
Számos szülési történet lesz hatalmas csalódás, időnként trauma is, pedig lehetne ez másként is
Fotó: 123RF
A várandósság és a szülés egy természetes, ugyanakkor lenyűgöző folyamat, a nők úgy vannak megalkotva, hogy tudnak szülni, a babák pedig meg tudnak születni – mégis számos szülési történet lesz hatalmas csalódás, időnként trauma is. A nők néha úgy érzik, csődöt mondtak, s ez akár a babájukkal való kapcsolatot is befolyásolhatja. Mărgulescu Melinda Lamaze alapú szülésfelkészítői arról szólnak többek közt, hogyan lehet mindezt elkerülni, hogyan készülhet a kismama úgy a szülésre, hogy a babával való találkozás tényleg egy csoda legyen.
2022. július 04., 18:452022. július 04., 18:45
Fél év szünet után tér vissza a szülésfelkészítések világába Mărgulescu Melinda, aki az elmúlt hat évben Marosvásárhelyen már több mint háromszáz kismama útját segítette a szüléshez vezető úton. Lamaze szülésfelkészítő, keresztény dúla és négygyermekes anya – így határozza meg saját magát, amiből kitűnik, hogy a szülés és a gyermeknevelés nem csak része az életének, de a hivatása is.
Hogy hogyan lesz egy filológusból szülésfelkészítő és dúla? Melinda szerint minden a saját rossz tapasztalatával kezdődött 27 évesen. „Az első szülésembe nagyon naivan vágtam bele. Nagyon örültem neki, boldog voltam, úgy gondoltam, hát ez menni fog. Olvastam könyveket, kerestem felkészítő tornát, amennyire tudtam, készültem. Viszont nagyon naivan mentem oda, és nagyon összetört bennem minden. Nem úgy léptem át az anyaság küszöbét, hogy ez milyen vagány, és milyen jó, s végre itt a kicsi baba, akire vártunk” – eleveníti fel Melinda, aki bevallja,
végig is sírta a kórházban töltött napokat, és az utána következő fél év is nagyon nehéz volt. Úgy érezte, egyszerűen összetört nőként, anyaként, és abból fel kellett állni. Melinda azt mondja, végül a Jóisten kihozta ebből a depresszióközeli állapotból, és ő elkezdte kutatni, hogyan történhetett volna ez az egész másként. „Egy idő után, amikor rábukkantam nagyon sok másra, mint amit én addig tudtam, azt mondtam, hogy ha én bármit tehetek azért, hogy más ne úgy menjen szülni, ahogy én mentem, és ne járjon úgy, ahogy én jártam, akkor én azt megteszem” – mesélt a segíteni akarás vágyának a megszületéséről. Hozzáteszi, már a második gyermeke születését is természetes úton szerette volna, de akkor nem kapott orvost, aki ezt vállalta volna, így az is császármetszés lett.
Utána azonban éltek egy évet Németországban, amikor egy veszítés kapcsán közelebbi kapcsolatba került egy bábával, és akkor fogalmazódtak meg benne a háborítatlan szülés alapjai. Nagyon sokat olvasott a témában, rábukkant jó könyvekre, jó szerzőkre, s egyre inkább nem értette, hogy nálunk miért nem alap, hogy van anyai kompetencia.
Itthon általában meg akarták mondani azt, hogy márpedig neked most kell lefeküdni, most kell azt csinálni, most kell ezt csinálni. Rájöttem, mennyire más, amikor egy külföldi szakember, aki a háborítatlan szülést támogatja, azt mondja, hogy nem szólok bele. »Én nem vezetem a szülést. Én maximum kísérem. Ott vagyok, ha kellek«” – fogalmaz Melinda. Rámutat, régen még az is „szokás” volt, hogy egy zsúfolt nap után egy orvos mondjuk azzal dicsekedett, hogy „ma is ötöt szültem”.
Melinda úgy érzi, az elmúlt évek során sokat változott a rendszer, nyitottabbak a szakemberek, egy-egy városban próbálnak felzárkózni az új kutatásokhoz, az alternatív szülőszobák, az apás szülés már nem mumus, amiről beszélni sem szabad, mégis még mindig nagyon függ a kismama attól, hogy éppen ki az ügyeletes orvos, az milyen lelkiállapotban van, ki a bába, és az hogyan gondolkodik a szülésről. „Az az igazság, hogy kell egy olyan szemléletváltás, hogy a szülés, bár kórházban zajlik az egészség megőrzése érdekében, mégsem betegség – az összes többi egyébbel szemben, ami a kórházban zajlik” – mutat rá Melinda. S mivel a rendszert megváltoztatni nem tudja, ő inkább abban próbál segíteni, hogy a kismamák tegyék meg, ami rajtuk múlik. Melinda szerint ha egy nő tudja, mit kezdjen a gondolataival, a félelmeivel, tudja, hogy a testének hogyan segítsen, akkor teljesen másképp van jelen a saját szülésén.
