A Harry Potter világában játszódó videójátékot egyszerre lehet imádni és gyűlölni

Érthető, hogy izgalmat váltott ki a Harry Potter-rajongók és a gamerek keresztmetszetében a Hogwarts Legacy bejelentése 2020 szeptemberében, ugyanis a varázsvilág-franchise az éppen bedőlő filmes univerzuma (a Legendás állatok filmek harmadik részének kritikai és nézői földbeállása miatt) mellett mindeddig nélkülözte a jó Harry Potteres videójátékokat.

Készültek már videójátékok a Harry Potter-filmek alapján az elmúlt húsz évben, azonban ezek nem voltak minőségiek, emiatt hamar el is sikkadtak a piacon, és csak a keményvonalas rajongók játszottak velük.

Mém lett tehát a Playstation 1-en futó Harry Potter-játék Hagridjából, de több más, a játékból kiemelt képkockával is lehet érzékeltetni, hogy hol tartott még a grafikai megjelenítés 2001-ben, és hová jutottunk 2023-ra, ahogy azt az alábbi képen is láthatjuk:

Az Avalanche Softvare-nél készülő Hogwarts Legacy tehát egy olyan ígéret volt úgy a játékipar, mint a varázsvilág rajongói számára, ami

Egy teljesen bejárható Roxfortot és a környékét ígérte, ahol egy varázslótanonc bőrébe bújva varázsolhatunk, és élhetjük ki mindazt, amit eddig csak passzívan tehettünk a könyveknek és a belőlük készült filmeknek köszönhetően. Azt ígérte, hogy

És ez az ígéret 2021 helyett végül kisebb-nagyobb kompromisszumokkal, de teljesült végre.

Nem könnyű a rendkívül telített játékpiacon manapság olyasmivel előrukkolni, amihez hasonló már nem készült korábban. Nyílt világú akció-rpg-ből, extra nehézségű soulslike-kalandokból, belső- és külső nézetes shooterekből, történetorientált horrorból, túlélőjátékból és ingyenesen játszható live-service multiplayerekből annyi van már, hogy

korábban írtuk

„Két órát lovaglok, s lelövök két baglyot” – avagy miért ilyen népszerű még mindig a Red Dead Redemption 2?

Fiatal felnőttek, de akár családapák esti kikapcsolódásaként is szolgál egy, már négy éve megjelent, de azóta is töretlen népszerűségnek örvendő nyílt világú, sztoriorientált játék. A Red Dead Redemption 2-őt az elmúlt években sokan fedezték fel.

Az éppen reneszánszát élő Red Dead Redemption II azzal talált be a játékosoknál, hogy egy élő és majdhogynem lélegző világot kínál, amiben a játékos a saját kénye-kedve szerint járhatja be iparosodás küszöbén álló vadnyugatot, és csinálhatja mindazt, amit az akkori törvényenkívüliek csináltak. A nemrégiben nextgen frissítést kapó Witcher III-ban és a legújabb Assassin's Creedekben pedig kardos, lándzsás középkori hősökként kaszabolhatjuk a ránk törő szörnyeket vagy ellenségeket, a Cyperpunk 2077-ben pedig a jövő városában, félig robotként, félig emberként létezhetünk annak minden kihívásával együtt, a Horizon-franchise két játékában pedig az ennél is távoli jövőben vadászhatjuk le az önálló életre kelt robotszörnyeket.

korábban írtuk

Horizon: Forbidden West – a leggyönyörűbb nyílt világú játék, ami eddig készült

Gyönyörű világú, elképesztő grafikai teljesítményű videójáték lett a Sony legújabb exkluzívja, a Horizon: Forbidden West. Az elképzelt távoli jövőben játszódó alkotásban minden benne van, amit csak egy gamer kívánhat manapság. Kritika.

Azonban mindeddig nem volt arra lehetőségünk, hogy a Harry Potter világában, varázslóként, varázspálcával a kezünkben üthessük el az időt, egészen mostanáig. A franchise jogait birtokló Warnernél ugyanis a J. K. Rowling által teremtett világ újabb kiaknázási lehetőségeként arra gondoltak, hogy ideje egy ilyen játékot készíteni,

A stúdió korábban nem készített sem nyílt világú, sem pedig nagyköltségvetésű (AAA) játékot, de a többször is halasztott, végül pedig a február 10-én megjelent Hogwarts Legacy minden kétséget eloszlatott afelől, hogy túl nagy falat lett volna nekik ennek a projektnek a kivitelezése.

A Hogwarts Legacy azonban nem egy tökéletes játék, megvannak a gyerekbetegségei és hibái, emellett a nyílt világú kalandokkal és a Ubisoft játékaival telítődött gamerek számára egy idő után kifejezetten idegesítővé is válhat a produktum, ahogy történt az az én esetemben is.

