A kézdivásárhelyi fotós, aki az év természetfotóját készítette
Moldován Zsolt
Fotó: Gyergyai Botond
Moldován Zsolt kézdivásárhelyi fotográfus nyerte el Az év természetfotója 2023-ban címet a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége által 31. alkalommal meghirdetett pályázaton, amely Magyarország és a régió legnagyobb nemzeti természetfotó-versenye. A Magasugrás című alkotás a háromszéki Csernáton határában készült tavaly nyáron, és egy cserebogár után ugró kisrókát ábrázol. A civilben mezőgazdászként dolgozó fotóst az elnyert díjról, a fényképészet iránti szenvedélyéről, jelenlegi és jövőbeli projektjeiről kérdeztük.
Farkas Áron Imre
2023. november 13., 21:302023. november 13., 21:30
– Magasugrás című fotóddal a napokban elnyerted az év természetfotója díjat a naturArt – Magyar Természetfotósok Szövetsége pályázatán. Mit jelent számodra az elismerés?
– A díjátadó, illetve a kiállításmegnyitó Budapesten, a Természettudományi Múzeum kupolatermében volt november 7-én. Idén 31. alkalommal szervezte meg a naturArt Magyarország, és a régió legrangosabb természetfotó pályázatának számít. Három fődíj volt a pályázaton, az év természetfotósa, az év ifjú természetfotósa és az év természetfotója, amelyet a pályázatra beküldött, a zsűri által legjobbnak tartott alkotás érdemelte ki. Először 2017-ben került falra képem ezen a pályázaton, de az idei díjátadó mindent felülmúlt. Hatalmas elismerés számomra, nagyon erős mezőnyben sikerült megnyerni ezt a díjat.
– Amikor tavaly Csernáton határában elkészítetted az említett fotót, már akkor érezted, hogy egy különleges pillanatot sikerült megörökíteni?
– Először csak reménykedtem, hogy technikailag is jól sikerült, majd miután megnéztem az LCD-t a gépen, rögtön tudtam, hogy csodás pillanatot sikerült elkapnom. A gép keresőjében követtem a horizonton játszadozó rókakölyköt, amikor hirtelen megjelent egy cserebogár. Eleinte csak felnézett rá, majd utána feldobta magát a levegőbe, és visszapottyant a földre. Rögtön tovább is küldtem a képet 2-3 személynek, és kíváncsian vártam, hogy mutat majd nagy képernyőn. Nem csalódtam, minden a helyén volt. Sem azután, sem azelőtt nem volt alkalmam ezt a pillanatot megfigyelni.
A Magasugrás című, díjnyertes fotó.
Fotó: Moldován Zsolt
– Több rangos díjban is részesültél az elmúlt években. Melyikre vagy ezek közül a legbüszkébb?
– Mindegyikre lényegében. A Milvus pályázata volt az, amely által szélesebb körben felfigyeltek a kisrókára az országban, megadta a motivációt és a kezdő löketet. Utána
Minden várakozásom felülmúlta, hogy idén elnyerte az Év Természetfotója címet Magyarországon, nagyon boldog vagyok, ezt az évet nehéz lesz megismételnem. Büszke arra vagyok, hogy egy olyan pillanatot tudtam elkapni, és bemutatni, amelyet sokan cukinak, mások jól elkapottnak, egyesek pedig csodálatosnak tartanak.
Ugyanakkor a fotó révén is nagyon sok embert sikerült a szakmában megismernem, akik munkája motiváló, példaértékű számomra.
Fotó: Moldován Zsolt
– Honnan ered a fotózás iránti szenvedélyed, és miért éppen a természetfotózás keltette fel az érdeklődésedet?
– Mindig is vonzott a természet közelsége, nem tudtam a négy fal között megülni. Kisgyerekkorom óta rácsodálkozok arra a világra, amely körülvesz, így a fotózás ezen ága adta magát már a kezdetektől. Zenit géppel kezdtem, amelyet édesapámtól kaptam, a filmes éra végén, és a digitális technika megjelenése elején. Nekem ez jelenti a fotózás legizgalmasabb, legsokszínűbb formáját, egy olyan világot, amelyben mindig történik valami, rengeteg akció, pillanat szalad el a szemünk előtt.
Egy kép akkor, és attól lesz jó, hogy elmesél egy történetet, üzenetet közöl a nézővel, technikailag tökéletes, meghatározó pillanatot, újszerű látásmódot mutat be. Nem egyszerű ezeket a karakterisztikákat egy fotóba sűríteni.
