Múzeumi sztorik: korabeli felcsíki peres ügyek

A kötet elején lévő összefoglaló szerint ekkor Csík-, Gyergyó- és Kászonszék főkirálybírója Szárhegyi Lázár Ferenc volt, a peres ügyek tárgyalásai nagyrészt Csíkszépvízen zajlottak. Szenttamási Abaffi Sándor volt az alkirálybíró, a jelenlévő esküdtek: homoródszentmártoni Bíró Gábor, csíkdelnei Incze Sámuel, madéfalvi Zöld János, végül a jegyző szenttamási Boros Ferenc. 

A protokollum szerint heti rendszerességgel tartották az üléseket, amelyeken három-öt ügyet tárgyaltak. A jegyzőkönyv kiállított formában egy tetszőleges oldalpárra van kinyitva, a 104-105. oldalakon négy üggyel találkozunk.

Az előző, 103. oldalon kezdődő 1741. január 20-ai csíkszépvízi gyűlés harmadik és egyben utolsó tárgyalt ügyét a 104. oldalon jegyezték le. Árapataki Geréb Antal perbe hívta csíkszenttamási néhai Abaffi László özvegyét, Boros Annát, azt állítva, hogy néhai urától voltak olyan birtokai, mint Csíkrákoson a Kováts György birtoka és Csíktaplocán a Tekse Szege nevű kaszáló, melyeket Geréb Antal néhai apja szerződéssel adott át nekik. Mivel az örökösök elismerték a felperes igazát, át is adták a rákosi birtokot. A Tekse Szege kaszáló esetében az örökösök a tényleges birtokos ellen kellett volna eljárjon, így tiltakoztak. A felperes erre azt válaszolta, hogy akié a haszon, azé legyen a fizetség is. Az ítélet szerint, mivel néhai Abaffi László minden java az özvegyére és mellette levő gyermekére maradt, első feleségétől való gyermekeinek semmi sem jutott, sőt, meg sem tartotta őket maga mellett, a birtokok utáni három évi jövedelmet és költséget fizesse az alperes a felperesnek, ha további kérdések vannak, intézzék egymás között megtartva az eddigi határozatokat. 

A 105. oldalon a következő, 1741. január 28-ai csíkszépvízi gyűlés három ügyét jegyezték le. Az elsőben Kristály Miklósné hitbérének mennyiségéről határoznak.

A másodikban csíkrákosi Veres András és János perelik becsületsértésért Máthé Györgyné Ilonát, az ítéletet elnapolták: 

„CsíkiRákosi Veres András és János ut A(ctoro)k proclamáltaták az I(nc)tát de eadem Mathe Györgynét Ilonát állítván ellenne, hogy az elmúlt nyáron T(ekintetes) N(emzetes) Cserei János uram kalákájában, de die protestatur, az edgyik A(ctor)t Tolvajnak az másik A(ctor)t Tolvaj Attyájá/únak diffamálta. Ideo aszt kívánnyák, külön-külön homagiumokon convincáltassék érette toties quoties költséginek, fáratságok(na)k refusiójával. Mivel pro Incta nemo Deliber(atum) convincit(ur.) juxta ac-qui(si)t(i)onem Actor(um) Prohibet(ur) eodem die.”

A harmadikban a Csíkdelnén lakó Bánffi Miklós cigány, gr. Királyhalmi Petki Dávid jobbágya pereli delnei Ladó Bartalist harmadmagával, lovának istállóbéli elvesztéséért. Kártérítési ítélet születik. 

A kiállított jegyzőkönyv egy sorozat része, korábban és utána is születtek ilyenek, a Csíki Székely Múzeum gyűjteményében is található néhány. „Van elődje is, utóda is, van, ami megmaradt, van, amiről tudunk, és vannak olyanok is, amelyek – reményeink szerint – még lappanganak. Ez egy sorozat része, amikor betelt az egyik könyv, nyitották a másikat. Megtudjuk belőlük, hogy ezek a bírói testületek a különböző időszakokban hogyan működtek, kikből állt össze, milyen sűrűn tartották a gyűléseket és hol. Az is kiderül, hogy milyen típusú ügyeket tárgyaltak. Az esetek tárgyalása során sok személynév szerepel benne, és ezek az ügyek általában valamilyen viszonyt is tükröznek, nagyon sok esetben rokonsági viszonyt, mert ugyanabból a családból voltak érdekeltek egy-egy ilyen ügyben.