
Nem félnek az embertől. Akár kézbe is lehet venni a lepkéket
Fotó: Barabás Ákos
Csupán egy-két hétig élnek, mégis folyamatosan megtekinthetők a parajdi lepkeház színpompás lepkéi, ami nem kevés szervezési munkát igényel. Éppen ezért tavasztól őszig folyamatosan érkeznek Amerikából, Afrikából és Ázsiából a bebábozódott rovarok, amelyek végül a helyszínen kelnek ki és röpülnek fel először. Sok érdekességre fény derült a lepkék tartásával, viselkedésével kapcsolatban a lepkeházban tett látogatásunk során.
2017. július 21., 18:392017. július 21., 18:39
Úgy éreztük magunkat, mintha egy mesevilágba csöppentünk volna, amikor megérkeztünk a parajdi lepkeház faszerkezetű fedett parkjába, ahol megannyi színes trópusi lepke fogadott. A helyszínen egy tavat hoztak létre az üzemeltetők, ezt körbesétálva lehet megcsodálni az ide-oda röpködő, trópusi növényeken pihenő vagy éppen gyümölcsökből táplálkozó lepkéket.
A rovarok szemmel láthatóan nem idegenkednek az emberektől, nem röpülnek el, sőt, néhányat sikerült tenyerünkbe vegyünk, miközben épp egy narancsdarabból szívták ki a nedvet.
Jelenleg Közép- és Dél-Amerikai lepkék tekinthetők meg a lepkeházban – összesen tizenegy faj –, de az üzemeltetők Közép-Afrikai és Délkelet-Ázsiai fajokat is rendelnek, hogy újat mutathassanak visszatérő vendégeiknek – tudtuk meg Kilyén Barnától, a vállalkozás tulajdonosától. Mint mondta, a lepkék életben maradásához elengedhetetlen, hogy megfelelő páratartalom legyen a számukra kialakított parkban, ugyanakkor az ideális hőmérséklet is fontos. 10 Celsius-fok alatt például egyáltalán nem aktívak. A díszletnek tűnő trópusi növények nem csak dekoratív okokból vannak elhelyezve, azok levelére rakják le petéiket a lepkék.
Az azúrlepke az egyik leglátványosabb lakója a lepkeháznak
Fotó: Barabás Ákos
Ezek nem életképesek, viszont az üzemeltetők arra törekednek, hogy az eredeti élőhelyükön tapasztalt körülményeket megteremtsék, hiszen úgy láthatóan aktívabbak. A lepkék többsége gyümölcsökből – narancs, banán, szőlő, alma, cseresznye – kiszívott cukros nedvvel táplálkozik, de tartanak olyan fajokat is, amelyek egyáltalán nem esznek. Erre példa az atlaszlepke, amely a hernyó korábban felhalmozott tápanyagot hasznosítja rövid élete során.
A lepkéket egyébként csak a lepkeházban lehet megfogni, ha onnan kiszabadulnak, szinte lehetetlen elkapni őket. Kilyén szerint nagyon érdekes ez, de ő maga sem tudja a magyarázatát.
A trópusi lepkék csak egy-két hétig élnek, így a legnehezebb feladat azt megoldani, hogy mindig legyen látnivaló a házban – magyarázta Kilyén. Mint mondta, az állandó tárlat megszervezéséhez kőkemény logisztika szükségeltetik, ugyanis folyamatosan kell rendelni a bebábozódott rovarokat – egyszerre nagyjából négyszázat – és arra is kell vigyázni, hogy azok ne útközben, hanem a helyszínen keljenek ki.
A lehető legkellemesebb élettér kialakítására törekedtek az üzemeltetők. Így a lepkék is aktívabbak
Fotó: Barabás Ákos
„Az lenne a legideálisabb, ha mi magunk is szaporíthatnánk a lepkéket, ám ez nagyon költséges lenne, hiszen sokat esznek a hernyók, ráadásul roppant drágán lehet megvásárolni az eledelükül szolgáló növényeket. Így nincs más lehetőség, a trópusi országokban lévő lepkefarmokról kell megrendeljük a bábokat” – fejtette ki Kilyén Barna. A bábokat különleges körülmények között szállítják: egy dobozban vannak, ahol párás a levegő és állandó a hőmérséklet. A lepkék végül a helyszínen kelnek ki egy-két napon belül.
Minden erőfeszítésünk ellenére van olyan időszak, amikor kevesebb lepkénk van. Több nyugat-európai lepkeházba is ellátogatunk a tapasztalatszerzés érdekében, ám máshol is hasonló gondokkal küzdenek” – fogalmazott.
