A Kultúrpalota mint kincsesláda

Oniga Erika művészettörténész napokig tudna mesélni a Kultúrpalotáról, nemrég el is kísértük egy ilyen túrára, amikor a Marosvásárhelyiek Világtalálkozója részvevőinek beszélt az épület titkairól.

Ferenc József megkoronázásának emlékére

Érdekes és izgalmas története van az egykori városháza és a Kultúrpalota kettősének – tudtuk meg Oniga Erikától. Azt talán legtöbben tudják, hogy a városépítő polgármester, Bernády György városvezetése alatt épült mindkettő, de azt már kevesebben, hogy miként. Bernády 1902-ben lett polgármester, és 1904-ben vetődött fel egy új városháza építésének gondolata, a régi ugyanis a főtér felső felében álló mai Divatház helyén volt, de kicsi is volt, szűk is, Bernády pedig a kor igényeinek megfelelően egy új, reprezentatív városháza építését szorgalmazta. Bár több variáns volt arra vonatkozóan, hogy hova épüljön, végül azért is került a főtér ezen részére, hogy közelebb legyen a vasútállomáshoz. Az építkezés érdekében a helyi önkormányzat egy igen jelentős telket vásárolt meg a majdani Kultúrpalota és a mai polgármesteri hivatal között, annak központi részébe tervezték a városházát, ami ma a megyei önkormányzat székhelye. A tervezett épület két oldalán két új, egymással párhuzamos utcát nyitottak: a Ferenc József és az Erzsébet királyné utcát. A városháza épületére pályázatot hirdettek, amit Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek nyertek meg, és áttervezés után lett belőle a kor ízlésének megfelelő szecessziós stílusú épület, amely végül 1906–07-ben készült el.

Félig sikerült terv

Már 1907-ben felvetődött a Kultúrpalota megépítésének gondolata is – folytatta a művészettörténész, ugyanis abban az évben negyvenedik évfordulója volt Ferenc József osztrák császár magyar királlyá koronázásának, és ebből az alkalomból támogatták, hogy vidéken művelődési házak épüljenek, amelyek ennek állítanak emléket. Ezért volt a Kultúrpalota eredeti elnevezése Ferencz József Közművelődési Ház. Komor Marcell és Jakab Dezső műépítészek tervezték ezt is, 1910-ben készültek el a végleges tervek, 1911-ben kezdődött el és 1913-ban fejeződött be az építés.

Komor és Jakab irodája sokáig ellenállt az újabb változtatásnak. Nemcsak azért, mert az építkezés már elindult és mindez statikai problémákat vetett fel, hanem azért is, mert a tervezett közművelődési ház méreteivel és homlokzatainak arányával addig összhangban állt a szomszédos városházával. A sok levelezés eredményeképpen végül mégis teljesült a polgármester akarata.

Az épület mint összművészeti alkotás

„Bernády azt akarta, hogy a Kultúrpalota a magyar képző- és iparművészet kincsesháza legyen, és

A Kultúrpalota központi részén a nagyterem helyezkedik el, amely az épület teljes belmagasságát átfogja. Két oldalán egy-egy lépcsőház vezet az emeleti helyiségekhez. Az első emeleten látható a reprezentatív kialakítású Tükörterem, fölötte a Kisterem kapott helyet, amelyet a hangversenyteremhez hasonlóan kamarakoncertek, felolvasóestek, előadások helyszínéül terveztek. A harmadik emelet a képtárnak, a zeneiskolának és a nyelviskolának adott otthont. A földszintre, ahol most az ifjúsági könyvtár van, cukrászdát terveztek.

A dombormű, amit nyolcvan évig rejtegettek

A földszinti előcsarnok maga is összművészeti alkotás, amelyben építészet és díszítőművészet, iparművészet, festészet és szobrászat külön-külön is érvényesül. Keleti hatású ez a tér a sárga mintázatú ablakokon beszűrődő és a kupolák közepén függő csillárok fénye, valamint a tér minden részének aranyos ragyogása és díszművei által, amelyek Körösfői-Kriesch Aladárnak, a budapesti Iparművészeti Iskola díszítőfestő tanárának, a gödöllői művésztelep alapítójának elképzeléseihez híven készültek.

