Sikerük titka: szeretet és alázat

A saját műhelyig sok kerámiakészítő műhelyben megfordult, figyelt, tanult – meséli –, aztán egyszercsak, szinte egyik percről a másikra döntötte el, hogy saját lábára áll. Néhány évvel ezelőtt gondoltak egy nagyot, és egy kollégájával valamint férjével létrehoztak egy közös műhelyt. Igaz, akkor még Zsolt a fémiparban dolgozott kovácsként.

„Egy alkalommal ültem a magam csendjében, és arra gondoltam, mi lenne, ha Zsolt is megtanulna korongozni, hiszen mindamellett, hogy ügyesen rajzol, szereti a különlegességet, az egész lénye különleges” – jegyzi meg. És így lett, Zsolt megtanult korongozni, ma is hálás mindazoknak, akik lehetővé tették, hogy délutánonként, sokszor késő estig egy kerámiaműhelyben ellesse, tanulja a szakmát. „Szerencsés helyzetben voltam, és nagyon hálás vagyok ma is Dánel Sanyinak, akit nagyon jó szakembernek tartok, kézügyessége, rálátása a dolgokra páratlan, ő is délutánonként ott dolgozott a műhelyben, időnként a közelébe mentem, és néztem, hogy készíti a darabokat. Ott korongoztam mellette, néha-néha odajött, megnézte, mit csinálok, és adott egy-két jó tanácsot. Ez nekem így elég is volt. Több mint félévet tanultam, dolgoztam mellette” – eleveníti fel Zsolt a tanulási folyamatot.

Majd miután megtanult korongozni, Zsolt is csatlakozott a családi vállalkozásuk keretében a tényleges munkához, alkalmazottaik voltak, üzleteknek készítettek megrendelésre termékeket, de egy idő után úgy érezték, ahhoz, hogy szakmailag fejlődni tudjanak, váltaniuk kell. 2009-től Hajnal és Zsolt ketten maradtak a családi vállalkozásban, egyedi termékeket kezdtek készíteni, és vásárokba kezdtek járni.

Beteljesült álmok, tervek

Örömmel újságolják, pályázati úton sikerült beszerezniük egy magas tüzű villanykemencét, és azt be is üzemelték.

Az alkotás szabadsága

A ház melletti régi istálló épületét évekkel ezelőtt átalakították, bővítették, ott van a műhelyük, Zsolt ott korongozik, majd feleségével együtt díszítik, festik a kerámiatárgyakat. Különleges, nem szokványos formájú vázák, tálak, kaspók, gyertyatartók, ékszertartók, faldíszek, udvari kerámiaedények, épületdíszek kerülnek ki a műhelyből. Az évek során kialakult a munkaritmusuk, stílusuk, egymáshoz csiszolódtak. Hajnal például a fa alakzatokat kedveli, ő sokszor azzal díszíti a különböző dekorációs kellékeket, Zsoltot a mesevilág fogta meg.

Az alkotás folyamatában mindenkinek megvan az egyéni szabadsága, bíznak egymásban, érzésből díszítenek, festenek. „Ami bennünk van, azt ki kell engedni, és akkor szép dolgok születnek, de ehhez kell a csend. Mi csak olyan darabokat készítünk, amit mi is szeretünk, olyant nem is vállalnánk el, ami nincs hozzánk közel. Mikor elmegyünk egy-egy vásárba, akkor ezek a tárgyak bennünket képviselnek. Ez fontos” – jegyzi meg Hajnal, amint besétálunk a műhelybe.

„Itt az érzések a fontosak”

Azt mondják, lakásukat kevés saját készítésű kerámiatárgy díszíti, az udvaron van néhány méretes udvari váza, van, amelyik ötven kiló agyagból készült. „Szoktak kedvenc darabok lenni, sokszor tettünk félre ilyeneket, de aztán csak eladjuk, hisz mindig készül egy szebb. De most már nem is tesszük félre”– jegyzi meg Zsolt, amint szemügyre veszem a vázákat, fali képeket. A család cicája sok terméken meg van örökítve, és a hal is visszatérő szimbólum, már csak azért is – mondják nevetve –, mert Zsolt szeret halászni.