A Hogwarts Legacy az 1800-as évek végén játszódik, tehát a világon és Roxforton és néhány karakteren kívül semmiféle direkt kapcsolódási pontja nincs a Harry Potter-történetfolyamhoz, ugyanis nem a közvetlen előzménye annak. Sokan ugyanakkor a játék megjelenése előtt bojkottot hirdettek az időközben transzfób kijlenetései miatt a liberális közösségekben páriává vált írónő, J. K. Rowling megnyilvánulásai miatt, ami eleve hülyeség volt, hiszen

A jogok a Warnernél vannak, nyilván a bevételből részesedést kap, de nem kérték ki a tanácsait, nem vonták be a projektbe, a Hogwarts Legacy tehát teljesen nélküle készült, és gyakorlatilag

A bojkott egyébként nem bizonyult eredményesnek, hiszen a játékból a megjelenése után 12 millió példányt adtak el, ami 850 millió dollárt hozott a Warner konyhájára, és ami miatt

Ebben egy általunk elnevezett és testreszabott ötödéves varázslót irányíthatunk, aki most kezdi el tanulmányait Roxfortban, és aki egyfajta Harry Potterként aposztrofálható, hiszen mindenki különleges jövevényként kezeli őt (érthető módon, hiszen ő, vagyis mi vagyunk ennek a főszereplői), és

Ez is volt a Hogwarts Legacy célja, ahogy a bejelentő előzetesben is promózták: „live the unwritten”, vagyis „írd meg a megíratlant”.

A történet maga nem rossz, és minden elemében illeszkedik a varázsvilág általunk eddig ismert történéseibe, a hangsúly azonban itt a körülöttünk létező, izgő-mozgó, élettel teli világ bemutatásán van, vagyis azon, hogy

Na de a játék…

A játék, aminek egy időben három megjelenési dátuma volt (régi generációs konzolokra még nem jelent meg, sőt nemrég tolták el a megjelenést Playstation 4-en és Xbox One konzolokon április 4-re, Nintendo Switch-en pedig június 25-től lehet portolni) nem mondhatni, hogy egy újgenerációs élmény. Persze nagyon ott van látványban, és a részletek kidolgozottságában, de

Ezt leszámítva azonban egy tényleg nagyon részletes és komplex, masszív, nyílt világú játék, ami annyira nagy, hogy időnként másodperceket kell várni az ajtókon túli, kültéri textúrák betöltésére.

Mint már írtuk, a játékban bejárható a Roxfort varázslóiskola és annak rendkívül széles környéke. Egy tennivalókkal megrakott gazdag térkép tárul elénk a Hogwarts Legacy első két óráját követően, aminek látszólag sosem lehet a végére érni, és

Ez azonban amellett, hogy a játék hatalmas fegyverténye, egyben a legnagyobb hátránya is, hiszen a beleölt (sokszor már kínkeservesen farmolós) 50 játékóra után azt kell mondanom, hogy

A kivitelezés ugyanaz: rakjuk meg egy csomó – egy idő után már unalomig ismétlődő – tartalommal, mellékküldetéssel, feladattal, és elfoglaltsággal a hatalmas játszóteret, és ezt adagoljuk úgy, hogy ne lehessen különválasztani a fő sztoritól, hanem egy bizonyos részét teljesíteni kelljen a történetben való előrehaladáshoz. Kiadói szempontból természetesen ez a legjobb játékoskiszolgáló taktika, de a sokadik, ugyanerre a kaptafára épülő nyílt világú kalandnál egyre jobban kilóg a lóláb, hogy

Egyszerűen nehezemre esett elfogadni a hosszú bevezető után, hogy a fő sztoriban (amire koncentrálni szerettem volna) csak úgy tudok haladni, ha közben látszólag mellékes megbízásokat kell teljesítenem, mint például azt, hogy

Persze, a játékmenet szempontjából megvolt mindezeknek a feladatoknak a funkciója, hiszen így lehetett megtanulni a legtöbb varázslatot a játékban rendelkezésünkre álló 27 közül, ugyanakkor

Igen ám, de én nem egy Harry Potter Sims-re, hanem egy Harry Potter akció-kalandjátékra adtam a pénzem, és nem azért fizettem ki a teljes árat a játékra a megjelenés napján, hogy

Ugyanilyen időigényes feladat volt a zárak kinyitása, amikhez mindig egy kis puzzle társult, és ezzel sem lehetett minden ajtót, lakatot, zárat feltörni, hacsak nem szedtünk össze egy csomó, éjszaka felszedhető világító szobrocskát, hogy a zárfeltörő varázslat újabb szintjeit is kioldhassuk...

