
Karácsonyi üdvözlet három nyelven - 1989
Fotó: Fortepan/Dőri András
„Mint akik negyven évet kalitkába voltak zárva, majd hirtelen kiengedték. Egy madár sem merne kirepülni” – idézte 1989 decemberének karácsonyi hangulatát nagymamám.
2024. december 25., 16:422024. december 25., 16:42
2024. december 25., 16:442024. december 25., 16:44
1989 decemberében hirtelen véget ért az addig ismert, elnyomó rendszer, az emberek pedig nem tudták mitévők legyenek. A hirtelen jött szabadságban nem a nyugalom, hanem inkább a pánik hangulata uralkodott – fogalmazott nagytatám.
Románia lakossága a tévék előtt ülve várta a fejleményeket, a médiából azonban ömlött a megfélemlítés. A karácsonyi hangulatot felváltotta a félelem. Nem lehetett örülni az ünnepnek, hogyan is lehetett volna, amikor káosz volt az egész országban – mesélték a nagyszüleim.
Marosvásárhely, 1989 karácsonya
Fotó: Fortepan/Várhelyi Iván
„Mindenhol terroristákat láttak az emberek, ellenségeket. A tévében ugyanis ezzel ijesztegedték az embereket, mindenki paranoiás lett. Olyan helyeken is ellenségeket láttak a lakók, ahol senki nem volt, a távolban megjelenő fákat is elkönyvelték terroristáknak.
A házból sem mertek kimenni, még azok sem, akik nem vették be az ijesztegetéseket, akkora volt a zűrzavar. Nyilván nem voltak terroristák, az egész egy államcsíny volt” – osztotta meg nagytatám.
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan
A Csíkszeredában élő nagyszüleim azt mondják, negyven év után ez volt az első szabad karácsonyuk, ám nem tudtak erre figyelni. Nagymamám szavaival élve, nem tudták az emberek, hogy ezután mi lesz, merre menjenek, mit csináljanak. Ezt csak tetézte, amikor december 25-én kivégezték a Ceaușescu-házaspárt. „Szégyen volt, hogy az országunk karácsonykor meggyilkolja a vezetőjét.”
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan/Nagy Z. László
Sokan a tévé előtt vártak – többen összegyűlve szomszédokul, hiszen nem volt mindenkinek készüléke. A megszokott napi kétórás műsor helyett állandóan volt adás, ami önmagában nagy szenzáció volt, ráadásul akkor volt először színes adás is – emlékezett vissza nagymamám.
Papp Kincses Emese a Virassz velem című könyvében azt is leírta, hogy akkor három nyelven – románul, németül és magyarul – kívántak boldog karácsonyt a médiában, addig nem volt ilyen.
1989, Temesvár
Fotó: Fortepan
„Én ekkor a csíkszeredai fonodában dolgoztam, ott is mindenki terroristákat látott. Mondták, hogy vigyázzunk, a Sutánál vannak a fák mellett. Persze senki sem volt ott, félrevezettek. Később jöttek rá csak az emberek, hogy átverés volt” – mesélte nagymamám. Nagytatám szerint a két fegyveres erő, a hadsereg és a belügyminisztérium összefogott, tőlük jött a puccs.
Fotó: Fortepan/Dőri András
Akik közalkalmazottak voltak, még huszonharmadikán (akkor szombatra esett) is dolgoztak. Sokan elmenekültek, viszont akik becsületből maradtak, azoknak a családjaik féltették őket. Sok helyen a lázadó tömeg ugyanis nem válogatott, mindegy volt, hogy besúgó vagy sem az adott katona, rendőr, a nép szemében bűnhődnie kellett. Autókat gyújtottak fel, ablakokat törtek be.
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan/Nagy Z. László
Reménykedéssel jött a karácsony, aztán pedig a káosz uralkodott.
35 év telt el azóta. A nagyszüleim – mint ahogy sokan mások – a mai napig élesen emlékeznek az akkori történésekre. Nem is szabad elfelejteni.
Ehhez a fogáshoz adjunk rizstésztát, tojást és póréhagymát is – őszi napokra ideális tartalmas leves.
A Kájoni János Megyei Könyvtárban november 13-án bemutatott tárlat finom, mégis erőteljes képeken keresztül mutatja meg Keresztes Evelin világát, ahol a szemek csillogása válik a festmények legmélyebb üzenetévé.
A kökény csókra húzza a szádat, megtudhatod, hogy pontosan miért is! Kevesebb kökényterméssel számolunk idén, de annál jobban becsüljük. Az alábbiakból kiderül, hogy gyümölcse mellett még milyen fontos szerepeket tölt be környezetünkben a jelenléte.
A Szárhegy 2025 kiállítás nem csupán alkotások gyűjteménye, inkább egy közös gondolkodás lenyomata a formáról, a fegyelemről és a szabadságról. Ahol a vonalak nemcsak húzások, hanem határátlépések is.
Dédnagyapánk, utolsó éveiben, ott lakott velünk egy udvaron. Furcsa, szigorú, magának való ember volt.
Libasült, újbor, és egy szent, akit a libák árultak el – Szent Márton legendája a jószívűségről, a bőségről és arról szól, hogy egy fél köpeny is elég lehet ahhoz, hogy melegséget vigyünk a világba.
A fiatalok és a hagyományok találkozására épít a 24. Csángó Napok Csíkszeredában. November 14–16. között kézműves-foglalkozások, előadások és táncház idézi meg a moldvai és gyimesi csángók élő kultúráját és közösségét.
A hordós savanyú káposzta vagy a muratura a vidékünkön mindenki számára ismert téli étel, ám a fermentálás módszere ennél sokkal tágabb, színesebb, ízesebb lehetőségeket rejt. Kurkó Stefániával beszélgettünk a fermentálás csodálatos világáról.
Márika néni története nem mese, mégis olyan, mintha az volna. Egy tengerész katona, egy fonóban szövődő szerelem és egy hetvenéves gyűrű, amely ma is őrzi két ember egyetértését – mert ahogy ő mondja: „Ha nincs egyetértés, semmi sincs.”
230 éve halt meg Zöld Péter, a madéfalvi veszedelem (1764) egyik kiemelkedő, vezető alakja. A Csíki Székely Múzeumban a novemberi hónap kiemelt tárgya a madéfalvi Zöld család családfáját ábrázoló dokumentum (Csíkpálfalva, 1842. november 28.).
szóljon hozzá!