Tas von Grof Box. A kutya, amely megtalál a hó alatt

Kovács Róbert pedig – aki a Maros megyei hegyimentők vezetője – állítja, az a jó kereső kutya, amelyik azért dolgozik, hogy aztán játsszanak vele. Tas pedig ilyen. Előrerohan, körbepisili a helyet mindenütt, de egyetlen füttyszóra visszatér a gazdihoz, s várja, hogy mit kérnek tőle. „Ugass! Feküdj! Hozd vissza!” – hallatszik az utasítás, s Tas végzi is a dolgát. Ha labda van a játékban, még az sem érdekli, hogy közvetlenül mellettünk öt őzike szalad el: az eb csak a játékra koncentrál. „Nem ment ez mindig így. Amikor kicsi volt, futott az őzek után, de meg kellett tanítani neki, hogy ezt nem szabad, mert a hegyen, éles bevetésben sem futhat el egy vad után a keresés helyett” – magyarázza Róbert, aki annak idején szántszándékkal lavinamentésre keresett kutyát, amikor kertes házba költöztek, s bár eleinte belga juhászt szeretett volna, a jeddi Kocsis Attila tenyésztő és kutyatréner győzte meg róla, hogy a holland juhász tökéletes lesz erre a feladatra.

A fajta erőssége ugyanis, hogy még nincs túltenyésztve, ritka kutya nem csak Romániában, de Európában is, éppen ezért a felmenő ágai is sokkal jobbak. A tenyésztő aztán ki is választotta az alomból a legjobb képességű kölyköt, és segített is a kutya kiképzésében.

„Edzéseken elásunk egy embert a hó alá, van hozzá spéci felszerelés, tehát egy levegővel teli bolyába bújik, s mi betemetjük, később jöhet a kutya keresni. Ő általában egy akkora részen kell keressen, amekkora lavina szokott lenni nálunk. Lehet száz métertől többszáz méterig a hossza, s a szélessége is 100-200 méter – ez a maximum, ami le szokott folyni nálunk. A kutya keresi az emberi szagot, te pedig, ha látod, hogy lemegy a lavina nyomáról, visszahívod. Éles bevetésen mindig van egy csapat, aki keresi a hagyományos módszerekkel, és van a kutyás kereső. A négylábú azonban sokkal gyorsabb: egy futballpályányi területet egy kutya bepásztáz tíz perc alatt, egy csapat hegyimentő, amely hat emberből szokott állni, az több óra alatt tudja bepásztázni ugyanezt a távot” – magyarázza a kutya legnagyobb erényét Kovács Róbert. Hozzáteszi:

ne menjen oda, mert lavinaveszély van, ő megvonta a vállát és bement, s negyedóra múlva a hó alatt volt” – mondja a hegyimentő. Emlékeztet, tavaly ketten meg is haltak egy lavinában a Nagyköves környékén, akkor három embert vitt el a lavina, de egyiknek a feje kint maradt, így túlélte. Kovács Róbert szerint a legjobb az lenne, ha nem indulnának el az emberek lavinaveszély esetén a hegyekbe, ahol amúgy friss hóeséskor, vagy tavasszal a hóolvadáskor a legnagyobb a veszély, de az egyre szaporodó motorosszánosoknak is nagy esélyük van, hogy lavinát indítsanak be.

Tas amúgy most 33 kiló, marmagassága 60 centiméter körül van, vékony testalkatú, mozgékony eb, aki naponta körülbelül fél kiló kutyatápot kap. „Általában naponta egyszer kap enni, egy fél kiló az adagja, amit körülbelül három másodperc alatt el is tüntet. Télen és komolyabb edzéseken kap még pluszt, ilyenkor nyers húst, az a jó még a kutyának. A jó kondiban lévő kutya több órán keresztül tud keresni, s tud jönni mögöttem a nagy hóban” – mondja a hegyimentő.

Kérdésünkre elárulja, lavinamentésre úgy nyolcéves korig alkalmasak a kutyák, utána már kezdenek öregedni, ha a szaglásuk jó is, nincs már kedvük annyit mozogni, felmenni a hegyre. Ő viszont tud olyan holland juhászról, amely már tíz éves, de még mindig dolgozik. Ezek a kutyák amúgy minden évben újra is vizsgáznak, hogy bizonyítsák, továbbra is alkalmasak keresésre, életmentésre.