
Karácsonyi üdvözlet három nyelven - 1989
Fotó: Fortepan/Dőri András
„Mint akik negyven évet kalitkába voltak zárva, majd hirtelen kiengedték. Egy madár sem merne kirepülni” – idézte 1989 decemberének karácsonyi hangulatát nagymamám.
2024. december 25., 16:422024. december 25., 16:42
2024. december 25., 16:442024. december 25., 16:44
1989 decemberében hirtelen véget ért az addig ismert, elnyomó rendszer, az emberek pedig nem tudták mitévők legyenek. A hirtelen jött szabadságban nem a nyugalom, hanem inkább a pánik hangulata uralkodott – fogalmazott nagytatám.
Románia lakossága a tévék előtt ülve várta a fejleményeket, a médiából azonban ömlött a megfélemlítés. A karácsonyi hangulatot felváltotta a félelem. Nem lehetett örülni az ünnepnek, hogyan is lehetett volna, amikor káosz volt az egész országban – mesélték a nagyszüleim.
Marosvásárhely, 1989 karácsonya
Fotó: Fortepan/Várhelyi Iván
„Mindenhol terroristákat láttak az emberek, ellenségeket. A tévében ugyanis ezzel ijesztegedték az embereket, mindenki paranoiás lett. Olyan helyeken is ellenségeket láttak a lakók, ahol senki nem volt, a távolban megjelenő fákat is elkönyvelték terroristáknak.
A házból sem mertek kimenni, még azok sem, akik nem vették be az ijesztegetéseket, akkora volt a zűrzavar. Nyilván nem voltak terroristák, az egész egy államcsíny volt” – osztotta meg nagytatám.
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan
A Csíkszeredában élő nagyszüleim azt mondják, negyven év után ez volt az első szabad karácsonyuk, ám nem tudtak erre figyelni. Nagymamám szavaival élve, nem tudták az emberek, hogy ezután mi lesz, merre menjenek, mit csináljanak. Ezt csak tetézte, amikor december 25-én kivégezték a Ceaușescu-házaspárt. „Szégyen volt, hogy az országunk karácsonykor meggyilkolja a vezetőjét.”
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan/Nagy Z. László
Sokan a tévé előtt vártak – többen összegyűlve szomszédokul, hiszen nem volt mindenkinek készüléke. A megszokott napi kétórás műsor helyett állandóan volt adás, ami önmagában nagy szenzáció volt, ráadásul akkor volt először színes adás is – emlékezett vissza nagymamám.
Papp Kincses Emese a Virassz velem című könyvében azt is leírta, hogy akkor három nyelven – románul, németül és magyarul – kívántak boldog karácsonyt a médiában, addig nem volt ilyen.
1989, Temesvár
Fotó: Fortepan
„Én ekkor a csíkszeredai fonodában dolgoztam, ott is mindenki terroristákat látott. Mondták, hogy vigyázzunk, a Sutánál vannak a fák mellett. Persze senki sem volt ott, félrevezettek. Később jöttek rá csak az emberek, hogy átverés volt” – mesélte nagymamám. Nagytatám szerint a két fegyveres erő, a hadsereg és a belügyminisztérium összefogott, tőlük jött a puccs.
Fotó: Fortepan/Dőri András
Akik közalkalmazottak voltak, még huszonharmadikán (akkor szombatra esett) is dolgoztak. Sokan elmenekültek, viszont akik becsületből maradtak, azoknak a családjaik féltették őket. Sok helyen a lázadó tömeg ugyanis nem válogatott, mindegy volt, hogy besúgó vagy sem az adott katona, rendőr, a nép szemében bűnhődnie kellett. Autókat gyújtottak fel, ablakokat törtek be.
1989, Bukarest
Fotó: Fortepan/Nagy Z. László
Reménykedéssel jött a karácsony, aztán pedig a káosz uralkodott.
35 év telt el azóta. A nagyszüleim – mint ahogy sokan mások – a mai napig élesen emlékeznek az akkori történésekre. Nem is szabad elfelejteni.
Noha készültek rá, és szerepelt is a Csíki Játékszín közzétett májusi programjában, elmarad az UNSCENE – Művészeti Egyetemek Fesztiválja, amely az országban egyedülállónak számított. „Le vagyunk sújtva” – fogalmazott Veress Albert színházigazgató.
A kapor és a zsenge zöld fokhagyma tavasszal nemcsak a levesek és főzelékek kedvelt alapanyaga, hanem húsételekhez, halakhoz és könnyű köretekhez is friss, karakteres ízt ad.
Milyen szerepe van ma az irodalomnak az emberek életében? A megszólaló írók és irodalmárok szerint az olvasás nemcsak kulturális élmény, hanem önismereti eszköz, nyelvi otthon, érzelmi kapaszkodó és közösségi tapasztalat is.
Kirajzolódott a 11. Csíkszeredai Könyvvásáron, hogy a gyerekeket nem leegyszerűsített tartalmakkal, hanem őszinteséggel, bevonódással, ritmussal, képekkel és valódi figyelemmel lehet megszólítani.
Ez a recept nem csupán egy sós rágcsálnivalóról szól, hanem egy kis játékos alkotásról a konyhában, aminek a végeredménye pont olyan, mintha egy rajzfilmből lépett volna elő.
Vásárlásért, beszélgetésekért, friss kötetekért, vagy egyszerűen a rendezvény hangulatáért – ki miért látogat el egy könyvvásárra?
Savanykás, friss, és nem csak főzeléknek jó. Vitaminokban gazdag, világszerte sokféleképpen használják, és még a fagyasztást is jól bírja. A sóska igazi tavaszi tisztító növény – mutatjuk, miért érdemes fogyasztani.
Elkezdődött az ehető taplógombák gyűjtésének ideje, ismerkedjünk meg a csirkehúsra emlékeztető sárga gévagombával. Egyszerre több kilónyit is találhatunk, ha szerencsénk van. Kiadós gombának számít, érdemes gyűjteni.
Sűrű, többrétegű irodalmi térként tárul elénk a Csíkszeredai Könyvvásár programja, ahol a magyarországi és az erdélyi alkotók folyamatos dialógusban jelennek meg, egymásba kapcsolódó eseményeken. Május 7–10. között érdemes ellátogatni a rendezvényre.
A színpadon nincs párbeszéd, csak mozdulat. A gyerekekben viszont annál több kérdés születik. A Holle anyó táncjáték megmutatja, hogyan tanulják a mai gyerekek olvasni a látványt, és hol akadnak el közben.
szóljon hozzá!