Harry Potter-rajongók számára még az is csábító „ígéret” volt, hogy valamelyik iskolai házba sorol be minket a játék a döntéseink alapján. A Teszlek Süveg általi elosztási ceremónia csalódás volt, hiszen négy válaszlehetőség valamelyike alapján (amelyekről egyébként ordított, hogy melyik házhoz nyitják meg az utat) sorolt be minket a Griffendélbe, Hugrabugba, Hollóhátba vagy a Mardekárba, de

Az, hogy melyik házba kerültünk, a játékmenet szempontjából nem volt túl nagy jelentősége azon túl, hogy csak a házunk klubhelyiségébe tudtunk belépni, és a küldetést adó iskolatársainkat is különböző sorrendben oldhattuk fel. A klubhelyiségek szépen berendezettek, de egyébként üresek, mivel passzív NPC-kkel vannak megtöltve, és az előrehaladáshoz szükséges megbízások elvállalásán kívül semmi mást nem lehet itt csinálni,

Ha a Hollóhátba kerülünk, akkor kapunk egy bónusz-küldetést is, amit a többi ház diákjaként nem tudunk kioldani, de a főbenjáró átkokat (Imperio, Crucio, Adava Kedavra) griffendélesként is megtanulhattuk, nem csak az egyébként sötét varázslókat kitermelő mardekárosok kiváltsága volt, emellett

Lehettünk persze bunkók is a küldetések során, például azzal, hogy az általunk felkutatott varázstárgyat nem adtuk vissza a tulajdonosának, hanem megtartottuk, ennek azonban

Kinyírhattunk egy komplett goblin-helyőrséget tűzzel, vassal és főbenjáró átkokkal, az iskolatársaink és tanáraink ugyanolyan nyájasan és kedvesen kezeltek minket, mintha földön járó angyalok lennénk, tehát

Az iskola egyébként kínosan safe-space volt, ahol azért voltak olyan iskolatársaink, akiket időnként bántottak vagy kiközösítettek a többiek, de ezeknek sem volt különösebb jelentőségük, csupán ott voltak a változatosság kedvéért, hogy élőbbnek tűnjön a játéktér.

Emellett ami idegesítően átgondolatlan és rossz, az a ládák kinyitásáért járó jutalmak rendszere volt.

A játék jutalmazási rendszere tehát a legtöbbször teljesen hasznavehetetlen volt, így sokszor a ládákat sem érte meg kinyitni, hiszen a legjobban kinéző kozmetikai elemeket eleve valamilyen kihívás teljesítése során ki lehetett oldani, ugyanakkor

És akkor a kihívások…

Számos kihívás is van a játékban, amiknek teljesítése után kozmetikai elemeket kaptunk, ugyanakkor

Ahhoz pedig, hogy a legjobb kozmetikai elemeket oldhassuk ki, meg kell ölnünk egy adott ellenségtípusból először tízet, majd ötvenet, majd százat… És amikor már a harmadik fokozatnál tartunk, és látjuk, hogy

És akkor még a pályán elhelyezett 92 Merlin-próbáról és hasonló, kihívásokról nem is beszéltem, amikből az összes teljesítése már nem éri meg a kioldásukért járó jutalmat.

A másik negatívum, hogy a rendelkezésünkre álló 27 varázslat közül egy kiosztásban csak négyet használhatunk, igaz, hogy később majd újabb varázslat-tárolóhelyeket oldhatunk ki képességpontokért cserébe, viszont

A legtöbb harci varázslat alaphelyzetben keveset sebez, különböző kombókban azonban nagyon hasznos, az intenzív harcok során azonban a legidegesítőbb, ha közben váltogatnunk kell a varázslatok között, mert a betárazott négy, vagy nyolc között nincs éppen az, amire a legjobban szükségünk van.

Akinek bejönnek a modernkori, farmolós Assassins's Creed játékok és a repetitív nyílt világú kalandok, azoknak a Hogwarts Legacy is tetszeni fog, ha pedig még Harry Potter-rajongó is az illető, akkor hatványozottan. Az tény, hogy számos kihívást és feladatot kínál a játék, de

A Harry Potter-rajongók számára, akik még a videójátékokat is szeretik, telitalálat ez a játék, hiszen itt az eddigi legintenzívebben, leginteraktívabb módon lehet hosszú órákra elmerülni a varázsvilágban.

Ha egy kicsit feszesebbre szabták volna, akkor egész jó játék lehetne, de így

Remélhetőleg a folytatás (merthogy az anyagi siker függvényében biztosak lehetünk, hogy elkészül a jövőben) már levetkőzi az első rész gyerekbetegségeit, és feszesebbre szabva, sokkal varázslatosabb lesz, mint az első Hogwarts Legacy-játék.