Vásáros utak kereszteződésében (12.): díszkapukon át a 20. századi Csíkszeredában

„Külön izgalmas volt számomra, hogy az állomási installáció bútorzata eredeti rajzok szerint van megcsinálva. Volt egy fényképünk, én átrajzoltam, egy asztalos elkészítette. A Magyar Állami Vasutak által a harmadosztályú várótermekbe gyártott bútorzat alapján készültek. A padlózat a gyimesi állomás padlójának a mintázata, mert feltételezzük, hogy egyszerre készültek ezek az állomásépületek, és mindenhol ugyanolyan volt” – magyarázta az építész. Hozzátette, a kiállított anyag mennyiségéhez képest, a termek nem nagyok. Ugyanakkor nem szerették volna, ha csak a fal mellé elhelyezett tárlókban kapjanak helyet a kiállított darabok, próbálták minél interaktívabbá tenni a kiállítást.

Az összegyűlt nagy mennyiségű fotóanyag a digitális képnézegetőkön tekinthető meg. Ebből az időszakból már mozgóképes anyagok is fennmaradtak, és ezeket is elérhetővé tették, a múzeum a Magyar Nemzeti Filmarchívumból vásárolt Csíkszeredáról szóló felvételeket, ugyanakkor a Román Televízió Magyar Adása is rendelkezésükre bocsájtotta a Csíkszeredáról készült archív anyagait, amelyek a tévéképernyőkön és érintőképernyőkön hozzáférhetőek, akárcsak a fennmaradt hanganyagok.

„Próbáltuk úgy megoldani, hogy a két háborút nem választottuk élesen szét, mert mindkét 20. századi nagy világégés idején Csíkszeredától mintegy 40 km-nyire húzódott a keleti országhatár. A férfi lakosságot a harctérre vitték, az itthon maradottaknak 1916-ban és 1944-ben is menekülniük kellett, és mind a két háború után egy új korszak kezdődött a város életében. A bejárat mellett bal oldalt van egy első világháborús falunk. Ide került az a panorámakép, amely 1917 tavaszán készülhetett, ismeretlen katonai fényképész készítette, Németországból került vissza. Azért tartottuk fontosnak, mert ezen az egész város látszik. Ádám Gyula elkészítette a város mai panorámáját is, és jól nyomon követhető a város átalakulása. A falon ugyanakkor számos fotót lehet látni, amelyek a város területén készültek az első világháború alatt. Például a megrongált vonatállomást ábrázoló fényképet egy magyarországi padláson találták egy számunkra ismeretlen személy hagyatékában, és egy lelkes magyarországi hölgy juttatta el hozzánk. A képnézegetőben is a lerombolt Csíkszeredával kapcsolatos fényképek cserélődnek. Rengeteg fotó begyűlt, amit nem volt ahová kiállítani, gazdag képanyag van, és szerettük volna, ha semmi nem veszik el, ezért a teremben sok helyen képnézegetőkön folyamatosan cserélődnek a fotók.”

Az első világháború éveit idézi egy díszpolgári oklevél másolata is, amely arról tanúskodik, hogy a város díszpolgárává választották Rohr Ferencet, egy háborús imakönyv, egy dögcédula és egy kitüntetés. A második világháború a csíkmadarasi Fazakas Ferenc tárgyai, emlékképei révén villan fel. Fazakas Ferenc a 32. határvadász-zászlóaljban szolgált a II. világháború idején. Ez a zászlóalj 1940 októberétől 1942. szeptember elejéig a Mikó-várban székelt. Ezekben az években Fazakas Ferenc használta a kiállított katonaládában található fényképezőgépet, és ő készítette a digitális képkeretben látható felvételeket is.

A világháborús fallal szemben egy szobabelsőt rendeztek be, a menekülés utáni feldúlt várost jelképezi. Több visszaemlékezés-részletet lehet itt meghallgatni.

Elmondta, fontosnak tartotta, hogy ne maradjon ki a zsidóság megpróbáltatásainak bemutatása sem. Csíkszeredának nem volt olyan népes a zsidósága, mint például Gyergyószentmiklósnak, de laktak itt zsidó emberek, és elhurcolták őket. Adler Miklós, aki megszökött a lágerből, hazahozta a rabruháját, és ezt évtizedekkel ezelőtt a múzeumnak adományozta, így egy eredeti fogolyruhát is láthat a látogató. A csíki zsidóság sorsának megismerésében különböző szövegek segítenek itt. Ezt a részt a kicsi magyar világot bemutató falrésszel állították szembe.

A jeles személyiségek között találjuk többek között Pál Gábor politikust, az erdélyi magyarság jelentős képviselőjét, és a fiatalon meghalt feleségét, aki a háziipar fellendítésében játszott szerepet, Sarkadi Elek énektanárt, karvezetőt, akit végül munkaszolgálatra hurcoltak, Hirsch Hugót, a város ismert orvosát és szanatóriumalapítót, Domokos Pál Pétert, Nagy Imrét, Gál Ferencnét, Hirsch Hugónét, Vámszer Gézát, Venczel Józsefet, Helwig Vilmost vagy éppen Részegh Viktort, aki hosszú ideig volt a Csíki Lapok főszerkesztője. A portrék alatt kis színes négyzeteket láthatunk, ezek jelzik, hogy az illető személy milyen területekkel foglalkozott. Például Helwig Vilmos bedolgozott az újságnak a lapszerkesztésbe, aktív tagja volt a csíkszeredai Dal- és Zeneegyletnek, valamint az Ipartestületnek is. A két világháború közötti időszak legfontosabb intézményeit egy-egy tárgy képviseli: megtekinthető az ipartestület egyik eredeti jegyzőkönyve, egy faragott szék a múzeumalapítást jelképezi, egy, a Nagy Imre hagyatékából származó festékes a festékesmozgalmat idézi meg. De itt van még egy síkosztüm felső része, és egy szeredai mester, Lázár István által készített síléc is, mert ebben az időszakban vált közkedveltté a sízés, a hoki kezdeteit pedig Fejér Dóra hokispulóvere villantja fel. Sok anyag került fel az érintőképernyőre, ezeket is meg lehet nézni, hallgatni.

Az 1929-ben elindult szőttesmozgalom és hozzá szervesen kapcsolódó Ezer Székely Leány Nap célja a székely népviselet és a székely háziipar megtartása volt a feledésnek indult csíki székely szőttes újbóli használatba vételével. A mozgalom egyik vezéralakja, Domokos Pál Péter maga is rendszeresen népviseletben járt, ugyanakkor meggyőzte a város „úrhölgyeit”, köztük elsőként dr. Hirsch Hugóné Filep Juditot, hogy öltsék ismét magukra őseik viseletét, így járjanak elől jó példával a hagyományőrzésben. Dr. Hirsch Hugóné Filep Judit 1930 körül készült csíki szőttese, valamint Domokos Pál Péter néprajzkutató viseletdarabjai most a kiállításon láthatóak.

Egy ritkaságszámba menő oklevelet is találunk itt, magyar nyelven kiállítva Florea polgármester aláírásával 1920-ból: Szabó Jánost, aki Dánfalván született, csíkszeredai polgárrá nyilvánították.