
Berecz András Szívverés a magasban című kiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
A harang hangja örömben és bánatban, háborúban és békében, imára és emlékezésre hív. Berecz András fotókiállítása ezeknek az időtlen hangoknak állít emléket – és rajtuk keresztül a magyar nemzet láthatatlan, mégis élő kötelékeinek.
2025. június 02., 13:592025. június 02., 13:59
A csend fölött megszólaló hang
Mi történik majd akkor, amikor a népmesék szavakban élő mestere képet kezd formálni – nem hangból, hanem fényből és árnyékból? Berecz András Kossuth-díjas előadóművész fotói dokumentálnak és költészetet hordoznak egyszerre. Nem a harangok technikai leírása vagy építészeti részletei kerülnek fókuszba, hanem az, ami láthatatlan: az emlék, a rezdülés, a hit, az összetartozás. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében május 8-án, 16 órától nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjében Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása. A tárlat középpontjában a harangok szimbolikus jelentése áll, kulturális szempontból a nemzeti emlékezet és a nemzeti összetartozás értelmezéseire épül. Kárpát-medence harangjai évszázadok óta együtt rezdülnek örömben, bánatban, jóban és veszélyben, határokat átívelve egy egész nemzet szívéhez találnak utat. A kiállítást a nemzeti összetartozás gondolata hívta életre, június 4-ig további hat történelmi régióban:
„A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét” – vallja az alkotó, aki hosszú évtizedek óta gyűjti a magyar kultúra szóbeli hagyományait, s most képek formájában mesél tovább.
De ezek a harangok nem csupán tárgyak: élő tanúk. Emlékeztetnek a történelem viharaira és a mindennapok áhítatára. Együtt szólalnak meg, bárhol is legyenek – Felvidéken, Székelyföldön, Délvidéken vagy Kárpátalján. Mintha egyetlen szív dobogna majd bennük, egyetlen nép időn túli összetartozását zengve.
A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hét történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
Hang és fény – az örökség képei
A kiállítás tematikus egységei a Szentháromság rendjét követik: három rész, három nézőpont, három ritmus. Az út a középkor néma harangjaitól fog vezetni az élő, megszólaló bronznyelvekig. A képeken keresztül nemcsak a múlt jelenik majd meg, hanem egy különös idődimenzió is: az örök visszatérésé. Hiszen a harang mindig ugyanazt a hangot adja – mégis minden megszólalása új lesz.
– írja a kiállításról Orosz István író, grafikus. A huszonnégy tablóból álló kiállítás grafikai világát Szepessy Béla festőművész alkotta meg. A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum megnyitóján Berecz András mellett Ádám Gyula fotóművész, az MMA levelező tagja fog köszöntőt mondani, a zenei kíséretet pedig a Codex Régizene Együttes fogja biztosítani.
Szavak helyett fény – a harang szól helyettünk
A fotók nem csupán harangokat ábrázolnak, hanem azokat az érzéseket is, amelyeket ezek a harangok képviselnek: hitet, reményt, fájdalmat, emlékezést. Olyan képek ezek, amelyek nem hangosak, nem harsányak – inkább belső csendet hívnak majd elő, figyelmet és érzékenységet.
– mondja Berecz, és ezt a gondolatot szó szerint is vehetjük. A képek azt a pillanatot rögzítik, amikor a harang nyelve épp formálja a hangot, amikor még nem a fül, hanem a szív hallja meg az üzenetet. Ez az üzenet pedig egyszerű, mégis végtelen: összetartozunk.
2025-ben, százöt évvel a trianoni békeszerződés után ezek a képek azt üzenik: a harang hangja még mindig közös. Nem csupán történelmi emlék, hanem jövőre szóló ígéret.
A harang messzire szól – és mindig hazatalál
A Szívverés a magasban kiállítás egyszerre lesz közösségi és személyes élmény. A harangtoronyból messzire hallatszik ugyan, de igazán ott fog zengeni, ahol valaki meghallja. Ezek a képek nem beszélnek majd túl sokat – hagyják, hogy a néző értelmezze a csendet is. És abban a csendben ott lesz a szívverés. Közös, határokon átívelő, elnémíthatatlan.
Új fejezetet nyit a NÉKED: megjelent a Sodor a szél, a zenekar első nagylemeze. A címadó dal videóklipje már látható, ami előrevetíti azt az irányt, amerre az erdélyi zenekar a következő időszakban halad.
A téli, vastag hótakarónak sokféle szerepe van a természetben. Közismert a szigetelő hatása, de számos más, kevésbé ismert tulajdonsága is van. A havas táj gyakran mozdulatlannak tűnik, azonban csendes, de kemény küzdelem zajlik a túlélésért.
A spór nemcsak meleget adott, hanem valami mást is. A mindennapok folytonosságát jelezte. Azt, hogy ma is lesz étel, ma is melegszünk. Ma is élünk.
Noha a tatár beefsteak számos helyen szerepel az étlapon, sokan mégsem merik kérni, ugyanis ódzkodnak a nyers hústól. Viszont jól elkészítve semmilyen gondot nem okozhat, ráadásul annyira különleges, hogy egyszer mindenkinek megéri kipróbálnia.
Mit tehetnek azok a szülők, akik napi szinten azzal szembesülnek, hogy nem ismerik a gyermekük online világát? És mit tehetnekEgy új, rövidfilmes sorozat erre keres gyakorlati, ítélkezésmentes válaszokat.
Egy jó könyv mellé néha nem kell több, mint egy jól megválasztott ital. Ezúttal a gyömbér és a citrom kerül a csészébe.
Ez a napi menü azoknak szól, akik szeretnek jól enni, de nem akarnak egész nap a konyhában sürgölődni. Gyors, mégis átgondolt fogások, amelyek simán megállják a helyüket egy hétköznapon, de nem hatnak „diétásnak”.
Mit eszik egy zenekar, ha turnéra indul? A Titánnál gulyás rotyog, retró szendvics kerül a tányérra, és néha szalonna menti meg a napot. Turnékonyhás interjúnkban ételről, szokásokról és túlélési praktikákról mesélnek a zenekar tagjai.
Az Erdélyi Magyar Írók Ligája Irodalom és közösség programsorozatának keretében Csíkszeredában és Székelyudvarhelyen mutatják be Király Zoltán József Attila-díjas költő, műfordító Matróziskola című verseskötetét.
Nagyon finom, gyorsan elkészíthető rétes. Ugyanezt meg lehet csinálni túró helyett káposztával, de készülhet tökös-mákosan, valamint almás-mákosan is.
szóljon hozzá!