorodva így, csaknem egy pasi miatt. Elmondtam, ő meg bátorított, hogy jó lesz, izgalmak várnak rám, semmit ne féljek. Közben iszogattunk. Jövőbeni közös munkáról akkor nem esett szó.

Nyomatom egész nap reggeltől estig, éjszaka meg gondolkozom rajta. 

– Milyen viszonyban vagytok Annával?
– Nagyon jó barátnők vagyunk, napi kapcsolatban állunk, együtt szórakozunk, mindent megbeszélünk főleg éjszaka, mert akkor van időnk. Egyébként az egész csapat hierarchiától mentes, baráti viszonyban van. 

Amúgy érdekes, hogy ezen a téren az atomkemény kis csajok hódítanak, a Quimbyt, Halott pénzt is fiatal lányok menedzselik. Vannak helyzetek, amikor a két szekrény nagyságú security-s csak néz, hogy mit akar ez a rózsaszínhajú csöppség, de ha hiszel magadban, és csinálod, amit kell, nincsenek igazi gátak. Az első közös munkánk után nyilvánvalóvá vált, hogy jól tudunk együtt dolgozni, és ahogy a zenekar életében előrelendültek a dolgok, fel sem merült már ez a kérdés. 

– Milyen terveitek vannak nyárra?
– Fellépünk az összes jelentősebb fesztiválon (Sziget, Orfű, Volt, Erdélyben a Vibe), és lesz a saját Woodstockunk is, ami egy rajongótáborból akarja kinőni magát, és úgy tűnik, menni fog. Elég nagy médiakampányban vagyunk miatta. A nyarunk úgy fog tehát kinézni, hogy délben kelünk, eszünk, indulunk a koncertre, éjjel hazaérünk, lefekszünk, és másnap délben kezdődik elölről. Ősztől meg klubturnéra indulunk, be van tervezve Erdély is. Januárban pihenés, mindig akkor szoktunk, majd készülünk a húszéves évfordulóra. Anna egy nagyszabású bulit, kortárs balettel összekevert rockoperaszerű produkciót szeretne a Magyar Operában.