Számadatok világában az érmelléki Csokaly

Fényes-kúria manapság – a büszt Mihály Gábor alkotása

Fotó: Sütő Éva

Fontos szerepe volt egykor az Érmelléknek. Annak ellenére, hogy a mocsár volt az úr, és szinte élhetetlen területek pásztázták a vidéket, szülöttein keresztül sokszor beleszólt a világ fejlődésének menetébe, sőt az irodalomban felállított rangsort is átírta olykor. Ilyen személyiségként tartják számon Fényes Eleket is, a magyar statisztika atyját – olvashatják az Erdélyi Napló legfrissebb számában.

Liget

2021. július 29., 09:532021. július 29., 09:53

Itt állíthatja be, hogy a Google-találatokban elöl legyen a Székelyhon!

Az érmelléki Csokalyt is szülöttei szentelték meg. Ha az itt lakók jól sáfárkodtak volna örökségükkel, megélhettek volna akár e vidék nevezetességeiből is. A falu bejáratánál a forró nyári délutánban lustán mozdul az Ér vize.

A sáros árkából felszálló pára és békaszó megeleveníti a tájat, s a csalóka délibáb belengi a lapos, végeláthatatlan messzeséget.

A nyers vízi növényzet egyedi illatot borít a falura, s az ódon deszkakerítésekből árad itt is a világ legszebb istenhozottja, mint bárhol az Érmelléken.

Talán a Bihar megyei Csokaly, a maga állandó változatlanságával adja vissza leginkább az érmelléki kisfalvak múltban rekedt jellegét.

A fűvel benőtt, de parknak nevezett egyetlen terecskéje is inkább amolyan libalegelő, mint faludísz. A helybélieket nem zavarja. Ugyan miért is zavarná, amikor a 21. század eleji szebb időket is megélt faluban nagyobb a megélhetési tét, mint bármikor a történelem folyamán.

Fényes Elek, a magyar statisztika atyja

Fotó: Archív

A liba hasznos jószág, és amíg a mindenkori román hatalom egyéb lehetőséget nem kínál, addig megélhetésül csak a liba, illetve egyéb állattartás vagy az örök megbízható ősi föld szolgál megélhetésül az itthon maradottaknak. Ezen belül is az uborkatermesztés vagy a nagybani gazdálkodás. Már akinek volt hozzá alaptőkéje. A csokalyi ember, hasonlóan a többi bihari kisfalvak népéhez, külföldön vagy 50–60 km-re a háztól keresi a kenyerét, esetleg kínkeservesen túrja otthon a földet a betevő falatért. A falu utcái nemhogy aszfaltot, de évtizedek óta még követ sem láttak. A teljes riportot megtalálják az Erdélyi Napló csütörtökön megjelent legfrissebb számában.