A Metallicától Verdiig: rockerből lett neves operaénekes Pataki Adorján

– Merthogy a hangot folyamatosan képezni, fejleszteni, karbantartani kell?
– Igen, a hang olyan, mint egy sport, ha csak a technikai részét vesszük. Mert akik száz métert futnak, azok sem először sprintelnek életükben. Ők edzenek, mi gyakorolunk, mert a hangot is formában kell tartani, nekik vannak edzőik, nekünk énektanáraink.

– Innen egyenes út vezetett a zeneakadémiára, s onnan a Kolozsvári Magyar Operába.
– Zenepedagógiára felvételiztem, másodéven átmentem ének szakra, s még az egyetem befejezése előtt már nagy szerepeket kaptam a Kolozsvári Magyar Operában. Utána fel is vettek, s kisebb szerepeket nem nagyon énekeltem, mindig nagy szerepeket kaptam.

– S hogy jött képbe a Budapesti Operaház?
– A budapesti operaházban 2011-ben léptem fel először egy Verdi-operában, s azóta folyamatosan hívnak, évente két-három produkcióban is benne vagyok. Németországban szoktam fellépni, de legközelebb Madridban lesz jelenésem.

 – Mitől különleges egy operaénekes? Vannak tulajdonságok, amelyekkel rendelkeznie kell egy operaénekes hangjának?
– Operára való énekléshez olyan adottsággal kell születni, hang meg muzikalitás kell legyen, zenei fül, de ennyi nem elég. Sok munkával is jár.

– Egy operaénes szabadidejében is operát hallgat?
– Nem csak, szabadidőmben bármilyen jó zenét meghallgatok.

– Metallicát is?
– Depeche Mode, U2, Sting mind jöhet. Számos múlt századi tenort is hallgatok, már akikkel készültek felvételek.

– Operaénekesekből van kedvence? Olyan, akit példaképnek tekint?
– Franco Corelli, Helge Rosvaenge meg Franco Bonisolli.

– Mi a véleménye a hazai és a magyarországi operáról, a színvonaláról, a népszerűségéről?
– Magyarországon nagyon beindult az opera népszerűsítése, sokat reklámozzák, sok program van, amire a közönség el tud jutni Budapestre, vidékről is buszokat szerveznek, sorozat-előadások vannak. Nálunk is népszerűsítik, a Kolozsvári Magyar Opera is turnézik, de ritkábban. Nálunk kevesebb a pénz ilyesmire.

– Mit tapasztal, milyen a közönsége az operának?
– Azt tapasztalom, hogy kezdenek a fiatalok is járni az operába, nem csak az idősek, s remélem, ez fejlődni fog.

– Hol képzeli a jövőjét? A Kolozsvári Magyar Operában vagy valamelyik külföldi operaházban?
– Szeretnék Kolozsváron maradni, de úgy, hogy külföldön is fellépjek, tapasztalatot szerezzek. Sokat számít, ha új házba megy az ember, különböző karmesterekkel, rendezőkkel készít egy új produkciót, abból sokat lehet tanulni. A tapasztalat pedig sokat számít.

– Akkor Kolozsváron megtalálta a helyét? Ott is telepedett le, családot vállalt.
– Igen, van egy Endre nevű fiam, aki nagycsoportos most, jövőtől kezdi ő is a zeneiskolát. A feleségem, aki nagyon sokat támogat engem – mert az énekeseket kell támogatni – csellista az operában. Jövöget a gyerek is az operába, bár kicsi még, végig szokta hallgatni az előadást. Az operettet azonban nem szereti, amikor van egy kicsi próza, már nem érdekli