
Antal Imola (balról) és Eszter álmaikat váltják valóra
Fotó: Veres Nándor
Antal Imola néhány évvel ezelőtt arról álmodozott, hogy egyszer majd saját szövésű vászonból készít olyan népi viseleteket vagy népies stílusú ruhákat, amelyeket akár a hétköznapokban is viselni lehet. Az álom mára valóra vált, húgát is „megfertőzve”. Imola és Eszter kezéből ma már szebbnél szebb ruhadarabok, lakástextíliák kerülnek ki.
2019. február 01., 15:002019. február 01., 15:00
2019. február 01., 18:382019. február 01., 18:38
Nyüst, hasajó, lábító, vetélő – aki még látta a nagymamáját rongyszőnyeget szőni, annak ismerősen hangzanak ezek a szavak. Aki nem, annak eláruljuk, ezek a szövőszék avagy osztováta kiegészítői.
A Csíkszeredához tartozó Csobotfalván található családi házban, az emeleten kapott helyet Eszter és Imola műhelye két takaros kis szövőszékkel. Büszkén is mutatják a lányok, és mesélik, egy, Pápán élő mesterember alakította át a hagyományos szövőszéket kisebbre, a lányok szerint „okosabbra, praktikusabbra”. Állítják, könnyedén szétszedik és össze is rakják, nem egyszer volt erre már példa, de mi inkább a rajtuk szőtt vásznakat, ruhákat csodáltuk meg. Az egyiken éppen fekete alapon zöld mintás vászon készül, ebből szoknya lesz majd, a másikon pedig kenyérkosárra való fehér terítő.
Mert hogy ilyen is van – mondja Imola nevetve. Mivel rendszeresen tartanak kézműves foglalkozásokat a torockói nyári fesztiválon, ennek tiszteletére vászonkendőt is szőttek a fesztivál logójával. De vásárlóra, viselőre várakoznak a fogason az egymás mellé akasztott színes és ízléses tunikák, szoknyák, ruhácskák.
Antal Imola négy évvel ezelőtt kapta meg a Népművészet Ifjú Mestere díjat
Fotó: Veres Nándor
„A moldvai csángó hosszúkendőkön gyakori motívum látható például ezen a darabon. Egyedi, kézzel szőtt, különleges tervezésű, hagyományos technikával és kizárólag természetes anyagok felhasználásával készülnek” – mutatja Imola. Eszter is kézbe vesz egy-egy ruhácskát, mutatja, érdemes megfogni, megsimogatni, milyen puha az anyag. Kényelmes, nem szúr, nem kellemetlen – erősítik meg.
A fiatal csobotfalvi lány a középiskola elvégzése után a Nádudvari Népi Kézműves Szakiskolában tanult az általa csak csodálattal emlegetett Galánfiné Schmidt Teréztől. Az ott töltött négy év alatt sajátította el a szőnyeg- és vászonszövés csínját-bínját, majd hazatérve a kolozsvári Babeș-Bolyai Tudományegyetem Bölcsésztudományi Karának néprajz szakán folytatta tanulmányait.
Kényelmes ruhadarabok a mindennapokra is
Fotó: Veres Nándor
A 24 éves Eszter gyors léptekkel halad nővére nyomdokaiban. Gyerekkorától szeret kézműveskedni, mindig abban jeleskedett – mondja, majd nevetve teszi hozzá: bizony az iskolában sem a matektudásáról volt híres. „Nagyváradon a Partiumi Keresztény Egyetem reklámgrafika szakán végeztem, de nem az én világom, túl modern számomra. Így az egyetem elvégzése után még mindig a helyemet kerestem, aztán Imolától tanulgattam szőni, végül tavaly ősztől már én is Nádudvaron tanulok vászonszövést” – meséli lelkesen.
A lányok a saját maguk szőtte vászonból elsősorban ruhákat, de rendelésre lakástextíliákat vagy egyéb kiegészítőket is varrnak. Éppen túl vannak egy nagyon izgalmas megbízatáson, lakástextíliákat készítettek, egy megrendelő álmait váltották valóra. „Akadnak érdeklődők, vannak rendeléseink.
Persze a vászonszövés hallatán van, aki elsősorban székelyruhára gondol, de mi elsősorban nem azt készítünk. Az egy hónapot is felvesz, meg tudjuk csinálni, de szívesebben készítünk hétköznapi, alkalmi ruhákat hagyományos szövési technikákat alkalmazva” – magyarázza Imola.
Hagyományok a mindennapokban
Fotó: Veres Nándor
Egy ruhát akár egy nap alatt is el lehet készíteni – tudjuk meg –, de arra is volt példa, hogy egy szoknyácska anyagát három hónapig szőtte.
A teljes szabadságot, a szárnyalást adja a vászonszövés az Antal lányoknak. Az általuk készített darabokról visszaköszönnek a régi viseletek mintái, de saját fantáziaviláguk, egyéniségük is. Mesélik, voltak már néhányszor divatbemutatón is, és sokan nem hitték, hogy a vásznat ők maguk szövik.
Eszter, nővére nyomdokaiba lép. Imolától tanulta az alapokat
Fotó: Veres Nándor
„Szeretném ha ezzel úgy tudnék foglalkozni, hogy meg is élek belőle. Mikor szövök, akkor vagyok igazán boldog, szabadnak érzem magam” – mondja Imola.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
Sok tudatos vásárló számára egyértelmű, hogy az élelmiszerek kiválasztásánál fontos a vegyszermentesség. Arra viszont ritkábban gondolunk, hogy a vegyszerek ott vannak azokban az anyagokban is, amelyekben az élelmiszereket tároljuk és elkészítjük.
A granola az utóbbi években igazi sztár lett azok körében, akik gyors, mégis egészséges megoldásokat keresnek a táplálkozásban.
A csíkszeredai származású Kedves Csanád zeneszerző, előadóművész és zenei vezető az Artisjus Előadóművészi Díjában részesült. A szerzői egyesület azzal a céllal alapította a díjat, hogy köszönetet mondjon a kortárs zene elkötelezett terjesztőinek.
A pszichológus konyhájában a közösségi médiában fellelhető női trendekről is szó volt, s találón egy, a TikTok-on terjedő süti – az Apple Pie Cookies – receptjét készítette el Dimény-Varga Tünde házigazda a meghívottal, Gergely Orsolya szociológussal.
A téli madáretetés nem csupán a hó megérkezésével válik időszerűvé. Már november végétől jóval kevesebb táplálékot kínál a természet, a gondosan előkészített madáretetők nagy segítséget jelentenek a kis énekesmadaraknak.
A halálra nem gyászos sóhajjal, hanem harsány nevetéssel felel Dósa Zoltán, aki új kötetében, a Rögcédulákban a mulandóságot nem tragédiának, hanem szellemes játéktérnek mutatja: ahol a szorongásból derű, a félelemből humor lesz.
szóljon hozzá!