Nem adta fel, ma világbajnok

 „2012-ben, amikor 14 éves voltam, egy alkalommal szórakozásképpen elmentünk a családdal egy bicikliversenyre. Én a korkategóriámban valahol a mezőny vége felé értem célba, viszont édesanyám a negyven év fölötti nők kategóriájában első lett. Kedvet kaptunk a biciklizéshez, és szép lassan elkezdtünk versenyezgetni is” – eleveníti fel a fiatalember. Abban az évben egy amatőröknek kiírt versenyt követően már a Tusnád Cycling Team csapatába is meghívást kapott, edzeni kezdett a csapattal, egyre több versenyen vett részt és egyre magabiztosabb lett a biciklin, ami még jobban megkedveltette vele e sportot.

 „2013 végén jött egy olyan verseny, ahol felkerültem a dobogóra, s bár kisebb verseny volt, nekem még jobban meghozta a kedvem. 2014-ben még több verseny, még több dobogós helyezés következett, egy év múlva pedig már kinéztünk egy téli triatlont is. Cheile Grădiștei-en volt az első országos triatlon versenyem, én azon a télen tanultam meg futósízni is. Szaladni kellett, biciklizni és futósízni a végén. Szaladásban – mivel akkor még nem nagyon szaladtam – a mezőny végére kerültem, viszont kerékpáron behoztam a lemaradást, futósíben pedig tartottam a ritmust, és így az országos bajnokságon második helyezést értem el az egészségesek között. Abban az évben nyáron részt vettem az első duatlonomon is, Marosvásárhelyen a Balkán Bajnokságon. Öt kilométer szaladás után utolsó előttinek értem be a a tranzitba, majd az ezt követő húsz kilométer terepbiciklizésből már elsőként érkeztem meg, végül újabb két és fél kilométer szaladás következett. Itt végül második lettem. Később visszahallottam a szüleimtől, hogy volt néző, aki a szaladás alatt azt kérdezte, mit is keresek én ott, nem vagyok odavaló, hiszen a mozgásomon látszott, hogy nem úgy szaladok, mint a teljesen egészséges emberek” – emlékszik vissza a fiatal sportoló. Végül is felfigyeltek rá, tagja lett a triatlon válogatottnak, és a további versenyeken immár a parasportolók között állt rajthoz.

Elmesélte, tizennyolc éves volt, amikor a pályabiciklivel is megismerkedett, első versenye Hollandiában volt, a világbajnokság, de mint megjegyezte,

2017-ben téli triatlon Európa-bajnokságon vett részt Észtországban, s bár akkor még a sízés nehézkesebben ment neki, végül csak dobogós lett. „Európa-bajnokságon második hellyel meg lehet elégedve az ember, nem?” – kérdezi nevetve.

A csíkszeredai parasportoló 2017 végétől leigazolt a kolozsvári triatloncsapathoz, és leadta a szükséges dokumentációt a kolozsvári sportegyetemre is. Éppen Dániában nyert tereptriatlon-világbajnokságot, amikor arról értesült, hogy nem vették fel az egyetemre, ugyanis az orvosi papíron szerepelt, hogy mozgássérült. A kudarc nem szegte kedvét, mivel másik nagy szenvedélye a fotózás, sikeresen felvételizett a Képzőművészeti és Formatervezési Egyetem fotó-videó szakára.

korábban írtuk

Tămîrjan aranyérmes az Európa-bajnokságon

Kitűnő eredménnyel zárta a Bucegi-hegységben, a Cheile Grădiștei sportbázison megrendezett téli triatlon (Winter Triathlon) Európa-bajnokságot a csíkszeredai Tămîrjan Róbert.

Tămîrjan Róbert az olaszországi Asiagóban megszervezett téli triatlon világbajnokságra azóta készült, amióta lehavazott. A versenytáv négy kilométer szaladás, hét kilométer biciklizés és 6,5 kilométer sífutás volt. Nem mindennapi volt a rajt – derült ki elbeszéléséből – hiszen a parasportolók előtt elindították az amatőr férfiakat, majd a nőket, és öt percre rá a parasportolókat is. „Elindultunk, volt vagy 300 ember előttünk a pályán. Hát én biciklivel annyi embert kikerültem, elkerültem, mint még soha” – meséli.

„A szüleimnek köszönhetem hogy itt vagyok, itt tartok. Négyéves voltam, amikor rájöttünk arra, hogy mi is a problémám. A kezemet folyamatosan szorosan a testem mellett tartottam, nem tudtam fogni, jobb lábbal csak lábujjhegyen jártam, mert az a lábam sokkal rövidebb volt, mint a bal. Meg is műtötték, de most is másfél-két centivel rövidebb. Vannak olyan versenytársaim, akik alig hiszik el, hogy nekem bármilyen bajom is lenne. Sokan meg sem merik kérdezni, hogy mi a probléma, nehogy megbántsanak, de én már annyifelé elmondtam, nekem ez már nem okoz gondot. Ez van, így születtem. Jobb karomat nem tudom kiegyenesíteni, vagy a tenyeremet felfele fordítani, a jobb lábfejemet, a csuklómat nem tudom befeszíteni. A jobb oldalamon nincs meg az az izomtömeg, erő, ami kellene. Nem érzem hátrányát annak, hogy gyengébb a lábam, én időben megtanultam, hogy nem szabad feladni” – mondja Tămîrjan Róbert.

A cikk először a Székelyhon napilap Liget című mellékletében jelent meg.