A kézdivásárhelyi fotós, aki az év természetfotóját készítette
Moldován Zsolt
Fotó: Gyergyai Botond
Moldován Zsolt kézdivásárhelyi fotográfus nyerte el Az év természetfotója 2023-ban címet a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége által 31. alkalommal meghirdetett pályázaton, amely Magyarország és a régió legnagyobb nemzeti természetfotó-versenye. A Magasugrás című alkotás a háromszéki Csernáton határában készült tavaly nyáron, és egy cserebogár után ugró kisrókát ábrázol. A civilben mezőgazdászként dolgozó fotóst az elnyert díjról, a fényképészet iránti szenvedélyéről, jelenlegi és jövőbeli projektjeiről kérdeztük.
Farkas Áron Imre
2023. november 13., 21:302023. november 13., 21:30
– Magasugrás című fotóddal a napokban elnyerted az év természetfotója díjat a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége pályázatán. Mit jelent számodra az elismerés?
– A díjátadó, illetve a kiállításmegnyitó Budapesten, a Természettudományi Múzeum kupolatermében volt november 7-én. Idén 31. alkalommal szervezte meg a naturArt Magyarország, és a régió legrangosabb természetfotó pályázatának számít. Három fődíj volt a pályázaton, az év természetfotósa, az év ifjú természetfotósa és az év természetfotója, amelyet a pályázatra beküldött, a zsűri által legjobbnak tartott alkotás érdemelte ki. Először 2017-ben került falra képem ezen a pályázaton, de az idei díjátadó mindent felülmúlt. Hatalmas elismerés számomra, nagyon erős mezőnyben sikerült megnyerni ezt a díjat.
– Amikor tavaly Csernáton határában elkészítetted az említett fotót, már akkor érezted, hogy egy különleges pillanatot sikerült megörökíteni?
– Először csak reménykedtem, hogy technikailag is jól sikerült, majd miután megnéztem az LCD-t a gépen, rögtön tudtam, hogy csodás pillanatot sikerült elkapnom. A gép keresőjében követtem a horizonton játszadozó rókakölyköt, amikor hirtelen megjelent egy cserebogár. Eleinte csak felnézett rá, majd utána feldobta magát a levegőbe, és visszapottyant a földre. Rögtön tovább is küldtem a képet 2-3 személynek, és kíváncsian vártam, hogy mutat majd nagy képernyőn. Nem csalódtam, minden a helyén volt. Sem azután, sem azelőtt nem volt alkalmam ezt a pillanatot megfigyelni.
A Magasugrás című, díjnyertes fotó.
Fotó: Moldován Zsolt
– Több rangos díjban is részesültél az elmúlt években. Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb?
– Mindegyikre lényegében. A Milvus pályázata volt az, amely által szélesebb körben felfigyeltek a kisrókára az országban, megadta a motivációt és a kezdő löketet. Utána
Minden várakozásom felülmúlta, hogy idén elnyerte az Év Természetfotója címet Magyarországon, nagyon boldog vagyok, ezt az évet nehéz lesz megismételnem. Büszke arra vagyok, hogy egy olyan pillanatot tudtam elkapni, és bemutatni, amelyet sokan cukinak, mások jól elkapottnak, egyesek pedig csodálatosnak tartanak.
Ugyanakkor a fotó révén is nagyon sok embert sikerült a szakmában megismernem, akik munkája motiváló, példaértékű számomra.
Fotó: Moldován Zsolt
– Honnan ered a fotózás iránti szenvedélyed, és miért éppen a természetfotózás keltette fel az érdeklődésedet?
– Mindig is vonzott a természet közelsége, nem tudtam a négy fal között megülni. Kisgyerekkorom óta rácsodálkozok arra a világra, amely körülvesz, így a fotózás ezen ága adta magát már a kezdetektől. Zenit géppel kezdtem, amelyet édesapámtól kaptam, a filmes éra végén, és a digitális technika megjelenése elején. Nekem ez jelenti a fotózás legizgalmasabb, legsokszínűbb formáját, egy olyan világot, amelyben mindig történik valami, rengeteg akció, pillanat szalad el a szemünk előtt.
Egy kép akkor, és attól lesz jó, hogy elmesél egy történetet, üzenetet közöl a nézővel, technikailag tökéletes, meghatározó pillanatot, újszerű látásmódot mutat be. Nem egyszerű ezeket a karakterisztikákat egy fotóba sűríteni.
– Mezőgazdászként sok időt töltesz a természetben, így biztosan van alkalmad megfigyelni a minket körülvevő világ csodáit. Munka közben is ott lapul nálad a fényképezőgép, arra az esetre, ha valami különlegeset látsz, vagy a fotózást csak a szabadidőben űzöd?
– Nagyrészt nálam van a fényképezőgép, meg a drón is. Igen, rengeteg érdekes pillanatot láttam már, de sajnos nem tudtam megörökíteni, mivel nem voltam rákészülve. Ha valami nagyon különleges történik, szinte biztos, hogy nem készül róla kép, ezért is mondják, hogy a jó fotó először fejben születik meg, majd utána jön a keményebb dió, a kivitelezés. Ki kell ismerni az adott faj viselkedési szokásait, rengeteg időt kell rá szánni egy jó kép elkészítéséhez.
Az Árnyékok című fotó drónnal készült
Fotó: Moldován Zsolt
– Fényképezőgép mellett drónnal is fotózol. Miben más a légi fotózás, és hogyan egészíti ki egymást a kettő?
– A drón kamerájával nézve egy teljesen más világ tárul a szemünk elé, absztrakt formának tűnnek a megszokott tájelemek felülnézetből. Szeretek nagyon drónnal fotózni, nagyon izgalmas témák adódnak sokszor. Medvéket csíptem el sárga repcetáblában, amelyeket a földről nem tudtam volna, ugyanis eltakarta őket a magas repcevirág.
– Van „álomtémád”, amit még nem sikerült lencsevégre kapni, de nagyon szeretnél?
– Persze, a hiúz. Nagy kedvencem, de végtelenül nehéz látni is, nemhogy lefotózni. Egyelőre csak álom, de remélem nem csak az marad.
– Az őszi-téli időszakban mit szeretsz leginkább fotózni? Milyen projekteken dolgozol jelenleg és mit tervezel a következő időszakban?
– Nincs olyan téma, amit most kiemelnék ezekből az évszakokból, nagyon fotogén mindkét évszak. Szeretném egyedi módon bemutatni az ember-medve kapcsolatot, érdekes témának tartom.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
Az elveszett üvegszem
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Az elveszett üvegszem
Amikor a libák elárulták Mártont
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
Amikor a libák elárulták Mártont
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
A kékülő tinóruk nyomában
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
A kékülő tinóruk nyomában
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Nem mindenkiből válik költő, aki jó verseket tud írni – mondja Farkas Wellmann Endre Babérkoszorú-díjas szerző. Szőcs Géza pedig költő – mester, barát, főnök is a szemében. Az öt éve elhunyt Szőcs Gézával ma is napi „kapcsolatban vannak”.
A régi pakliból a kőr királyt – Szőcs Gézára emlékezünk
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!