Oniga Erika felhívta a figyelmet a hangversenyterem két oldalán található freskókra is, amelyek egyikén állítólag Bernády feleségét és kislányát is „modellezték”. Figyelemreméltó a nagyterem bejárata fölötti nagyméretű bronzrelief, amely Ferenc József császár megkoronázását ábrázolja. Az alkotást féltő módon őrizték meg az utókornak: a hatalomváltás után ugyanis, az 1920-as években a domborművet eltávolították, majd később az alkotás megmentése érdekében be akarták falaztatni, végül pedig a nagyterem színpada alá rejtették el. A műalkotás meglétéről és titkos helyéről csak egy-két személy tudott. 2005 februárjában hozták újra napvilágra az értékes domborművet, restaurálták, és azóta ismét eredeti helyén díszeleg.

Hangversenyterem mint mozi

A nyolcszáz főt befogadó hangversenyterem díszítését minden bizonnyal az építészpáros elképzelései határozták meg, akik a kor magyar nemzeti stílusának kifejezésre juttatása érdekében az erdélyi népművészetből merítették állati és növényi motívumok ihlette dekorációikat. A terem színvilágát a kárpitok bíborvörösével összhangban álló mályvaszín és a fekete bútorzatot ellenpontozó arany uralja.

A hangversenyterem mennyezetének lépcsőzetesen magasított, homorú formái kellemes kupolahatást keltenek.

Oniga Erika szerint miként most is minden igényt kielégít a Kultúrpalota, úgy Bernády György is azt szerette volna, hogy egyaránt jól érezze magát benne az értelmiségi és az alsóbb réteg, éppen ezért a magaskultúra eseményei mellett például vetítéseket is szerveztek, azaz moziztak is a nagyteremben.

A Kultúrpalota első emeletén található, rangos kivitelű Tükörterem fogadóteremnek készült, reprezentatív események helyszínéül szolgált. A jelenleg restaurálás alatt álló terem díszítésének értékes tartozéka a főhomlokzati fal nyílásainak tizenkét színes üvegfestménye, amelyek 1913-ban készültek Róth Miksa műhelyében. Középen négy ballada elevenedik meg, a bal oldali kompozíciók erdélyi életképeknek, valamint a székely népi építészetből kiemelt részleteknek vannak szentelve. A sorozat jobb szélső darabjai narratívabb jelleget öltve a székely eredetmondához kötődnek.

A második emeleten, a Tükörterem fölött elhelyezett Kistermet a kamarakoncertek, irodalmi felolvasások számára alakították ki. A kisterem sötét alapozású, gazdag és élénk piros, kék, zöld, sárga színvilágú díszítőfestését Falus Elek, a lépcsőházak és a Tükörterem falfestésével is megbízott iparművész készítette el. A főhomlokzat ablaknyílásait itt is ólomkeretes üvegfestmény díszíti. A középső kompozíció a 17. századi magyar történelem egyik legjelentősebb személyiségét, Bethlen Gábor erdélyi fejedelmet jeleníti meg tudósai körében.

Funkcióját száz év után is őrzi

Nézni-, csodálnivalót találunk mindenképp a több mint százéves szecessziós remekműben. Aki Marosvásárhelyen jár, annak nem szabad kihagynia, de a marosvásárhelyieknek is érdemes betérniük egyszer-egyszer azért, hogy közelebbről is megnézzék, amit eddig esetleg észre sem vettek. Oniga Erika művészettörténész szerint amellett, hogy az épület egy kincsesláda,

a zeneiskola helyett a Filharmónia lelt otthonra benne, a képtár annak idején 83 alkotással kezdte meg működését, jelenleg a Maros Megyei Múzeum képzőművészeti osztálya működik a helyén kb. 2500 alkotással, a könyvtár 20 ezer kötettel kezdett, ma a Maros Megyei Könyvtár ugyanott van kb. egymillió dokumentumot ápolva.