– Mezőgazdászként sok időt töltesz a természetben, így biztosan van alkalmad megfigyelni a minket körülvevő világ csodáit. Munka közben is ott lapul nálad a fényképezőgép, arra az esetre, ha valami különlegeset látsz, vagy a fotózást csak a szabadidőben űzöd?
– Nagyrészt nálam van a fényképezőgép, meg a drón is. Igen, rengeteg érdekes pillanatot láttam már, de sajnos nem tudtam megörökíteni, mivel nem voltam rákészülve. Ha valami nagyon különleges történik, szinte biztos, hogy nem készül róla kép, ezért is mondják, hogy a jó fotó először fejben születik meg, majd utána jön a keményebb dió, a kivitelezés. Ki kell ismerni az adott faj viselkedési szokásait, rengeteg időt kell rá szánni egy jó kép elkészítéséhez.
Az Árnyékok című fotó drónnal készült
Fotó: Moldován Zsolt
– Fényképezőgép mellett drónnal is fotózol. Miben más a légi fotózás, és hogyan egészíti ki egymást a kettő?
– A drón kamerájával nézve egy teljesen más világ tárul a szemünk elé, absztrakt formának tűnnek a megszokott tájelemek felülnézetből. Szeretek nagyon drónnal fotózni, nagyon izgalmas témák adódnak sokszor. Medvéket csíptem el sárga repcetáblában, amelyeket a földről nem tudtam volna, ugyanis eltakarta őket a magas repcevirág.
– Van „álomtémád”, amit még nem sikerült lencsevégre kapni, de nagyon szeretnél?
– Persze, a hiúz. Nagy kedvencem, de végtelenül nehéz látni is, nemhogy lefotózni. Egyelőre csak álom, de remélem nem csak az marad.
– Az őszi-téli időszakban mit szeretsz leginkább fotózni? Milyen projekteken dolgozol jelenleg és mit tervezel a következő időszakban?
– Nincs olyan téma, amit most kiemelnék ezekből az évszakokból, nagyon fotogén mindkét évszak. Szeretném egyedi módon bemutatni az ember-medve kapcsolatot, érdekes témának tartom.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
A karácsonyi bőséges menük után jól esik egy kis húsmentes frissesség. Ez a napi étrend könnyed, mégis tápláló fogásokkal segít tehermentesíteni a szervezetet, miközben ízekben és tápanyagokban továbbra sem kell hiányt szenvednünk.
Az ünnep után húsmentes felfrissülés
Balázs K. Attila: (zsákutca 51)
Bajor lencsés káposzta
Ha szeretjük a savanyú káposztából készült fogásokat, ez is nagy kedvencünk lesz. Köretként és egytálételként is kiváló.
Bajor lencsés káposzta
Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
A gyulai Százéves Cukrászda korábban is megkerülhetetlen pontja volt a viharsarki városnak, az idén elnyert Magyarország Tortája cím pedig csak még több vendéget vonz az 1840 óta működő létesítménybe.
Egyszerre múzeum és élő műhely: a Százéves Cukrászda
Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
A Long Story Short nem akar szerethető lenni, inkább marad „igazi”. Raphael Bob-Waksberg új animációja a gyászt, a családi múltat és a zsidó identitást nem lineáris időben, hanem érzelmi pontossággal rendezi egymás mellé.
Ünnepek között élni – a Long Story Short anatómiája
Péter Beáta: Jobb napok
Hatalmas könyvespolcot hozott az angyal, volt is nagy öröm, ujjongtak az írók, költők, kutatók, illusztrátorok és szerkesztők.
Péter Beáta: Jobb napok
Mézes-mustáros szűzpecsenye
Az alábbi elkészítési mód szerint a szűzpecsenye kívül finoman pirult, belül pedig szaftos és omlós lesz.
Mézes-mustáros szűzpecsenye
Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
A téli időszak lelassuló tétlensége sokunk számára kellemetlen, és nehezen tudunk alábbhagyni az év közbeni megszokott tempóból. A természet télen sem alszik, csak lelassul és regenerálódik. Érdemes a természet példája mentén nekünk is tanulni ebből.
Mit tanít nekünk a természet a karácsonyi időszakban?
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Erdélyben a karácsony a hiány éveiben is megmaradt ünnepnek. Anyák és nagymamák emlékein keresztül idézzük fel azt az időt, amikor az egyszerűség természetes rend volt.
Dió, alma, csoda – a karácsony egyszerűsége
Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Egy sóhajtás itt, egy mosoly ott, egy csendes beszélgetés, egy ima, várakozás a hozzátartozókra, a gyógyszer hatására – türelemmel, belenyugvással, megbékéléssel. S bár lehet, hogy szomorúsággal, de mégis a gyógyulásba vetett hittel.
Remény és gyógyulás: karácsony a kórházban
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!