Vérbeli íjászat: nem csak sport, mentalitás

Ilyen például a Marosszéki Íjászok Egyesülete, amelynek tagjai leginkább „örömíjászok”, de azért egy-két profi is akad köztük. Az egyesület 2008-ban jött létre, kezdetben hat-hét aktív tagból állt. Mára azonban a környék legnagyobb csapata: 25 állandó tagja van az egyesületnek, de a baráti körrel és egyéb íjszeretőkkel együtt ez a szám akár meg is kétszereződhet a heti kétszeri edzéseken. Az íjászedzések időpontja rögzített: hétfőn délután és szombaton délelőtt gyakorolnak. Nyáron a Kishegyszőlőben, télen az egyik iskola tornatermében röpítik a nyílvesszőket: gyakorolnak, tanulnak egymástól, s időnként a profiktól is – tudjuk meg az egyesület titkárától, Szabó Ádámtól.

„Én például sokáig egyedül íjászkodtam, aztán bekerültem az egyesületbe, s utána teljesen újratanultam az egészet, mert nem volt jó a technikám. Sokat foglalkozunk a kezdőkkel, de mi is próbálunk tanulni egymástól, meg időnként neves íjászoktól is” – mondja Szabó Ádám. A marosszéki íjászok például pár hónapja látták vendégül Mónus Józsefet, a legeredményesebb magyar íjászt, de tavaly voltak Kassai Lajos lovasíjásznál is látogatóban. Ahogy az egyesület elnöke, Mátéfi Péter fogalmaz, van, akitől lövéstechnikát, másoktól mentalitást is lehet tanulni. Az íjászat ugyanis nem csak egyszerű sport, megváltoztatja az embernek még a kinézetét is: a legtöbb íjász a hagyományos fegyveréhez hagyományos ruhát visel, bőrből készült csizmája, tegeze van.

A marosszéki íjászok nem csak edzésekre járnak, egyre több íjászrendezvényt is szerveznek, egy ilyen íjászversenyen találkoztunk Molnár Sándor magyarországi íjkészítővel, aki a Nyíregyháza melletti Nagyhalászról érkezett, és aki 16 éve foglalkozik pusztai íjak készítésével, az íjainak kiválóságát a Molnáríj Találkozók sikere is jelzi, ahol több száz résztvevő jön össze évről-évre.
A neves íjkészítő húsz évvel ezelőtt ellátogatott a szabolcsi földvárhoz – amely az íjászok egyfajta szakrális helye – és ott megtetszett neki ez a fegyvernem. Magyarország másik részén tudott íjat venni magának akkor még, majd úgy érezte, neki is készítenie kell.

A lövéshez még elengedhetetlen a nyílvessző is, Molnár Sándor azokat sem bízza a véletlenre.