A húsvéti hímes tojás egy ősi tudás lenyomata
Fotó: Magyari Lukács
A húsvéti tojás nem pusztán egy díszített tárgy, hanem egy ősi tudás lenyomata – titkos jelek, archaikus formák, a világ teremtett rendjének kézzel írott emlékezete. Minden egyes vonal és szín egy letűnt kor szellemiségét idézi, ahol a szépség nem öncél, hanem szakrális jelentéshordozó. Ebbe a mélységbe vezet minket Fehér Gizella Mária gyergyócsomafalvi népi iparművész. Beszélgetésünk során vele együtt keressük a választ: mit mesélnek a húsvéti tojások az életről, a világ különös rendjéről.
Ilyés Krisztinka
2025. április 18., 17:512025. április 18., 17:51
2025. április 19., 18:032025. április 19., 18:03
Aligha létezik kultúra vagy hagyomány, amelyet ne érintett volna meg a tojás formai tökéletessége és misztikus jelentéstartalma. Ősidők óta a tojás nem csupán táplálék, hanem az élet titkának zárt, mégis áttetsző szimbóluma: látszólag mozdulatlan, ám belsejében a lét lüktetése érlelődik. Egyetlen forma sem idézi meg ennyire érzékletesen a kozmikus kezdet pillanatát – a tökéletes gömb születésének feszültségét, a semmiből fakadó mindenséget.
Jelképpé magasztosul minden kezdet és újrakezdés, minden újjászületés és megújulás, legyen az testi vagy lelki értelemben vett átváltozás. Mint az élet eszenciáját őrző forma, a termékenység és az isteni rend képmása, a tojás nemcsak a világ mitikus genezisének modellje, hanem a transzcendens átlényegülés képe is.
– jegyzi meg Kisné Portik Irén Az őstojástól húsvétig című könyvében.
Fotó: Magyari Lukács
Ezekkel a gondolatokkal indítottuk beszélgetésünket a gyergyócsomafalvi Fehér Gizella Mária népi iparművésszel, akinek teljes életét – háza minden szegletét és mindennapjait – áthatja a húsvéti tojásírás azon hangulata, amely egyrészt az alkotás csendes rítusához, másrészt viszont az ősi tojásírás hagyományához köthető.
Fotó: Magyari Lukács
Igaz ugyan, hogy a gyergyócsomafalvi tojásírás a motívumokról, a viaszról és leginkább a piros festékről szól, de a húsvéti tojások történetével egy női hagyomány (íratlan) átadását is megismerhetjük, amely a kéz emlékezetét és az életet átszövő örökséget is magában hordozza. Gizi nénit édesanyja, őt pedig a nagynénje, Anna néni tanította meg a tojásírás művészetére. Ő volt az, akitől ez a tudás nemzedékről nemzedékre továbbadódott. Anna néni Gyimesben tanulta meg a tojásírás fortélyait: a kesice készítését, a viasz melegítésének idejét, a minták jelentéseit.
Ezek a falusi tojásmotívumok nem hivalkodóak: egyszerű, kevéssé díszített, szinte szerény, ám annál tisztább hagyományból táplálkoznak.
Fotó: Magyari Lukács
A tojásírás családi és közösségi eseménnyé vált – a gyermekek a felnőttek köré gyűltek, lesték, hogyan készül a viasz, hogyan kerülnek a jelek a tojáshéjra. A festés is rituálé volt: nem lehetett forró a festőlé, mert az elrontotta volna a munkát.
A tojásíró mesterség lassan átalakult felelősséggé is. Egyre többen keresték fel a házukat, kosártojással a kezükben, kérve, hogy húsvétra írják meg számukra. Gizi néni édesanyja már alig győzte a kéréseket, így lánya is egyre aktívabb szerepet vállalt a munkafolyamatban. Amikor Gizi néni férjhez ment, és más alkotókkal, többek között Kisné Portik Irénnel is kapcsolatba került, a tojásírás közösségi hagyománnyá szélesedett. Együtt kutatták fel azokat az asszonyokat, akik még emlékeztek az eredetre, és így egyfajta mozaikként állt újra össze a helyi, népi kulturális tudás.
