
Csíkszereda, az Apaffy Mihály (ma Petőfi Sándor) utca 1914-ben. Ligetiné divattermébe biztos betértünk volna
Fotó: Fortepan
Árvízkárok, kórházépítés, korrupció, női egyenjogúság, drágaság és rossz utak – néhány téma, amellyel az 1913. július 19-i Csíki Hírlap újságírói, szerkesztői, illetve olvasói foglalkoztak. A kornak megfelelően tálalva ugyan, de majdnem mind olyan témák, amelyek a mai újságok hasábjain is rendszerint helyet kapnak.
2018. július 19., 16:002018. július 19., 16:00
2018. július 19., 16:242018. július 19., 16:24
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár számos régi dokumentumot digitalizált, ezek között helyi újságok évfolyamai is olvashatók a könyvtár honlapján, az Elektronikus könyvtár, továbbá a Digitalizált dokumentumok rovatok alatt. Érdekes betekinteni a több tucat, vagy inkább a több mint száz évvel ezelőtti periodikák világába, az újságcikkek, vezércikkek, olvasói küldemények által tükrözött akkori mindennapi életbe.
1913. július 19-én például a Csíki Hírlap hetilap vezércikkében Pál Gábor főszerkesztő hosszasan értekezett az áradásokról, az árvízkárokról, elvégzett és el nem végzett folyószabályozásokról, megelőzési lehetőségekről.
– írta a szerző, és bár ma már nemcsak a kor más, hanem az ország és a körülmények is, akár valamelyik mai újság mondatai is lehetnének ezek. A lap tárcájában Szemere László egy olyan olvasói értekezésre reagál, amelyben az írást beküldő azt fejtegette, „a nő természettől fogva gyönge és mint ilyen egyszersmind hamis is, alattomos is”.
„Azt a konklúziót vonom le, hogy
először mert az lépésről-lépésre úgyis bekövetkezik, másodszor és főként ezért nem érdemes ellene írni, mert az egyenjogosulás se az emberiségre, se külön a nőkre vagy a nőiességre nem veszedelmes” – írja befejezésül a szerkesztő.
Az újságból kiderül az is, hogy sokszoros „deputációzás” után végre eredménnyel tért haza a kórház ügyében a belügyminiszterhez utazott küldöttség és „ilyenformán tehát Csik vámegyének négy-ötszázezer korona hozzájárulásával egy olyan kórháza lesz, melynél nagyobbat, szebbet, talán egy vármegye sem tud ezidő szerint felmutatni”.
Olvasni lehet például a romániai határszélen működő mílicia túlkapásairól, a lövétei földcsuszamlásról, ami miatt a község egy részét ki kellett telepíteni és arról is, hogy a sok eső miatt Csíkszeredában az Olt mellett nagy tavak gyűltek fel, amelyek néhány napra el is zárták Zsögödfürdőt a várostól. „De most már az útról elment a viz s a kellemes kirándulóhely ismét megközelíthető. A melegebb időjárással a zsögödi ásványvizuszoda 19 c. fokra melegedett” – adják hírül ugyanott a jó hírt is.
Néhány sor erejéig a Balkánon dúló háborúról is szót ejtenek – „a törökök is igyekeznek a veszett fejsze nyelét megmenteni” – egy másik hírben pedig azt olvashatjuk, hogy a tusnáfürdői vendéglátós panasza szerint a csíkszeredai húsárak ma magasabbak, mint Budapesten a vásárcsarnokban. Részletesen írnak a Csíkszeredán átvonuló állami utak rossz állapotáról, ezen belül arról, hogy
Több más megye mellett Marostorda megyében is nagy áradások voltak, „a Kisküküllő 8, a Nyárád 22, a Maros 16 községet pusztított el, lakosait pedig éhinséghez juttatta” – áll a lapban. Közben Tusnádfürdőn Anna-bálra készültek, Gyergyócsomafalván pedig veszett kutya mart meg három kisgyermeket. Az újságban lévő reklámok is érdekes körképet adnak: befőttes üvegeket, olcsó és jó helyi sört, illatszert, gumióvszert, madarak szakszerű és természethű kitömését, borokat, gramofon hanglemezt, cselédelhelyező intézetet, bútort, divatárut, órát, a pattanást és a szeplőt elmulasztó csodaszappant hirdettek a lapban.
Címlapok egykor és ma
Fotó: Gecse Noémi
Lehetnék művelt,
s nyithatnék műhelyt,
hol tökélyre csiszolt
versek születnek...
A mézzel készített ételek világa messze túlmutat a süteményeken: a méz a savas, sós és fűszeres ízeket is kiegyensúlyozza, és karaktert ad a fogásoknak.
A boróka fűszeres ízű terméséről közismert, vidékünk hegyvidéki régióiban őshonos fajként jelentős állományokat alkot. Bemutatjuk, hogy a termésén túl mely részeit hasznosíthatjuk, és azt a sajátos biológiai tulajdonságát, amely különlegessé teszi.
Mitől lesz egy régió gasztrorégió, és mi kell ehhez, azon kívül, hogy vannak ételeink? – többek között ezekről is szó esett a Gasztrorégió – hagyományos gyümölcsészet és gyógynövénykultúra című ismeretterjesztő szakmai napon.
Magdalena Pelmuș Gendered Blood című kiállítása nem magyaráz, hanem szembesít. A test, az erőszak és a nemi szerepek találkozása itt nem narratíva, hanem feszült állapot: dísz és seb, fegyver és szerv, vonzás és taszítás egyszerre.
Nemcsak egy könyv, hanem egy életmű, egy korszak és egy közösség arcképe került reflektorfénybe a Hargita Megyei Kulturális Központban. Székedi Ferenc Mindig formában – Botár László című albuma túlmutat a műkritikán: emberi történetekből építkezik.
Az összetartozásról, az egymás iránti tiszteletről, a közösen végzett munka teremtő erejéről, és arról is mesél a Nemzeti Színházban vasárnap felavatott díszfüggöny, hogy ennek a nemzetnek van jövője. Budapesten jártunk.
Egy jól összeállított napi étkezés nem bonyolult, csak következetes. Az alapanyagok egyszerűek, az elkészítés követhető, az eredmény pedig egy stabil, egész nap működő rendszer. Az egészséges táplálkozás tudatos választásokról szól.
Ahogy beköszönt az advent, nincs is jobb, mint a konyhát megtölteni a sütőtök és a mézeskalácsfűszer édes illatával. Ez a duplán sütőtökös csiga nemcsak a látványával, de az ízével is elvarázsol.
Az aprócska konyhát finom illat tölti be. Mama palacsintát süt. A spájzból baracklekvárt hoz, és elmélyülten kenegeti a mindenséget jelképező kerek tésztákra. Mikor elkészül vele, gondosan felgöngyölíti, és egy külön tányérra helyezi.
szóljon hozzá!