
Berecz András Szívverés a magasban című kiállítása a Kárpát-medence harangjainak és a magyarság történelmének sokszínű világába hívja a látogatót
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
A harang hangja örömben és bánatban, háborúban és békében, imára és emlékezésre hív. Berecz András fotókiállítása ezeknek az időtlen hangoknak állít emléket – és rajtuk keresztül a magyar nemzet láthatatlan, mégis élő kötelékeinek.
2025. június 02., 13:592025. június 02., 13:59
A csend fölött megszólaló hang
Mi történik majd akkor, amikor a népmesék szavakban élő mestere képet kezd formálni – nem hangból, hanem fényből és árnyékból? Berecz András Kossuth-díjas előadóművész fotói dokumentálnak és költészetet hordoznak egyszerre. Nem a harangok technikai leírása vagy építészeti részletei kerülnek fókuszba, hanem az, ami láthatatlan: az emlék, a rezdülés, a hit, az összetartozás. A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében május 8-án, 16 órától nyílt meg Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum Múzeumkertjében Berecz András Szívverés a magasban című fotókiállítása. A tárlat középpontjában a harangok szimbolikus jelentése áll, kulturális szempontból a nemzeti emlékezet és a nemzeti összetartozás értelmezéseire épül. Kárpát-medence harangjai évszázadok óta együtt rezdülnek örömben, bánatban, jóban és veszélyben, határokat átívelve egy egész nemzet szívéhez találnak utat. A kiállítást a nemzeti összetartozás gondolata hívta életre, június 4-ig további hat történelmi régióban:
„A harang titkát keresem, a harang életjelét – halkuló ünnepeinkét, a fogyatkozó időét” – vallja az alkotó, aki hosszú évtizedek óta gyűjti a magyar kultúra szóbeli hagyományait, s most képek formájában mesél tovább.
De ezek a harangok nem csupán tárgyak: élő tanúk. Emlékeztetnek a történelem viharaira és a mindennapok áhítatára. Együtt szólalnak meg, bárhol is legyenek – Felvidéken, Székelyföldön, Délvidéken vagy Kárpátalján. Mintha egyetlen szív dobogna majd bennük, egyetlen nép időn túli összetartozását zengve.
A Petőfi Kulturális Ügynökség szervezésében megvalósuló tárlat a nemzeti összetartozás gondolatát élteti, bemutatva a hét történelmi régió – Erdély, Székelyföld, Kárpátalja, Felvidék, Délvidék, Muravidék – harangjainak és magyarságának örök tanúságtételét
Fotó: Petőfi Kulturális Ügynökség
Hang és fény – az örökség képei
A kiállítás tematikus egységei a Szentháromság rendjét követik: három rész, három nézőpont, három ritmus. Az út a középkor néma harangjaitól fog vezetni az élő, megszólaló bronznyelvekig. A képeken keresztül nemcsak a múlt jelenik majd meg, hanem egy különös idődimenzió is: az örök visszatérésé. Hiszen a harang mindig ugyanazt a hangot adja – mégis minden megszólalása új lesz.
– írja a kiállításról Orosz István író, grafikus. A huszonnégy tablóból álló kiállítás grafikai világát Szepessy Béla festőművész alkotta meg. A csíkszeredai Csíki Székely Múzeum megnyitóján Berecz András mellett Ádám Gyula fotóművész, az MMA levelező tagja fog köszöntőt mondani, a zenei kíséretet pedig a Codex Régizene Együttes fogja biztosítani.
Szavak helyett fény – a harang szól helyettünk
A fotók nem csupán harangokat ábrázolnak, hanem azokat az érzéseket is, amelyeket ezek a harangok képviselnek: hitet, reményt, fájdalmat, emlékezést. Olyan képek ezek, amelyek nem hangosak, nem harsányak – inkább belső csendet hívnak majd elő, figyelmet és érzékenységet.
– mondja Berecz, és ezt a gondolatot szó szerint is vehetjük. A képek azt a pillanatot rögzítik, amikor a harang nyelve épp formálja a hangot, amikor még nem a fül, hanem a szív hallja meg az üzenetet. Ez az üzenet pedig egyszerű, mégis végtelen: összetartozunk.
2025-ben, százöt évvel a trianoni békeszerződés után ezek a képek azt üzenik: a harang hangja még mindig közös. Nem csupán történelmi emlék, hanem jövőre szóló ígéret.
A harang messzire szól – és mindig hazatalál
A Szívverés a magasban kiállítás egyszerre lesz közösségi és személyes élmény. A harangtoronyból messzire hallatszik ugyan, de igazán ott fog zengeni, ahol valaki meghallja. Ezek a képek nem beszélnek majd túl sokat – hagyják, hogy a néző értelmezze a csendet is. És abban a csendben ott lesz a szívverés. Közös, határokon átívelő, elnémíthatatlan.
Bemutatóra készül a Tomcsa Sándor Színház társulata: november 26-án a donjuan című stúdióelőadást tekinthetik meg a nézők a székelyudvarhelyi Siculus Ifjúsági Házban. A produkció alkotói sajtótájékoztatón számoltak be a részletekről.
Telt házas színházi előadások, kiállítás és könyvbemutató – a miskolci Határtalan Napok rendezvénysorozat meghívottja ezúttal Csíkszereda volt.
Ha a családunk tagjai szeretik a húsos ételeket, ennek a bordának nagyon fognak örülni.
Nyolcadik alkalommal szervezte meg Csíkszeredában a Grafirka Egyesület a Textil Biennálét, amelyen a Nagy István Művészeti Középiskola tehetséges diákjai mutatkoznak be. Ismét láthatóvá vált: micsoda erőt hordoznak a fiatal alkotók munkái!
A késő őszi időjárás már sejteti a tél elkerülhetetlen érkezését, de ez nem jelenti azt, hogy már nem kerülhet finom gomba a kosarunkba. Ismerjük meg közelebbről a kései laskagombát, jól tűri a hidegebb időjárást, és kiváló konyhai alapanyag.
Csíkszeredában is bemutatták Zichó Viktor Bhutánról szóló expedíciós dokumentumfilmjét. A Lélek Ösvényein – bringával Bhutánon át című alkotás vetítése után közönségtalálkozót is tartottak a kerékpáros világjáróval.
kék-piros esővízben állok,
szememre ég a napkorong.
A birsalma igazi különlegesség: intenzív illata és fűszeres, enyhén fanyar íze miatt ritkábban használt, mégis rendkívül értékes őszi alapanyag.
„Mikor először indultunk Somlyóra, fiatalok voltunk. Tiltott idők jártak, mégis útnak eredtünk. A hit akkor nem hangos volt, hanem csendes és kitartó. Ezt tanultuk meg azon a napon” – meséli sorozatunk utolsó részében Márika néni.
A 23. Székelyudvarhelyi Kamarazene Fesztivál idén is különleges zenével, rendhagyó művészi pillanatokkal töltötte meg a várost.
szóljon hozzá!