A megállított idő: kis erdélyi fotográfiatörténet

A Magyar Tudós Társaság 1840. augusztus 29-ei ülésén Vállas Antal matematikus, fizikus és földrajztudós bemutatta, miként lehet képet alkotni egy ezüstözött rézlemezre fénysugarak segítségével. Ekkor készült Magyarországon először nyilvános rendezvényen dagerrotípia, ezért ünnepeljük 2003 óta a Magyar Fotóművészeti Alkotócsoport Országos Szövetsége kezdeményezésére augusztus 29-én a magyar fotográfia napját.

A jeles napot számos helyen megülik, Székelyföldön például a Gyergyószárhegyi Kulturális és Művészeti Központ meghívására a szárhegyi kultúrház Cika termében Molnár Attila fotótörténész tartott vetítéssel egybekötött előadást, valamint az Erdélyi Fotográfia Múzeumért Egyesület Hargita megyei vonatkozású fotóritkaságaiból válogatott kiállítást is meg lehetett tekinteni. Ebből az alkalomból a fotótörténészt a a fényképezés kezdeteiről kérdeztük.

Molnár Attila kiemelte: Louis-Jacques-Mandé Daguerre és Nicéphore Niépce 1839. január 7-én mutatta be a Francia Tudományos Akadémia előtt az első fotográfiai eljárást, amelyet Niépce halála után Daguerre magáról nevezett el. A szabadalmi jogokat a francia állam vásárolta meg, majd néhány hónap múlva az egész világ rendelkezésére bocsájtotta: bárki készíthetett ezek után dagerrotípiát. Magyarországon február 2-án jelent meg az új találmányról hír. Zimmermann Jakabnak köszönhetően 1840 elején megjelent a dagerrotípia műhelytitkait összefoglaló kézirat magyar fordítása, a magyar közönség július 1-jén láthatott először felvételeket egy pesti kiállításon. Augusztus 29-én pedig Vállas Antal bemutatta az eljárás folyamatát, az általa készített dagerrotípián a Duna és a Budai vár volt látható.

„A feljegyzések szerint amikor Paul Delaroche francia festő meglátta az első dagerrotípiát 1839-ben, kijelentette: mostantól a festészet halott. Mindenki portrét akart készíttetni, a festőknek nem lett munkájuk. Hogy megéljenek, lettek a festő fényképészek. Ezeket a felvételeket ki is színezték, hogy még élőbbé tegyék. Erdélybe az első dagerrotípiát 1840-ben hozta valaki Kolozsvárra, ahol valósággal csodájára jártak. 1841-ben egy olasz festőművész Kolozsvárra utazott, ekkor több dagerrotípiát is készített, ebből egy maradt fenn, a Bethlen családot ábrázolja. Több mint valószínű, hogy ekkor készültek Erdélyben az első fényképfelvételek” – magyarázta Molnár Attila.

Mint mondta, rövid időre rá megjelentek az erdélyi városokban a „szerencsecsinálók”, az utazó fotográfusok, akik gyakran az aranyművesekből, patikusokból kerültek ki. Versengtek is egymással, hogy ki ér hamarabb egy városba, a felvételekért ugyanis busás árat kellett fizetni, amelyet nem csak a találmány újdonsága hordozott, hanem mert az ezüstözött rézlemezek igencsak drágák voltak. Így csak a tehetősebbek engedhették meg maguknak, hogy megörökíttessék arcképüket az utókor számára, a fotográfusok pedig meggazdagodási lehetőséget láttak benne.

„Nagyon hosszú expozíciós időt igényelt egy dagerrotípia elkészítése. Ekkor jött be a képbe Petzval József, és elkészített egy olyan objektívet, amely jóval leredukálta az expozíciós időt. Ezzel a speciális lencsével Petzval jó tíz évvel megelőzte a korát. Minél jobban tökéletesítették az eljárást, a technikát, a labormunkát, annál inkább egyszerűsödött fénykép elkészítésének módja, és egyre többeknek vált hozzáférhetővé.”

James Clerk Maxwell 1861-ben bemutatta az első színes fotót, ugyanakkor William Fox Talbotnak kikísérletezte a negatív-pozitív eljárást is, amely a sokszorosíthatóságot segítette. 1878-ban Eadweard Muybridge elkészíti híres ló és lovasának mozgását megörökítő felvételsorozatát: megszületett az első mozgókép. De az már egy másik történet.

Időközben egyre több fényképműterem nyílt, családok vonultak be, hogy a klasszikus „családfő ül, feleség áll mellette” képeket elkészíttessék.

A közember számára viszont csak az 1850-es évek elején vált elérhetővé az új csoda, egy francia fotográfusnak, André Disdérinek köszönhetően. Ő névjegykártya méretű (5,4X9,2 cm), kartonlapra kasírozott portrékat készített, négy lencsés fényképezőgéppel, így ugyanarra a lemezre több felvételt is tudott készíteni. Rövid idő alatt nagyon népszerűek lettek az általa készített képek, műtermébe még III. Napóleon is ellátogatott. Az 1860-as években aztán a nagyobb méretű, az un. Cabinet formátumot használták – 10x13,7 cm-es képeket, aztán évtizedeken keresztül különböző méretű és formátumú fotókat készítettek.

„Aztán elérkezett az a világ, amikor az Eastman Kodak Company 1888-ban piacra dobta az első, amatőrök számára kifejlesztett gépet. Ugyanakkor megnyíltak az előhívólaborok. Így mindenki számára hozzáférhetővé vált a fényképezés. A huszadik század elején szintén a Kodak hozta forgalomba a színes filmet, a negyvenes évek végén pedig Edwin Land bemutatta a polaroid eljárást, igaz, még több mint tíz évet kellett várni, amíg el is készülhetett az első Polaroid kép. Ettől arrafelé már csak rövid idő kellett, hogy megjelenjenek az automata, majd a napjainkban használt digitális gépek” – zárta a fotózás történetéről beszélgetésünket Molnár Attila.