
Harold Cohen az Aaron nevű programmal alkotott generatív képe
Fotó: Nagy Lilla
A generatív képek, zenék és alkotások képesek lesznek átvenni az ember által kreáltak szerepét? A mesterséges intelligencia veszélyt jelent a művészekre? Meg tudjuk különböztetni, hogy mi származik a művésztől és mi a mesterséges intelligenciától?
2025. április 22., 15:392025. április 22., 15:39
A mesterséges intelligencia (MI) ma már nemcsak a techszférát izgatja, hanem beköltözött a műtermekbe, stúdiókba, sőt – a viták középpontjába is. A Csíkszeredában tartott Csíki várórák előadássorozat idei záróeseményén Hátszegi Zsolt animátor gondolatébresztő előadása pontosan erre a kérdésre próbált választ keresni: mit kezdjünk a mesterséges intelligenciával a művészet világában?
Hátszegi Zsolt az előadás elején a közönséget kérdezte: arra kérte a hallgatóságot, idézze fel az első érzést, amikor először találkozott a mesterséges intelligencia kifejezéssel. Félelem? Kíváncsiság? Aggodalom? Vagy csak egy futurisztikus hóbort, ami pár éven belül eltűnik? Innen indult el Hátszegi egy izgalmas utazásra az algoritmusok és ecsetek határán.
A mesterséges intelligencia már képes élethű képeket készíteni, csak megfelelő parancsot kell írni neki
Fotó: Nagy Lilla
Felmerült az is, hogy hol kezdődik az alkotás, és ki a valódi alkotó: a fejlesztő, a promptoló felhasználó vagy a MI maga? Az előadásban előkerült egy látványos példa is: egy videóklip, amely mondhatni egy egészen új esztétikát képvisel, tele meglepetéssel, vizuális játékokkal – valahogy úgy, ahogy egy ADHD-s figyelem ugrál a fókuszpontok között.
A klip ugyanis egyértelműen, kicsit sem burkoltan tartalmaz MI által generált elemeket, emiatt olyan dolgok válnak látványilag lehetségessé, amelyek eddig nem lettek volna azok – például az épület oldalán sétálni.
És persze nem maradt el a jogi szürkezóna boncolgatása sem, vagyis a szerzői jogi viták – mint a Ghibli stúdió és a ChatGPT közötti konfliktus – éles kérdéseket vetnek fel. Kié az ötlet, ha mindenki adataiból táplálkozik a gépezet? Azt ugyanis nem szabad elfejeteni, hogy habár a MI nem felejt, nem tud önállóan gondolkodni, csak abból dolgozik, amit valaha megtanítottak neki.
Az ADHD című klip, amiben szintén MI generálta elemek jelennek meg
Fotó: Nagy Lilla
A közönségből is érkezett fontos észrevétel: lehet bármilyen látványos az MI által generált mű, ha nincs benne érzelem, lelki töltet, akkor hiányzik belőle valami nagyon emberi, mondhatjuk úgy is, hogy a hiba. A hiba ugyanis az egyik legemberibb dolog, hozzátartozik a szépérzékünkhöz is. Az előadó ezt azzal egészítette ki, hogy a mesterséges intelligencia nem tud mit kezdeni azzal a világgal, amit nem lehet fogalmakkal körülírni, a „fogalmon túli világgal”.
A végkövetkeztetés nem volt lezárása a témának, inkább inspiráló és bíztató hozzáállást nyújtott, miszerint a MI nem ellenség, hanem eszköz. Mint egy ecset. De az ecset önmagában nem fest – kell hozzá egy kéz, és még inkább: egy vízió. És ez még mindig a mi dolgunk.
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
szóljon hozzá!