Fotó: Magyari Lukács
Gizi néni tizennégy éven át tevékenykedett a szárhegyi Szépteremtő Kaláka táborban, ahol a magyarországi és erdélyi tojásírók tanultak egymástól. Emellett Gyergyószentmiklóson is éveken át szervezték meg Kisné Portik Irénnel, Bartis Erzsikével, és a néhai Kiss Dénessel a húsvét előtti tojásíró eseményeket, ahol több mint ötszáz gyerek is megfordult egyetlen szezon alatt.
– mesélte a gyergyócsomafalvi népi iparművész.
Sokáig és sokan biztatták, mire beadta munkáit zsűrizésre a magyarországi Hagyományok Házához – hosszas folyamat után pedig elnyerte a népi iparművész címet. Ezzel hivatalos elismerést nyert az, ami már rég belül, szívből, a közösségből fakadt: az írott tojás hagyománya, amely az emlékezés, az élet rendjének kézzel írt kódja.
Fotó: Magyari Lukács
De hogyan is készül egy írott tojás?
„Az első lépés a tojás előkészítése, amit szobahőmérsékleten kell végezni. A tojásokat alaposan megmossuk mosogatószeres vízben, majd lassan megfőzzük őket, és hagyjuk, hogy langyos vízben pihenjenek, amíg elkezdjük a munkát. Ezután következik az írás fázisa, amely a viasz melegítésével kezdődik. A viasz hőmérséklete kulcsfontosságú, hiszen, ha túl forró, pacázik, ha túl hideg, akkor nem dolgozik megfelelően a kesicénk. A megfelelő hőmérséklet biztosításához külön figyelmet kell fordítani, hogy az edényben lévő viasz egyenletesen melegedjen” – avatott be a tojásírás munkafolyamatába Gizi néni.
A festék nem lehet túl forró, és ügyelni kell arra is, hogy a tojásokat ne tegyük túl hamar bele, különben a viasz leolvad róla. A festés egy olyan fázis, ami nemcsak a színt, hanem a mintákat is megőrzi a tojásokon. Ezek a minták szimbolizálják a családi örökséget és a helyi hagyományokat. A festés után a viaszt is eltávolítjuk, majd mehet is a húsvéti kosarunkba, vagy a megszentelt barkára.
Fotó: Magyari Lukács
„A tojásírás során a legnagyobb öröm számomra, hogy nemcsak én, hanem a családtagjaim is részesévé váltak ennek a hagyománynak. A gyermekeim, unokáim és a rokonok mind megtanulták a tojásírás művészetét, és örömmel folytatják azt a hagyományt, amely évtizedekkel ezelőtt kezdődött. Még a legkisebbek is élvezik, amikor bejönnek a házba, és megérzik a friss viasz illatát, már tudják, hogy ismét elérkezett a tojásírás ideje. A legnagyobb boldogság számomra, hogy látom, a családom is egyre inkább elmélyül a tojásírás mesterségében” – fogalmazott a tojásíró.
CsíkszékEzek is érdekelhetik
A rovat további cikkei
Kék a kökény, recece...
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
Kék a kökény, recece...
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
A pontok mögött: vonalak, testek, gondolatok
Az elveszett üvegszem
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Az elveszett üvegszem
Amikor a libák elárulták Mártont
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
Amikor a libák elárulták Mártont
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
Nemcsak bemutatkozás, hanem találkozás is – közeleg a 24. Csángó Napok
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Zöldségek, gyümölcsök tartósítása: a fermentálás csodálatos világa
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
A tengerész katona az ablakban – Hetven éve ugyanaz a gyűrű csillog Kézdikőváron
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
Múzeumi sztorik: a madéfalvi Zöld család és „halhatatlan nevű és emlékezetű fia”
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
Egyszerű, hétköznapi ebéd, de a köret újdonság lehet. Az édesburgonya édeskés ízét nem mindenki szereti, de aki igen, annak nagy kedvencévé válhat ez a fogás.
Babérleveles sertésszelet édesburgonya-pürével
A kékülő tinóruk nyomában
A tinóruk világa sokszor feledésbe merül, hiszen a legtöbb gombász szemében csak a vargányák számítanak értékes zsákmánynak. A vargányák is a tinóruk közé tartoznak, de vannak olyan tinóru gombáink is, amelyek nem vargányák.
A kékülő tinóruk nyomában
Látogatottsági adatokMédiatér
Médiatér alkalmazás
Rádió GaGa alkalmazás
Minden jog fenntartva!
szóljon hozzá!