
Csíkszereda, az Apaffy Mihály (ma Petőfi Sándor) utca 1914-ben. Ligetiné divattermébe biztos betértünk volna
Fotó: Fortepan
Árvízkárok, kórházépítés, korrupció, női egyenjogúság, drágaság és rossz utak – néhány téma, amellyel az 1913. július 19-i Csíki Hírlap újságírói, szerkesztői, illetve olvasói foglalkoztak. A kornak megfelelően tálalva ugyan, de majdnem mind olyan témák, amelyek a mai újságok hasábjain is rendszerint helyet kapnak.
2018. július 19., 16:002018. július 19., 16:00
2018. július 19., 16:242018. július 19., 16:24
A csíkszeredai Kájoni János Megyei Könyvtár számos régi dokumentumot digitalizált, ezek között helyi újságok évfolyamai is olvashatók a könyvtár honlapján, az Elektronikus könyvtár, továbbá a Digitalizált dokumentumok rovatok alatt. Érdekes betekinteni a több tucat, vagy inkább a több mint száz évvel ezelőtti periodikák világába, az újságcikkek, vezércikkek, olvasói küldemények által tükrözött akkori mindennapi életbe.
1913. július 19-én például a Csíki Hírlap hetilap vezércikkében Pál Gábor főszerkesztő hosszasan értekezett az áradásokról, az árvízkárokról, elvégzett és el nem végzett folyószabályozásokról, megelőzési lehetőségekről.
– írta a szerző, és bár ma már nemcsak a kor más, hanem az ország és a körülmények is, akár valamelyik mai újság mondatai is lehetnének ezek. A lap tárcájában Szemere László egy olyan olvasói értekezésre reagál, amelyben az írást beküldő azt fejtegette, „a nő természettől fogva gyönge és mint ilyen egyszersmind hamis is, alattomos is”.
„Azt a konklúziót vonom le, hogy
először mert az lépésről-lépésre úgyis bekövetkezik, másodszor és főként ezért nem érdemes ellene írni, mert az egyenjogosulás se az emberiségre, se külön a nőkre vagy a nőiességre nem veszedelmes” – írja befejezésül a szerkesztő.
Az újságból kiderül az is, hogy sokszoros „deputációzás” után végre eredménnyel tért haza a kórház ügyében a belügyminiszterhez utazott küldöttség és „ilyenformán tehát Csik vámegyének négy-ötszázezer korona hozzájárulásával egy olyan kórháza lesz, melynél nagyobbat, szebbet, talán egy vármegye sem tud ezidő szerint felmutatni”.
Olvasni lehet például a romániai határszélen működő mílicia túlkapásairól, a lövétei földcsuszamlásról, ami miatt a község egy részét ki kellett telepíteni és arról is, hogy a sok eső miatt Csíkszeredában az Olt mellett nagy tavak gyűltek fel, amelyek néhány napra el is zárták Zsögödfürdőt a várostól. „De most már az útról elment a viz s a kellemes kirándulóhely ismét megközelíthető. A melegebb időjárással a zsögödi ásványvizuszoda 19 c. fokra melegedett” – adják hírül ugyanott a jó hírt is.
Néhány sor erejéig a Balkánon dúló háborúról is szót ejtenek – „a törökök is igyekeznek a veszett fejsze nyelét megmenteni” – egy másik hírben pedig azt olvashatjuk, hogy a tusnáfürdői vendéglátós panasza szerint a csíkszeredai húsárak ma magasabbak, mint Budapesten a vásárcsarnokban. Részletesen írnak a Csíkszeredán átvonuló állami utak rossz állapotáról, ezen belül arról, hogy
Több más megye mellett Marostorda megyében is nagy áradások voltak, „a Kisküküllő 8, a Nyárád 22, a Maros 16 községet pusztított el, lakosait pedig éhinséghez juttatta” – áll a lapban. Közben Tusnádfürdőn Anna-bálra készültek, Gyergyócsomafalván pedig veszett kutya mart meg három kisgyermeket. Az újságban lévő reklámok is érdekes körképet adnak: befőttes üvegeket, olcsó és jó helyi sört, illatszert, gumióvszert, madarak szakszerű és természethű kitömését, borokat, gramofon hanglemezt, cselédelhelyező intézetet, bútort, divatárut, órát, a pattanást és a szeplőt elmulasztó csodaszappant hirdettek a lapban.
Címlapok egykor és ma
Fotó: Gecse Noémi
Ötven alkotás, több száz járókelő és egy különleges évforduló. A csíkszeredai Nagy Imre Általános Iskola kerítés-kiállítással tiszteleg névadója előtt, közelebb hozva a művészetet a város lakóihoz.
A lassan sült paradicsom mély, telt íze és a jalapeno harmonikus fúziója képes minden partit és meccsnézést felejthetetlenné tenni. A ropogós tortilla chips és ez a sűrű szósz olyan páros, amiből sosem elég egy tálka.
Részletesen bemutatott társadalmi látlelet Cristian Mungiu legújabb filmje a Fjord, amiben a rendező egy nagy botrányt kavaró történést dolgoz fel, a keleti és nyugati világ találkozási pontjánál. Kritika.
Vannak helyzetek, amikor minden másodperc, minden szó számít. Bartos Mónika csak 23 éves, de a rohammentő-szolgálatnál végzett sok ezer önkéntesóra során megtanulta: az életmentésben a gyorsaság, a csapatmunka és szakmai tudás kulcsfontosságú.
Bizonyára sokan gondolnak nosztalgiával gyermekkoruk játékaira, vagy tán ma is őrzik azokat. Fekete István viszont nemcsak megőrizte egykori kedvenceit, hanem a csíki múzeumnak adományozta, megalapozva ezzel az intézmény játéktörténeti gyűjteményét.
Egy bukaresti villamoson történteknek két színházi ember is szemtanúja volt – ebből aztán monodráma született, most pedig színházi előadás formálódik belőle. A valós történet mögött azonban aktuális társadalmi jelenségre világítanak rá az alkotók.
Daniel Brici bányászportréi túlmutatnak a fotószerű pontosságon: a hiperrealizmus eszközeivel egy eltűnő világ emlékezetét őrzik. A Mineralia Humana kiállítás az emberi figyelem, a munka és a méltóság időtálló lenyomata.
Lenyűgöző látvánnyal és összecsapott utolsó évaddal búcsúzik az Eufória. A közkedvelt sorozat záróakkordja lezárt egy korszakot, olyan élményekkel hagyva a rajongókat, amit inkább elfelejtenének.
Ott, ahová már nem nyúl vissza az emlékezet, és ott, ahol nincsenek források és adatok, a hiányt kitölti a képzelet. Így volt ez régen, és így történt ez A hársfa című regény alkotófolyamata során is. A szerzővel, Antal Imrével beszélgettünk.
Rusz Lívia (1930–2020) az erdélyi képregény talán első igazán ismert alakja, a mai napig közkedvelt Csipike figurájának (képi) megteremtője, akiről kevésbé köztudott, hogy a festészetben is jelentőset alkotott.
szóljon hozzá!