Öt éve működik a Romániában elsőként létrehozott lepkeház, amelynek első székhelye a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeumban volt – tudtuk meg Kilyén Barnától, aki feleségével közösen fogott bele a vállalkozásba. Rámutatott, állandó kiállításuk mellett az utóbbi időben utaztatható tárlatot is üzemeltetnek, amely jelenleg is egyedülállónak számít Kelet-Európában. Ezáltal Csehországba, Magyarországra és több Romániai városba is ellátogattak már a lepkékkel.
– sóhajtott fel a tulajdonos. Az utaztatható faszerkezetű házat – növényestől, tavastól – egyébként legalább négy nap összeszerelni, erőltetett tempóban.
Nagyjából május közepétől szeptember közepéig lehet megfelelő hőmérsékletet biztosítani a lepkéknek, így az üzemeltetők is ebben az időszakban fogadják a látogatókat – magyarázta a szakember.
A trópusi országokban lévő lepkefarmokról kell megrendelje a bábokat Kilyén Barna (fotó) és felesége
Fotó: Barabás Ákos
Délelőtt tíz és délután három óra között, lehetőleg napos időben érdemes odalátogatni, hiszen olyankor aktív a fajok többsége. „Főleg ebben az időszakban röpködnek a lepkék, máskor inkább táplálkoznak, vagy éppen párosodnak” – magyarázta Kilyén.
Érdeklődőkből nincs hiány a parajdi lepkeházban, ahová főleg csoportok látogatnak el, így sikeres vállalkozásnak mondható – fejtette ki lapunknak Kilyén, hozzátéve, hogy a nyitva tartást az iskolai vakációkhoz kell igazítani. Nemrég egy látványos épületet is felépíthettek az üzemeltetők, ami még különlegesebbé teszi a helyszínt.
Délelőtt tíz és délután három óra között a leglátványosabb a lepkeház
Fotó: Barabás Ákos
„Azt szerettük volna, hogy az épület önmagában is építészeti értéket képviseljen, és ez meg is valósult. A cél az, hogy a miénk legyen Románia legszebb lepkeháza, ezért folyamatosan igyekszünk fejlődni” – fogalmazott a tulajdonos.
Két erdélyi világutazó, Mihály Alpár és Bertici Attila idén életük egyik legnagyobb kalandjára indult: két 12 lóerős robogóval húsz nap alatt több mint nyolcezer kilométert tettek meg Kelet-Európából egészen Szenegál fővárosáig, Dakarig.
Amikor a mézeskalács illata belengi az otthonainkat, érezzük, hogy közeleg az ünnep. Nálatok sincs karácsony mézeskalács nélkül? Mutasd meg a mézeskalács-remekművedet, és nyerj!
A téli madáretetés nemcsak közvetlen táplálék kihelyezésével történhet. Többféle módon is kedveskedhetünk a madaraknak a kihívásokkal teli keményebb téli időszakban, ezeket az alternatív lehetőségeket fogjuk bemutatni.
Hat éve egy merész ötlet született Csíkszeredában: zenével átszőtt tudományos történetmesélés. A projekt mára közösséggé, élménnyé és ünneppé nőtte ki magát, most pedig a jubileumi, karácsonyi „Best of” előadáson vehettünk részt.
Krasznahorkai mondatai özönlenek. Rád ragadnak. Mintha a lassú sötétség húzna magával, amelyben felvillan valami makacs fény. Ki a magyar irodalom egyik legkülönösebb alakja, az idei irodalmi Nobel-díjas?
Az uborkasaláta nem hiányozhat a sült húsok, fasírtok mellől. A kínai változat nemcsak azért különleges, mert a fűszerezése teljesen más, hanem azért is, mert kés helyett sodrófával dolgozzuk meg az uborkát.
A káposztaszeletek tökéletes alapot adnak a fűszeres darált húsnak – egy olyan téli fogás, amelyhez nem kell távoli alapanyag. Az ételnek házias, szaftos ízvilága van. Akár hétköznapi ebédnek, akár vendégváró különlegességnek is remek választás.
„Ki volt a csíki nagytata?” – teszi fel a kérdést az unokája. Mások szerint „ő maga volt a becsületesség”, és egyszerűen „jó társaság”. Egy könyv és egy dokumentumfilm ezek nyomán próbálja újra összerakni Pál Gábor méltatlanul feledett alakját.
A fekete retek nemcsak nagyanyáink mézes népi gyógyszere, hanem sokoldalú őszi-téli zöldség, amely levesekben, salátákban és rakott ételekben is megállja a helyét. Érdemes közelebbről megismernie gyógyhatásait és változatos felhasználási módjait.
Nem rabként, hanem börtönkönyvtárosként „zárják rá” a súlyos fémajtót évek óta Illyés Claudiára, a Maros Megyei Könyvtár alkalmazottjára.
szóljon hozzá!