A Lamaze szülésfelkészítés módszere egy francia szülész-nőgyógyász, Fernand Lamaze (1891–1957) nevéhez fűződik, aki oroszországi szakmai látogatáskor ledöbbent azon, hogy a nők igenis tudnak szülni. „Ugye a Szovjetúnió egy picit visszamaradottabb volt akkor az orvosi vívmányokat illetően.
S ez az egész kinőtte magát egy olyan szervezetté, amely amellett harcol, hogy a szülés egészséges, normális, biztonságos folyamat. Nem betegség” – mesélte Melinda. A tudását a Lamaze Alapítványnál elsajátító dúla a hozzá érkező kismamákat – sőt leggyakrabban már párokat – erre próbálja felkészíteni. A tanfolyamjain arról beszél, hogyan készülhet valaki hatékonyan a szülésre, felkészíti a várandósokat a vajúdás és szülés élettani és lelki folyamataiból, valamint tudást ad a kezükbe arról, hogy milyen módszereket alkalmazhatnak ahhoz, hogy a gyermek születésének csodáját ne csak túléljék, hanem megéljék, és pozitív élményként tekintsenek majd rá.
A szakirodalom szerint a harmadik harmadban lévő nőknek szól a felkészítő, de Melinda nem utasít vissza senkit, ha valaki „korábban” érkezik, úgy gondolja, minél többet tölt valaki a felkészüléssel, annál jobb. Bár legtöbbször első babások akarnak tanfolyamra járni, nem csak őket várja Melinda, hanem olyanokat is, akik mondjuk változtatni szeretnének egy előző negatív szülésélményen, vagy meg szeretnék adni az odafigyelést a többedik babának is. Melinda megjegyzi, mostanában szerencsére egyre inkább párként érkeznek a felkészítőkre a jövendőbeli szülők.
Volt, aki úgy jött oda, hogy hozta a keresztrejtvényt magával, ami aztán nem került elő, mert nagyon élvezte az egészet. Az a jó, hogy itt megkapják az apák is arra a választ, hogy hol a helyem, mi a dolgom egyáltalán. Amire nagyon büszke vagyok: már megtörtént az is, hogy anyuka nem tudott jönni, de apa ott volt” – neveti el a szülésfelkészítő.
Mărgulescu Melinda
Fotó: Haáz Vince
Hozzáteszi, bár nagyon sok pozitív visszajelzést hallott az utóbbi időben, hogy a szülésfelkészítésen részt vett nők nagyon jól élték meg a szülést, azt látja, hogy egyre nehezebb a gyermekágyas időszak, mert a nők magukra maradnak, és rengeteg kérdésük van. „Egy nagyon jó szülési élményt is tönkretehet egy nagyon nehéz gyermekágy, és egy nehéz szülést viszont gyógyíthat egy jó gyermekágy. Úgyhogy ez a kettő nagyon kéz a kézben kéne járjon, nem elég a szülésre felkészülni” – magyarázza a szakember, aki bár eddig is beszélt a tanfolyamjain a baba születése utáni időszakról, de most még inkább hangsúlyt szeretne fektetni erre, éppen ezért szétszedte a tudásanyagot, s az ötalkalmas szülésfelkészítő mellett ötalkalmas gyerekágyra való felkészítőt is tart, amelyről a www.eletszuletik.ro honlapon lehet tájékozódni.
Igyekszem mindezt nem csak elméletben bemutatni, hanem kézzelfogható segítség lenni számukra” – összegez a négygyermekes családanya.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
A mátrai borzaska belül szaftos és puha, míg a bunda fűszeres és ropogós. Az egészet a tetejére kerülő fokhagymás tejföl és pirult sajt koronázza meg.
Hány perc zörgött tova,
hány óra hasztalan,
nem tudom.
A cékla Erdélyben leginkább savanyúságként vagy ivóléként kerül az asztalra, pedig rostokban és vitaminokban gazdag, sokoldalú alapanyag, amelyből világszerte izgalmas levesek, saláták, főételek és desszertek készülnek.
Méliusz József életműve egyszerre személyes és történelmi tükör: az önismeret, a kisebbségi lét és a megújulás írói példája. Borcsa János irodalomtörténésszel a gondolkodó irodalom egyik legösszetettebb alakjáról beszélgettünk.
A tudatos étkezés nem feltétlenül igényel bonyolult alapanyagokat vagy hosszadalmas előkészületeket. A mai rohanó életvitelben egyre nagyobb értékük van azoknak az étrendi ajánlásoknak, amelyek gyorsan és könnyen elkészíthetők.
szóljon hozzá!