
Ilyen volt, és ilyen lett. Potyó Judit a felújított, 137 éves ház előtt. Nem gyújtotta fel
Fotó: Veres Nándor
Hogy milyenek a falusi kalandok? Vidámak, dolgosak, mezítlábasak. A Csíkszentmártonban élő Potyó Juditnak köszönhetően magunk is bepillanthatunk egy háromgyermekes család kalandos, vidéki életébe. A Sasfészek Kézműves Udvarban jártunk.
2022. június 28., 17:122022. június 28., 17:12
2022. június 28., 17:212022. június 28., 17:21
„Isten segedelméből építette Darvas Ferenc 1885-ben 4/28-án” – olvasható a mennyezeti gerendába vésett felirat a nemrégiben felújított ház szobájában. Judit férje csiszolta, újította fel a gerendát, hogy a család által Sasfészeknek nevezett kis ház ékessége legyen.”
„Majdnem ez a legöregebb ház Szentmártonban” – mutat körbe Judit, amikor belépünk. „S mezitlábas gyermekekhez szoktatok-e, mert itt azok is vannak” – kérdezi nagyot nevetve. Ott csimpaszkodik a tornácon az ősszel iskolába készülő Dénes és a hamarosan öt évet töltő Zsófi, a mezítlábas gyermekek. Egyedül a kilenchónapos Lenke kicsi lábai vannak harisnyába bújtatva, ő egyelőre édesanyja karjaiban várja a déli alvásidőt.
Ő egy ideig éppen ezért csak főnixprojektként emlegette tervét, és a legnagyobb közösségi portálon Falusi kalandok címszó alatt avatta és avatja be az érdeklődőket a felújítási elképzelésekbe, illetve a család dolgos mindennapjaiba. A kis házat férje örökölte nagymamája testvérétől – meséli Judit, miközben illatos rózsaszörppel kínál. „1992 óta lakatlan volt a ház, mi pedig gondolkozni kezdtünk azon, hogy mi legyen vele. Szerencsére nem nyúltak hozzá, nem módosították az évek során, érintetlen maradt még a belső bútorzat is. Végül lemondunk a pályázati lehetőségről, és úgy döntöttünk, önköltségen vágunk bele a felújításba” – meséli.
A régi ablakkeretekből képkeretek lettek, a bontott cserépből pedig padlóburkolat
Fotó: Veres Nándor
Álmaik valóra váltása most már évekre elegendő feladatot biztosít a családnak, hiszen felújításra vár az udvaron a lakóház melletti kisebb épület, ahol Judit helyben termelt termékekkel várná az ide betérőket. Sőt, a téglacsűrbe is életet vinnének, de a több mint százéves régi kaput is jó lenne megmenteni.
A munkálatokhoz tavaly júliusban láttak hozzá. „Kiderült, hogy az egyik sarkát kiették a hangyák, az egyik része a háznak meg volt süllyedve, a gerendákat ki kellet cserélni. Sok mindent saját magunk csináltunk, a férjem csiszolta gerendákat, a tornácot is ő újította fel. Amit lehetett, meghagytuk, beépítettük. A tornác visszakerült a helyére, a még menthető gerendákat a szoba mennyezetén láthatjuk, a ház többi helyiségében pedig a régihez hasonlóakat készítettünk. Kerekes volt a bácsi, aki itt lakott, ő a régi ablakokat kicserélte újabbakra, de mi megkaptuk a padláson a régi kereteket, s azok mintájára csináltattunk újakat, amikért egészen Tordáig kellet menni” – magyarázza Judit. A régi ablakkeretekből képkeretek lettek, a bontott cserépből pedig padlóburkolat a kis szobában.
A Sasfészeknek nevezett kis ház ékessége
Fotó: Veres Nándor
Mutatja dédnagymamája régi tálalószekrényét, amelyet még 18 évesen újított fel, s amely évek óta arra vár, hogy megtalálja új helyét. A konyhában lévő sorozat Judit nagymamájáé volt, azt is ő újította fel, de van egy olyan darab is, amit a ház régi tulajdonosa készített. A fürdőszobában is helyet kapnak a felmenőktől örökölt darabok, ott például egy régi dézsa lesz kialakítva zuhanyzónak. Most éppen egy olyan szekrény felújításán dolgozik – magyarázza – amelyben hajdanán a szalonnát tárolták. A polcok helyére szita kerül, s szalonna helyett gyógynövényeket fognak majd szárítani benne. „A szobába fog kerülni, és az lesz a szobaillatosító” – jegyzi meg. Hogy a házat felépítő Darvas Ferenc ki volt, azt maguk sem tudják, de a korábbi tulajdonos Sas Ágoston nevét is megőrzik az utókornak, hiszen a házat ma már mindenki Sasfészeknek nevezi, ez látható a díszes házszámtáblán is.
Judit és Lencsi. A konyhában lévő sorozat a nagymamáé volt
Fotó: Veres Nándor
Két nagy szívszerelme van – mondja Judit. Ebből egyik a közösségi élet, tervei szerint kézműves foglalkozásoktól, táboroktól lesz majd hangos a ház és környéke. Tartottak itt már tavasszal palántanapot is, de azt is látja lelki szemei előtt, ahogy az idős asszonyok számára szervez olyan eseményeket, amelyek során átadhatják tudásukat az arra nyitottaknak. A közösségért való tevés erős szándéka mellett számára fontos a turizmus is, s mivel főzni is szeret, s háztáji is akad, gasztropontot szeretne működtetni a Sasfészek ódon falai között.
Gasztropont is létesülhet az udvarban
Fotó: Veres Nándor
Mert az is hozzátartozik a család mindennapjaihoz, hogy a Sasfészektől nem messze lévő otthonukban frissen kikelt csibék csipognak a kazánházban, zajlik az élet a tyúkudvarban, három tehenük tejéből Judit sajtokat készít, s a veteményesben többnyire minden megterem, amire szükségük van. „Én olyan vagyok, hogy ami nem működik első próbálkozásra, azt addig próbálom, amíg megy. Így voltam a sajtkészítéssel is. Azt mondtam, hogy ha az esztenán is tudnak sajtot csinálni, mi az, hogy hazajövök Londonból, s nem tudok egy sajtot megcsinálni” – meséli.
Az nem létezik, hogy ő ne tudjon sajtot csinálni, erősködött Judit. S lőn
Fotó: Veres Nándor
Judit évekkel ezelőtt három évig foglalkozott Moldovában a magyarul tanuló gyermekekkel, majd innen szintén három évre útja Londonba vezetett. Végül mégis szülőfalujában alapított családot, három gyermeküket férjével a természetközeliségre és a természet szeretetére nevelik, s úgy mentik át a múlt értékeit a mába, hogy a jövő generációjára is gondolnak, s mindennapjaikkal irányt mutatnak.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!